Hogyan szoktasd le a babát a szülői ágyról?
Az együttalvás (bed-sharing) – azaz amikor a baba a szülőkkel együtt alszik a szülői ágyban – igazoltan növeli agy úgynevezett hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS, köznapi nevén „bölcsőhalál” kockázatát. Ha a baba alvási rutinját a családi ágyban való együttalvással kezdte, nehéz lehet az átállás a kiságyban alvásra – de nem lehetetlen.
Ha olyan tervet választasz, ami kényelmes családnak és következetesen ragaszkodsz hozzá, gyorsan leszoktathatod az együttalvásról. Ha kétségeid vagy kérdéseid vannak, beszélj gyermekorvosotokkal!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az Anyás-Apáson is többször olvashattál arról (például itt és itt és még itt is), hogy nagyobb a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS), köznapi nevén bölcsőhalál kockázata azoknál a babáknál, akik a szülőkkel egy ágyban alszanak. Ezt nevezik az angolszász szakirodalomban bed- sharingnek. Ami határozottan megkülönböztetendő az úgynevezett room-sharingtől (amiről a cikk későbbi részében lesz még szó), amikor a baba a szülőkkel egy szobában, de nem a szülői ágyban, ha nem saját kiságyában, mózeskosárban, esetleg a szülői ágyhoz kapcsolt babaöbölben alszik.
Pontosan tisztában vagyok vele, hogy az együttalvás kérdése „forró” téma, amiről mindenkinek – de leginkább az együttalvás feltétlen híveinek – van véleménye. Ha szóba kerül, milyen kockázatokkal jár, ha ágyunkat megosztjuk a babával, csak úgy röpködnek a tudományos – vagy inkább tudományosnak vélt – linkek és források, hogy miért veszélytelen, sőt direkt jó a babának, ha a szülői ágyban együtt alszik apával és anyával. Az igazság azonban az, hogy a valóban tudományos források és a gyermekgyógyászati szakmai társaságok ajánlásai egybehangzóak abban, hogy az együttalvás veszélyes, és fokozza a bölcsőhalál rizikóját. Aztán vannak a szubjektív indokok is amellett, miért veszik sokan maguk mellé a babát a saját ágyukba, ám ha kicsit mélyére megyünk ezeknek az álláspontnak, az esetek túlnyomó többségében kiderül, hogy az együtt alvás valójában a szülő – leginkább az anya kényelméről szól, hogy könnyebb legyen megnyugtatnia az éjszaka megébredő babát. Nincs baj persze ezzel sem, különös tekintettel a kezdeti alváshiányos időszakra, amikor bármit, de tényleg bármit megadnánk néhány nyugodt és leginkább egybefüggő óráért, amit alvással tölthetünk. De akkor nevezzük nevén a gyereket, és mondjuk ezt! Ám ez mit sem változtat azon, hogy ha már együttalvással indítottatok, akkor mielőbb rávedd valahogy a babát, hogy ugyanolyan nyugodtan aludjon a saját kiságyában, mint a szülői ágyban – akár a szülőkkel egy légtérben, a szülői hálószobában. Ez a korábban már érintőlegesen említett room-sharing, ami nemhogy emelné a SIDS kockázatát, hanem még csökkentheti is.
Tudom, mert az Anyás-Apás Facebook-oldalán a témában megosztott cikkekhez fűzött kommentárokat olvasva többször is tapasztaltam, hogy ezen a téren nem sok tere van a tudományos tényeknek és a meggyőzésnek, mert az együttalvás hívei makacsul ragaszkodnak az álláspontjukhoz és ahhoz, hogy az együttalvással semmilyen kockázatnak nem teszik ki gyermeküket, sőt még jót is tesznek vele. Mégis tételezzük fel, hogy te az a ritka szülő vagy, aki elhiszi, hogy a gyermekorvosok nem akarnak mind egy szálig rosszat neked és a babádnak, amikor azt javasolják, hogy a közös ágy (bed-sharing) helyett inkább válasszátok a közös szobát (room-sharing) az alváshoz. Viszont már „elszúrtad” a dolgot azzal, hogy a kórházból hazatérve azonnal vagy első nyűgös, álmatlan éjszakák után nem sokkal magatok mellé vetted a babát az ágyatokba – és most a bölcsőhalál kockázatáról szóló tényeknek végre hitelt adva vagy más okból változtatni szeretnél.
