Harcolj vagy menekülj? – az esti lefekvésről
Frissítve: 2022. aug. 4.
Fight or flight – mondja az angol arra a helyzetre, amikor át kell gondolni, mi a legokosabb megoldás: harcolni vagy menekülni. Azaz – kicsit átvitt értelemben – beleállni a helyzetbe és bármi áron elérni hogy az adott szituáció az általad elképzelt módon oldódjon meg, vagy elengedni a kérdést. Aki már próbált gyereket este ágyba dugni, esetleg elérni, hogy a kisgyerek délután aludjon egy keveset, tudja, miről beszélek.
Ilyenkor mindig csábító lehetőség könnyebb ellenállás irányába haladni, azaz hagyni, hogy a gyerek akkor térjen nyugovóra, amikor ő szeretni. De hosszabb távon kifizetődik-e a következetes lefekvési rutin hiánya?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Erre a kérdésre az egyik lehetséges választ egy brit tanulmány adta, melyben 10 ezer gyerek lefekvési szokásait vizsgálták 3 és 7 éves koruk között. Azt találták, hogy a rendszertelen lefekvési idővel rendelkező gyerekek több viselkedési problémával küzdöttek, mint azok, akik számára szüleik kiszámítható lefekvési rutint alakítottak ki és követelték meg.
A Pediatrics című folyóiratban publikált tanulmány azt írja, hogy a szülők körülbelül 20 százaléka ismerte el, hogy 3 éves gyermekének nincs következetes lefekvési ideje. A kutatók megállapították, hogy a rendszertelenül ágyba kerülő gyerekek rosszabb pontszámokat értek el olyan dolgok tekintetében, mint a boldogtalanság, a tapintatlanság és a veszekedés. Ezek a pontszámok nemcsak a szülők beszámolóiból, hanem az iskoláskorú gyerekek tanáraitól is származtak, akik a rendszeres lefekvési idővel nem rendelkező gyerekek viselkedését problémásabbnak ítélték.
A tanulmány vezető kutatója, Yvonne Kelly szerint az, hogy az egyik gyerek este 8-kor kerül ágyba, míg a másik csak éjjel 10-kor vagy még később, egyfajta „szociális jetlaget” eredményez, valami olyasmit, amit több időzóna gyors átlépését követően érzünk, amikor a szervezetünknek nincs ideje, hogy napi (úgynevezett cirkadián) ritmusát átállítsa az akár több órányi időeltolódásra. Ez a gyerekek lefekvési ideje tekintetében még akkor is igaz, ha a később fekvő gyerek számszakilag ugyanannyi órát alszik, mint az időben ágyba küldött-parancsolt-imádkozott társai.
„Anélkül, hogy valaha is repülőre szállnának, a gyerekek testrendszere átváltozik a különböző időzónák között, és ennek következtében a cirkadián ritmusuk és hormonrendszerük is megsínyli a helyzetet”
– magyarázza a vizsgálat vezető kutatója a The Conversation című lapnak írt 2017-es cikkében.
Ebben a cikkben kifejti, hogy csapata talált egy fontos jó hírt is, nevezetesen azt, hogy ezek a viselkedésre gyakorolt negatív hatások visszafordíthatónak tűntek. Amikor ugyanis a vizsgálatban részt vevő gyerekek a rendszertelen lefekvésről áttértek a rendszeres lefekvési időre, mérhető javulást tapasztaltak a viselkedésükben.
„Ez azt mutatja, hogy sosem késő visszasegíteni a gyerekeket egy pozitív útra, és apró változtatások is nagyban befolyásolhatják, hogy jó irányban haladnak-e”
– magyarázza.
Az eredetileg 2013-ban publikált tanulmány 2017-ben közzétett utóvizsgálatban a kutatók megállapították, hogy a rendszertelen lefekvési idő nemcsak a viselkedésre van hatással, hanem az elhízás és az alacsony önértékelés kockázatának is kiteheti a gyerekeket. A rendszeres lefekvési idő ezzel szemben pozitív hatással lehet a gyerekek fejlődésére, egészségére és viselkedésére.
Ha tehát legközelebb kísértésbe esel, hogy lazán elengedd a lefekvési idő betartásának kérdését, akkor gondolj arra, hogy a gyerek időben történő ágyba dugásával nemcsak magadnak gondoskodsz esténként egy kis énidőről, hanem gyermeked cirkadián ritmusáról is.
Forrás: Pediatrics, Nature
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!