• Anyás-Apás

Csak azért jött az anyósom, hogy kritizáljon?

Frissítve: jan. 18.

A szülés utáni depresszió fontos kérdés, amiről még mindig nem beszélünk eleget. Talán ezért van az is, hogy sokan még azt sem ismerik el, hogy ez nem kismama-hiszti, hanem valódi mentális betegség. A másik kritikus pont egy fiatal anya életében az anyósával való kapcsolat lehet. Az igazi rémálom pedig az, amikor ez a kettő összekapcsolódik, pláne ha még kulturális különbségek is nehezítik a terepet.

Beszéljünk hát ezekről ma egy konkrét történet alapján!

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


A fiatal nő története a Gulf Newsban volt olvasható néhány héttel ezelőtt. A cikkben csak Sherylként emlegetett fiatal anya (nem ez az igazi neve, de anonim szeretett volna maradni, a történtek ismeretében biztosan jó oka volt rá) azt mesélte el, hogy egyéves korára édesapját és édesanyát is elveszítette, ezért is örült nagyon, hogy a házassággal együtt talán egy pótmamát is kap az anyósa személyében. Első gyermekünk megszületése után nagy várakozásokkal nézett anyósa első látogatása elé. Nem titkolja, hogy azt gondolta, hogy férje édesanya némi terhet is levesz a válláról az újszülött körüli teendőkben, és mivel nemrégiben költöztek vissza férje szülőhazájába, barátok híján társaságot is remélt az érkező anyósától.


Azonban hatalmasat kellett csalódnia.

„Úgy tekintett, mint egy házi cselédet. Én gondoskodtam a babáról, mostam, mindhármunkra főztem, rendben tartottam a házat, miközben az anyósom mást sem csinált, mint azt figyelte állandóan, hogy mit hogyan csinálok, és folyamatosan kritizált.”

Amikor a férje hazajött, és beszámolt neki a történtekről, legnagyobb megdöbbenésére a férje az anyja oldalára állt, és felrótta a feleségének, hogy mégis hogyan képzeli, hogy egy idős nőtől várná el, hogy helyette elvégezze az otthoni feladatokat.


Sheryl néhány hétig bírta ezt a helyzetet, aztán összeomlott. Egyébként is nehéz időszakot élt a várandósság és a szülés után, szülés utáni hangulatzavartól (baby bluestól) szenvedett, és ezen nagyon nem segített az, hogy az anyósa éber szemei előtt állandó megfelelési kényszerben kellett élnie, ha meg akarta kímélni magát az idős nő megjegyzéseitől és éles nyelvétől.

„Az egész életem úgy nézett ki, mint egy karikatúra, melyben az ördögi anyós és a menye küzd egymással azon, hogy ki tudja jobban, hogyan kellene menniük a dolgoknak otthon. Miközben a férj békében tölti a napjait a munkahelyén, és fogalma sincs (vagy nem akarja tudni), mi zajlik otthon a háta mögött.”
Mit jelent a baby blues?
A baby blues egy szülés utáni hangulatzavart jelent, melyre leginkább a hangulati hullámzások és az az ingerlékenység jellemző. Ez az állapot viszonylag gyakori a szülés után, de általában rövid időn (többnyire egy hónapon) megszűnik. Előfordul azonban, hogy a hangulatzavar tartósabban fennáll, és az érintett személy belső világát egyre inkább a szomorúság, reménytelenség, céltalanság érzése uralja el, úgy érzi, hogy nem tud megfelelően kötődni a babájához. Előfordulhatnak szorongásos rohamok, indokolatlan félelem amiatt, hogy a babát valamilyen baj éri, sőt az állapot akár öngyilkossági gondolatokig vagy cselekedetekig súlyosbodhat, illetve az anyának olyan gondolatai támadnak, hogy kárt akar tenni magában vagy babájával. Ez esetben már nem baby bluesról, hanem szülés utáni (posztpartum, posztnatális) depresszióról beszélünk, ami mindenképpen orvosi segítséget tesz szükségessé.

Sheryl helyzetét nem könnyítette meg, hogy egy olyan országban – az Egyesült Arab Emírségekben – alapítottak családot a férjével, ahol egy nő felé az a hagyományos társadalmi elvárás, hogy minden otthoni feladatot magára vállaljon, sőt neki kell gondoskodni az idősebb családtagokról is, még akkor is, ha ez elviselhetetlen terheket ró rá.


