Éles karmok, hegyes fogak, erős állkapcsok – a kutyatámadásokról
Úgy látszik, mostanában a horrortörténetekről szóló videók mind Kínából érkeznek. A napokban került elém egy videó egy kutyatámadásról, melyben egy pitbull támadott meg négyéves gyereket. A gyerekeket érő kutyatámadások csaknem mindig egy felnőtt hibájából következnek be.
Úgyhogy előbb nézzünk egy kis statisztikát, aztán vegyük sorra, mit lehet tenni a megelőzés érdekében.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az elején egy elég felkavaró videó, ezért csak az kattintson alább, akinek bírja a gyomra.
Egy másik eset Chongqingben történt, ahol egy fához láncolt pitbull kapta el az éppen arra járó négyéves kisfiút egy állatkereskedés előtt. A videón jól látható, hogy a kutya gazdája – az állatkereskedés tulajdonosa – hasztalan próbálja lerángatni az állatot a gyerekről, aki a kicsi jobb lábát kapta el és azt nem volt hajlandó elengedni. Végül sikerült a kutyát leszedni a gyerekről, aki a körülményekhez képest szerencsére olcsón megúszta az incidenst, hiszen a rendőrségi jelentés szerint csak kisebb sérüléseket szenvedett, melyet a kórházban elláttak.
A kutya tulajdonosa pénzbüntetésre és szóbeli figyelmeztetésre számíthat, és vállalta azt is, hogy fedezi a gyerek orvosi ellátásának költségeit.
Meg kell jegyezni, hogy a pitbull számos országban a legálisan nem tartható kutyafajták közé tartozik. Angliában például nincs felső határa a pénzbüntetésnek, ha valakit azon kapnak, hogy a tiltás ellenére pitbullt tart, sőt börtönbüntetésre is számíthat, ami akár 6 hónap is lehet. Kínában azonban nem tilos pitbullt tartani.
Kutyatámadások a hazai statisztikák fényében
Nálunk sem ritka a gyerekeket érő kutyatámadás. Tavaly márciusban például úgy ért kutyatámadás egy gyereket Hajdúsámsonban, hogy egy asszonyt zavart az utcán kerékpározó gyerekek hangoskodása, ezért kaukázusi juhász kutyájával kiment az utcára és az állatot elengedte a láncról. A gyerekek elszaladtak, ám a kutya egyiküket utolérte és egy bokorba húzta. A kisfiú szerencsére ott is megúszta kisebb sérülésekkel, de a megtámadott gyereknek sokszor nincs ilyen szerencséje.
A hazai baleseti ellátási statisztikák szerint naponta 13 kutyatámadás történik (ebben a felnőtteket érő támadások is benne vannak), azaz nagyjából kétóránként ugrik neki embernek egy kutya. Az áldozatok többsége gyerek, közülük is leginkább 6 évesnél fiatalabb gyerek, és az esetek több mint felében a család saját kutyája támadja meg valamelyik családtagot. Az elmúlt 10 évben 25 embert martak halálra kutyák.
Nemcsak a test, hanem a lélek is sérül
A kutyatámadásnak csak rövid távú következményei a sebek és horzsolások. Ezek viszonylag hamar gyógyulnak. Kimutatták ugyanakkor, hogy a támadó kutya lelki sérüléseket is okoz, melyek sokszor csak hosszú évek-évtizedek alatt hegednek be – ha meggyógyulnak egyáltalán. Az úgynevezett poszttraumás stressz betegségről (PTSD) is bebizonyosodott, hogy nem kizárólag a háborús veteránoknak vagy mondjuk egy földrengés túlélőinek a betegsége, hanem olyan esemény is elindíthatja, mint például egy gyermekkorban elszenvedett kutyatámadás. A PTSD fő tünete, hogy az érintett elveszíti érdeklődését korábbi tevékenységei iránt, az őt ért traumát pedig újra és újra felidézi, átéli vagy gondolataiban, vagy rémálmaiban. Emellett alvás- és koncentrációzavar, szívdobogásérzés, pánikrohamok, mellkasi szorítás, hangulatzavar is előfordulhat.
Hogyan előzhető meg a kutyatámadás?
Az első és legfontosabb, hogy már kisgyerekkorban meg kell tanítani, hogy a gyerek miként közeledjen egy állat felé – legyen akár a plüsskutyára emlékeztető legcukibb bichon vagy westie. Mindig megdöbbenéssel nézem, hogy azok az anyák, akik harcias amazonként védik gyerekeiket az ellen, hogy ismerősök és ismeretlenek simogassák vagy akár csak megérintsék őket, teljesen természetesnek veszik, hogy egy aranyos, ámde ismeretlen kutyához közelítve se engedélykérés, se figyelmeztetés, se szó, se beszéd ráeresztik a gyereküket a kutyára, hadd simogassa, nyaggassa a kölök a cuki ebet, elvégre ezt szeretné, hát nem? Hát nem. A kutyának pont annyira jár a magánszféra, mint az embergyereknek, és őt sem rohanjuk le váratlanul akár a legnagyobb szeretetrohammal sem. A kutya gazdája rendszerint tisztában van azzal, mi az a magatartásforma, mellyel a kutyához közelítve nem rémítjük meg az állatot, így elkerülve, hogy félelmében védekezni kezdjen és sérülést okozzon. És persze akkor se tessék megsértődni, ha a kutya gazdája az „ugye megsimogathatom?” kérdésre nemmel válaszol.
A gyereknek akkor alakul ideálisan az állatokhoz való viszonya, ha ehhez megfelelő ismeretekkel rendelkezik. És ezeket az ismereteket tőlünk, szülőktől fogja megkapni. Ne áltassuk magunkat, ezt a munkát senki nem fogja elvégezni helyettünk.
Hogy pontosan mi a teendő, ha már megtörtént a baj, ezt a különféle kutyás szervezetek sokszor tréningek formájában oktatják, érdemes egy ilyet kiguglizni és részt venni rajta. Az egyik legfontosabb, hogy felismerjük a kutya viselkedésében azokat a jeleket, melyek arra figyelmeztetnek, hogy az állat támadni készül. A poszt elején látható fotó ezek közül illusztrálja a legfontosabbak, ilyen a tágra nyitott szem, a felborzolt szőr, a hátracsapott fül, a szorosan összezárt állkapcsok, a merev testtartás stb.
És végül még egy fontos dolog: a kutyatámadás – különösen ha gyereket ér – mindig nagy sokk a szemtanúk számára. De akármekkora is az ijedtség, ne felejtsük el elkérni a kutya gazdájának elérhetőségét és az oltási könyvet!
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!