Íme néhány tipp, ötlet hozzá.
Szóval kezdjük ott, hogy a gyermekorvosok (például az Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia, AAP) azt tanácsolja, hogy ne aludj együtt a babáddal, mert növeli a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS), és más, alvással összefüggő halálesetek kockázatát. E tények ellenére azonban sok szülő továbbra is az együttalvás híve. Egy amerikai statisztika szerint például a szülők több mint 60 százaléka osztja meg az ágyát valamilyen formában a gyermekével.
Mikor kell abbahagyni az együttalvást?
Az AAP szerint az együttalvás bármikor kerülendő, különösen 4 hónaposnál fiatalabb babák esetében. A szervezet azt is javasolja, hogy a csecsemők legalább 6 hónapos, de lehetőleg 1 éves korukig aludjanak a szüleikkel egy szobában, kiságyban vagy mózeskosárban. Ez a gyakorlat ugyanis nemhogy fokozná, de bizonyítottan felére csökkenti a SIDS kockázatát.
A családi ágyról a kiságyra való átállás minden életkorban kemény dió. Amíg a baba nem szokja meg teljesen az új helyzetet, valószínűleg nyűgösebb és ragaszkodóbb lesz, még éjszaka is – figyelmeztetnek a gyermekorvosok.
Tippek az együttalvás abbahagyásához
Bármilyen szokásról leszokni és leszoktatni nagy kihívás lehet, különösen akkor, ha már egyébként is kimerült vagy az ébredős éjszakáktól és az alváshiánytól. De az új szokás kialakításába fektetett munka új előnyöket is ígér: a saját ágyában nyugodtan alvó baba mindenkinek több pihenést jelent majd!
Beszélj a babával a terveidről!
Például mesélj a gyereknek olyan babákról, akik a saját ágyukban alszanak. Beszélgessetek arról, hogy a családban mindenki mennyire boldog és kipihent lesz, ha mindenki a saját ágyában tölti az éjszakát. Hangsúlyozd, hogy a nappal a szórakozás és a játék, az éjszaka pedig a pihenés és az alvás ideje. Minden apró lépést erősíts meg dicsérettel!
Válaszd ki a módszert!
Többféle lehetőség kínálkozik, a családod preferenciáitól és a baba temperamentumától függően. Néhány babának például az a megnyugtató, ha a szülő a kiságy mellé ül lefekvés után, míg más babák inkább egyedül szeretnek álomba merülni a csendes szobában. Ha bizonytalan vagy, gyermekorvosotok biztosan segít.
A kulcs: a következetesség
Ha kiválasztottad a legjobbnak és legkényelmesebbnek tűnő módszert, ragaszkodj hozzá. Ne feledd, hogy a családi ágyról a kiságyra való átállás nem megy egyik napról a másikra, hosszú heteket is igénybe vehet. A baba először valószínűleg hevesen fog tiltakozni, ilyenkor maradj nyugodt és határozott, de szeretetteljes és megnyugtató. Lesznek frusztráló pillanatok, amikor lehetetlen küldetésnek fogod érezni a dolgot, de ilyenkor emlékeztesd magad, hogy a változás mindenki számára időbe telik, beleértve a babát is.
Tervezz úgy, hogy ez egy nagy közös családi „projekt” lesz
Győződj meg róla, hogy a pároddal azonos platformon álltok a külön ágyra való átszoktatásra vonatkozó tervekkel, hiszen kölcsönösen szükségetek lesz egymás támogatására. Ne feledjétek, hogy ez is egy lépés afelé, hogy gyermeketek független és az önálló személyiséggé váljon – ami fontos eredmény mindannyiótok számára!
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!