Egy pszichológus erről ezt mondja:

„A kulturális háttér és elvárások nagyban befolyásolják, hogy egy nő miként tud megbirkózni szülés utáni depressziójával. Nehezíti a helyzetet az is, ha a nő nem mer vagy nem képes nemet mondani a tradicionális szabályokra, melyek a férj rokonaival kibővült nagy családról való gondoskodást teljes egészében az ő vállaira rakják. Még rosszabb a helyzet akkor, ha a párkapcsolat már a baba megszületése előtt sem volt felhőtlen, ami további feszültségeket, stresszt és bezártságot, elszigetelődést szül. Ha pedig az anya az esküvő után új helyre költözik, akkor még a rokonai és barátai által nyújtott támogató közeget is nélkülöznie kell.”

Ráadásul Shery nem is érti, mi történt a férjével, miért reagál úgy a kialakult otthoni szituációra, ahogy, hiszen eddig, míg kettesben éltek egy másik országban, nem ilyennek ismerte:

„A férjem jó ember – ismételgeti újra meg újra. – Fogalmam sincs, mi történt vele, mióta hazaköltöztünk a szülőhazájába.”

A pszichológusok szerint bár itt úgy tűnik, hogy mindössze két ember – az anyós és a meny – állandósult küzdelméről van szó, a dolog ennél jóval összetettebb:

„Jóllehet a XXI. századot írjuk, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyományok és elvárások nem élnek tovább nagyon erősen bizonyos kultúrákban, és ezek a tradíciók és elvárások a szülés utáni időszakot is nagymértékben érintik. Ez nagyon zavaró lehet, amikor a feleség ultramodern körülmények között szembesül azzal az elvárással, hogy régi viselkedésformákhoz és hagyományokhoz kellene szigorúan ragaszkodnia, ami szükségképpen belső konfliktusokat teremt benne.”

Nem könnyű szituáció, de erre is igaz, hogy könnyebb megelőzni, mint a helyzet elmérgesedése után tüzet oltani:

„Fontos, hogy a pár már a terhesség kezdetétől vagy még korábban módot és időt találjon arra, hogy egymás között megbeszéljék aggodalmaikat, félelmeiket és reményeiket a gyermekneveléssel és általánosságban a közös életükkel kapcsolatban. Annál is inkább, mert inkább a nő az, akinek a baba megszületése után gyökerestől megváltozik az élete, kezdve a kialvatlanságtól, a hormonváltozásokon át a teljesen új időbeosztásig és preferenciákig. Erre a legjobb megelőzés az őszinte és nyílt beszélgetések sora már a várandósság legelejétől fogva.”

Néhány egyszerű tipp a hatékonyabb kommunikációért

  • Végy egy mély levegőt és igyekezz megnyugodni, mielőtt belevágnátok a beszélgetésbe.

  • Bizonyosodj meg arról, hogy a beszélgetőpartnered figyel rád. Szólítsd a nevén és tarts vele állandó szemkontaktust.

  • Igyekezz nevén nevezni és megfogalmazni érzéseidet: Azt, érzem, hogy..., mert... Azaz igyekezz minél részletesebben elmagyarázni, hogy pontosan mi váltotta ki belőled az adott érzést.

  • Hallgasd teljes figyelemmel a választ, és nyugodt hangon fogalmazd meg, mire lenne szükséged, illetve milyen segítséget/megoldást vársz a párodtól.

  • Végül kedvesen köszönd meg, hogy alkalmat találtatok a beszélgetésre, hiszen ez lehet a későbbi eredményes kommunikáció alapja.

  • Ne feledd, hogy – optimális esetben – olyan reakciót kapsz a kettőtök kommunikációja során, ahogyan te közeledsz a másik fél felé.


Ez a valós történet voltaképpen happy enddel végződik, hiszen anyósa hazautazása után kezdett rendeződni a helyzet: Sheryl segítséget fogadott és elkezdett ismeretségeket kötni – előbb a virtuális világban, majd a való életben is. Olyanok társaságát kereste, akik hasonló cipőben járnak, mint ő. Lassan a férjével való kommunikáció is javulni kezdett. Mégis teljes szívével együtt érez azokkal az anyákkal, akik hasonló helyzetben vannak. Ezt mondja:

„Nem vagy egyedül. Ezt soha ne felejtsd el.”

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

A szülés utáni depresszióról – ahogyan ti látjátok

A baba tönkretette az életemet, már megbántam, hogy megszültem

Magam sem tudom, mi van velem. Ez lehet a szülés utáni szorongás?

Most szültem és máris folyton félek, szorongok

Miért érezzük azt, hogy szülőként meg- és elítélnek bennünket?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás