Korababa és intenzíves nővér nagy találkozása 28 év után
Huszonnyolc évvel ezelőtt egy nővér egy alig több mint 1 kilós korababa első heteit vigyázta. Azóta több tízezer babát gondozott egészen mostanáig, amikor immár kollégaként találkozott újra az egykori picike babával.
Egy megható történet koraszülésről, élni akarásról és nagy találkozásról.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Vilma Wong egy koraszülött-intenzív osztály nővéreként – és az volt 28 évvel ezelőtt is, amikor egy apró korababa került az osztályra, akinek a súlya csak néhány grammal haladta meg egy zacskó kristálycukorét. Aztán az évek teltek, és Vilma nővér gondjaira azóta több tízezer koraszülöttet bíztak nap mint nap. De azt mondja, valamiért soha nem tudta elfelejteni azt a nagyon korán érkezett kisfiút, Brandont.
Egy hónappal ezelőtt Vilma éppen az egyik műszakját töltötte egy kaliforniai gyermekkórházban, amikor egy kék műtősruhába öltözött másodéves gyermekorvos rezidenst pillantott meg az inkubátorok mellett. Amikor a fiatal orvos bemutatkozott, a neve nagyon ismerősen csengett a nővér fülének.
„Tovább kérdezgettem arról, honnan származik, mire azt válaszolta, hogy az egyik kisebb kaliforniai városból, majd azzal folytatta, hogy történetesen ő is koraszülöttként látta meg a napvilágot, és ennek a kórháznak a koraszülött-intenzív osztályán töltötte élete első heteit-hónapjait – mondta el a most 54 éves nővér a The Mercury Newsnak. – Nagyon gyanús volt nekem a dolog, mert emlékeztem, hogy akkoriban személyesen az én gondjaimra bízták egy korababát az osztályon, akinek ugyanez volt a vezetékneve. Arra is emlékeztem, hogy az édesapja rendőrtisztviselő volt, és amikor kiderült, hogy a fiatal rezidens édesapjának is ugyanez a foglalkozása, akkor összeállt a kép: a jóképű fiatal orvos személyében az egykori picike korababa áll előttem.”
„Hirtelen nagy csend lett – mesélte tovább. – Aztán rákérdezett, hogy Vilmának hívnak-e.”
A fiatal orvos számára meglepő és szürreális élmény volt a találkozás az ismeretlen ismerőssel, a koraszülött-intenzív osztály nővérével.
„Bizonyára őszinte odaadással foglalkozik a rábízott babákkal, ha még majdnem három évtized múltán is emlékszik a nevükre” – mondta.
Az Anyás-Apás koraszüléssel foglalkozó cikkeiért ide kattints!
A történetet a gyermekkórház írta meg saját Facebook oldalán, és a posztot több sokezren osztották meg. A nővér bevallotta, hogy először sokkolta a népszerűség, de – ahogy írta:
„Hatalmas öröm számomra, hogy az, akit pici babaként csaknem 30 évvel ezelőtt gondoztam, mára már egészséges felnőttként él, ráadásul egy olyan közösség tagjaként segít maga is gyerekorvos rezidensként, akik olyan sokat tettek érte a világra jövetele után.”
Brandon a szüleinek is elújságolta a nagy találkozást azzal a személlyel, aki oly nagy szerepet játszott életének első időszakában. Édesapja – aki azóta nyugdíjba ment a rendőrségtől – válaszként előtúrt egy réges régi fotót, melyen Vilma még pici korababaként tartja az ölében Brandont a koraszülött-intenzíven.
„Nővérként a munkám legnagyobb elismerése és jutalma volt, hogy komoly fiatalemberként láthattam viszont az egykori korababát” – mondta Vilma nővér.
Fotó: STANFORD CHILDREN'S HEALTH - LUCILE PACKARD CHILDREN'S HOSPITAL STANFORD
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!