Erre figyelj! A sztrók (szélütés, gutaütés) babáknál is előfordulhat!
Ha azt mondom stroke (sztrók), általában egy idős ember jelenik meg a lelki szemeink előtt. Pedig a sztrók már gyermekkorban támadhat, sőt akár egészen pici babáknál is előfordulhat.
Az alábbi történetből kiderül egy jel, amire fel kell figyelni. Ami persze nem jelenti egyben azt is, hogy ha ezt látod, akkor a babának biztosan sztrókja van.
Emma a terhessége vége felé magas vérnyomással küzdött, ezért a 37. orvosai úgy döntöttek, hogy megindítják a szülést. Végül sürgősségi császármetszés lett a dologból, amikor kiderült, hogy a baba köldökzsinórja a nyaka köré tekeredett.
„Felsírt, engem pedig varrni kezdtek. A kisfiam és én is jól voltunk. Ekkor még azt hittük, hogy minden rendben van”
– emlékezik Emma.
Eleinte tényleg minden rendben volt. Emma a kezében tartotta kisfiát, az apuka pedig elment, hogy elújságolja a családnak a baba születési adatait. Ám másfél órával később a dolgok rosszabbra fordultak.
„Éppen a karomban tartottam a babát, az anyukám simogatta, és együtt csodáltuk ezt a tökéletes kis teremtményt. De hirtelen rémülten vettem észre, hogy a baba elkékült.”
Közben az apuka is visszaérkezett, majd orvosért rohant.
„Emlékszem, ahogy az orvos bejött, és megvizsgálta a babát az ágyam végén. A kis karjai akkor már csak tehetetlenül lógtak lefelé. Miközben vért vettek tőle, rohamozni kezdett.”
Senki sem tudta, mi történik. Négyszer kellett újraéleszteni a babát, és az orvosok még mindig nem tudták, mi történik.
Kiderült, hogy a baba csecsemőkori agyvérzést szenvedett el.
Mindez 7 évvel ezelőtt történt, egy traumás szülés kapcsán. Az orvosok feltételezése szerint a traumás szülés kapcsán vérrög alakult ki, ami akadályozta az agy vérellátását. A sztrók pontos oka azonban máig nem tisztázott.
Ekler Luca: „A paralimpiai mozgalom segített nekem elfogadni azt, aki vagyok” – a gyermekkori stroke
Az MR-vizsgálat később kimutatta, hogy a baba agyának bal oldala súlyosan károsodott, és bár a kisfiú állapota azóta javult, agyi bénulás, epilepszia, fejlődési elmaradás nehezíti az életét, és bal karját sem tudja rendesen használni. Bár az orvosok azt jósolták, hogy soha nem tanul meg járni, ő rácáfolt erre, sőt iskolába is jár, speciális osztályba.
Az édesanya azóta is képeket oszt meg arról, hogyan nézett ki a kisfia a sztrók idején, hogy felhívja a többi szülő figyelmét a tünetekre.
„Gyakran elgondolkodom azon, mi történt volna, ha éppen akkor nem tartom a karjaimban a kisfiamat. Annyira hálás vagyok, hogy a karjaimban volt, így azonnal észrevettem, hogy elkékült. Bárcsak ne történt volna meg velünk ez a sztróke, de nem tudunk változtatni azon, hogy megtörtént, és ha találkoznál vele, elolvadnál, mert ő a legszebb, legkedvesebb kisfiú a világon. Néha vannak rossz napjaink, de ha csak ránézünk, hálásak vagyunk, hogy ő létezik, és ilyen csodálatos kisfiú.”
Egy sztrókbetegeket segítő jótékonysági szervezet vezetője így beszél a gyermekkori sztrókról:
„Sajnos, bár nagyon ritkán, de a csecsemők már az anyaméhben vagy közvetlenül a születés után is kaphatnak sztrókot. Nem mindig lehet kideríteni az okot; néha vérrög alakulhat ki a méhlepényben, az anyában vagy a babában, és eljuthat a baba agyába, sztrókot okozva. Lehetséges, hogy egyes csecsemők és gyermekek szívproblémák, az anya vagy a baba fertőzése vagy véralvadási rendellenességek miatt nagyobb kockázatnak vannak kitéve. További kutatásokra van szükségünk, hogy kiderítsük, miért következik be sztrók a csecsemőknél, és mit lehet tenni a megelőzésük érdekében.”
Ugyanakkor azt is elmondja, hogy a kisgyermekek agya hihetetlen dolgokra képes:
„A nagyon fiatal gyermekek még fejlődésben vannak, amikor a sztrók lecsap, így a következmények sokszor csak később jelentkeznek. Előfordulhat, hogy a járásfejlődés lassabb, vagy járászavar marad vissza. Az agy fejlődése gyermekkorban és fiatal felnőttkorban is folytatódik, így az érintettek támogatás iránti igénye is változhat az idő múlásával.”
Végül arra kéri a szülőket, ne hibáztassák magukat azért, ha gyermeküknél sztrók fordult elő:
„Néhány szülő megosztja velünk aggodalmát, hogy talán ő hibázott valamit, ezért alakult ki a sztrók. Bár tudjuk, hogy a szülők részéről ez természetes reakció, de mindig igyekszünk megnyugtatni őket, hogy a gyermekkori sztrók szerencsére egy nagyon ritka esemény, az okai nem mindig tisztázottak, de semmi esetre se önmagukat hibáztassák érte.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!