© 2019 Anyás-Apás

  • Anyás-Apás

Hát a tudósok is gyarló emberek? – könyvajánló

Gyermekkorom egyik meghatározó olvasmánya volt a Thomas Edisonról szóló életrajzi regény. Csodáltam az utat, melyen vasúti kifutófiúból saját tudása, kemény munkája révén felküzdötte magát a tudomány élvonalába, az izzó feltalálásával fényt adva az embereknek. Aztán most, már felnőttként elolvastam egy regényt, és a fényes máz picit repedezni kezdett. Egy regényt, amit kamaszgyerekednek már nyugodtan a kezébe adhatsz, garantáltan nem egy unalmas, poros történeten kell majd átrágnia magát.


A világ egyik legtermékenyebb feltalálóját most is csodálom, de a mítosz mögött felsejlik az ember. A gyarló ember, aki eltökéltségében, hogy mindig győzzön, akár a tisztességtelen húzásokról sem riadt vissza.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Gyerekkoromban faltam a Thomas Alva Edison életét regényes formában elmesélő könyvet, azt hiszem, az „A Menlo-parki varázsló volt” volt a címe. Többször is elolvastam, elbűvölt az az eltökéltség, amivel a semmiből a világ egyik legtekintélyesebb feltalálójává vált. Azt írták róla, hogy szeleburdi fiúcska volt, akiben a tanárai sem sok fantáziát láttak, mégis lépésről lépése, kockáról kockára bontakozott ki a zsenialitása. Azt tartották róla, hogy meglehetősen ellentmondásos személyiség: tudott elbűvölően vonzó társasági ember is lenni, de tudott szeszélyes zsarnokként is viselkedni a családjával. Az biztos, hogy szerette a társaságot, szerette a népszerűséget, és szeretett a középpontban lenni. És igen, szeretett első lenni, mindenáron. Akár csalás vagy gátlástalanság árán is.


És talán éppen ez utóbbi az a tulajdonsága, amit a nemrégiben megjelent „Az éjszaka fénye” című könyv kidomborít. Amikor megláttam, hogy Graham Moore regényének hőse éppen gyermekkorom csodálatának egyik tárgya, Thomas Alva Edison, nem volt kétséges, hogy ezt a könyvet nekem el kell olvasnom. És itt rögtön álljunk is meg egy pillanatra, mert ha a modernkori fényről és az izzólámpáról van szó, akkor ez – és ezt sokan nem tudják – korántsem egy egyszemélyes történet. Mert azért, hogy ki boríthatja fényárba az amerikai városokat, három ember között folyt éles küzdelem – illetve igazából csak kettő között: az egyik Edison, a másik George Westinghouse volt. A harmadik főszereplő a legalább annyira bogaras, mint zseniális tudós, Nikola Tesla. Ahogyan az író fogalmaz a megszállott triumvirátusról: Edison megszállottan kutatott, Westinghouse a tökéletes termék előállításának megszállottja volt, Tesla pedig pusztán az ötleté, valami új kigondolásáé úgy, ahogy még soha senkinek nem jutott eszébe. A szerb falucskából származó, majd onnan az Egyesült Államok tudományos életébe betört tudóst az már kevésbé érdekelte, hogy ezt a zseniális ötletet ki valósítja meg, és leginkább hogy ki húz extraprofitot belőle.

És a negyedik szereplő Paul Cravath, a pályakezdő, ámde végtelenül ambiciózus ügyvéd, akit George Westinghouse bízott meg arra, hogy képviselje a Thomas Edisonnal folytatott végeláthatatlan jogi csatározásában, mely azt lett volna hivatott eldönteni, hogy valójában kit is illet az izzólámpa szabadalma. Egy olyan jogi csatározásban, ami a végén már nem is a szabadalomról szólt, hanem az egóról és a presztízsről, hogy ki lesz a győztes. Egy olyan jogi csatározásban, ahol egyik fél sem riadt vissza a tisztességtelen eszközöktől, de akár még a bűncselekményektől sem.


A könyv írója már az elején tisztázza, hogy könyve nem dokumentumregény, hanem a három tudós életének alapadataival szabadon játszadozó fiktív történet. Ennek tudatában olvastam végig a mindvégig fordulatos és izgalmas regényt, egészen az utolsó oldalakig biztos lévén abban, hogy a történet szálai jórészt az író fantáziájának a szüleményei annak érdekében, hogy mindvégig lebilincselje az olvasóját. Éppen ezért volt meglepő a kötet utolsó néhány oldala, ahol az író fejezetről fejezetre végigveszi, mi az, ami a valóságban is megtörtént és mi az, amit csak ő képzelt hozzá a történethez. És megdöbbentően sok a regényben a valóban megtörtént elem, kezdve gyújtogatástól elvetélt feltalálóból zsurnalisztává avanzsált újságírócska felbujtásáig.


Graham Moore millió ötlettel szövi a történetet, amin nem is lepődik meg az, aki tudja, hogy ő írta a Kódjátszma című Oscar-díjas film forgatókönyvét is. Ám valljuk be, a XIX. század végének áramháború néven elhíresült néhány éve nem állította túlságosan nehéz feladat elé, mert a történet a maga valóságában is bővelkedett az izgalmas fordulatokban és meglepő – ám nem mindig tisztességes – húzásokban.

Graham Moore „Az éjszaka fénye” című regényét az Agave Kiadó adta ki.

#konyvajanlo #agave_kiado #az_ejszaka_fenyei #aramhaboru #edison #westinghouse #tesla

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Apám eladott bennünket rabszolgának

Egyasszony – mert bajban nem gyenge a nő

Azt szeretném, ha mindig beteg lenne a gyerekem!

Mit keres egy épelméjűnek látszó ember a pszichiátrián?

Kismama sárga csillaggal - könyvajánló

Candy – egy cukorbeteg tini szemével a világ


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!