Amikor a szülő „súg” az orvosnak – a Q lázról
Hét évvel ezelőtt történt, hogy egy négy és fél éves kisfiú megbetegedett. Különösebb tünete nem volt a makacs lázon kívül, ami azonban csak nem akart szűnni, és az orvosok is tanácstalanul álltak előtte. A fordulópontot a több hónapos történetben, hogy a szülők kutakodni kezdtek a neten és amit találtak, azt megosztották az orvosokkal. Akik szerencsére nem a munkájukba való „belekontárkodásként” értékelték a tippet, így hamarosan hepiend és gyógyulás lett a történet vége. Az csak plusz bónusz, hogy a kisfiú nagyon korán megtanult olvasni.
Egy betegségről, amit kisgyerekek ritkán kapnak meg, tehenészek és hentesek viszont gyakrabban.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Hogy is kezdődött?
„Négy és fél éves volt a fiunk, amikor tavasz végén, májusban többször is belázasodott. Háziorvoshoz vittük, ahol a szokásos meghűlésre kezelték, de eredmény nélkül. A 38-39 fokos lázon kívül más tünete nem volt, ez viszont még három hét után is fennállt. Ekkor beutaltak minket a kórházba kivizsgálásra. Kétnaponta vérvétel, de semmi eredmény. Az orvosok sem tudták, mi lehet, a láz makacsul visszatért minden este, senki semmit sem tudott. Elcsüggedtünk, mert a vérvizsgálat csak annyit mutatott, hogy gyulladás van a szervezetben. Akkor kezdtünk el mi is kutakodni interneten, amikor már egy hónapja a kórházban voltunk, átszállítva fertőző részlegre. És rátaláltunk a megoldásra! Egy olyan betegségre, melyet inkább hentesek kapnak el fertőzött hússal érintkezve, de náluk is annyira ritka, hogy a városunkban még senkit nem is kezeltek ilyen betegséggel. Miután szóltunk, hogy vizsgálják a gyermekünket erre is, rögtön meglett a pozitív eredmény. Nagyon erős antibiotikumokat adtak az orvosok, olyan erőseket, melyeket máskülönben csak agyhártyagyulladásban adnak. De a lényeg, hogy két hónapja meglévő állandó láz után végre lábadozni kezdett a kisfiunk.”
A Q lázról
A Q láz egy olyan fertőzés, mely állatról kerül át az emberekre. A fertőzés forrása sok esetben a szarvasmarha vagy más haszonállat, nem csoda hát, hogy leginkább állattenyésztők és húsfeldolgozó üzemek munkásait betegíti meg, és az sem véletlen, hogy a betegséget akkor észlelték először, amikor 1933 és 1935 között egy ausztráliai vágóhíd munkásai között.
A Q láz kórokozója a hangzatos nevű Coxiella burnetii, mely sokféle állatban képes szaporodni, többek között kutyákban és macskákban, rágcsálókban, szarvasmarhákban, kecskékben, bárányokban, lovakban és madarakban, de a kullancs is terjesztheti. Az emberek általában úgy fertőződnek meg, hogy érintkeznek a betegállat test nedveivel, ürülékével, húsával, szőrével vagy tejével.
A Coxiella nagyon ellenálló kórokozó, jól bírja a szélsőséges környezeti hatásokat, a nagyon hideget és az extrém meleget, sőt a pasztőrözést is, nem hatnak rá erős fertőtlenítő szerek sem.
Általában akár hetek is eltelhetnek a kórokozó szervezetbe jutása és a tünetek jelentkezése között. Meg kell azonban jegyezni, hogy a fertőzés az esetek jelentős részében teljesen tünetmentesen zajlik. Részben ez is az oka, hogy pontosan nem is ismert a Q láz előfordulási gyakorisága, hiszen a tünetmentes vagy az enyhe influenzára emlékeztető esetek nem is mindig kerülnek az egészségügyi hatóságok látókörébe.
De ha mégis tünetekkel jár a Q láz, akkor leggyakoribb a magas láz, végtagfájdalom és elesett állapot. Még a tünetekkel kísért esetek is többnyire enyhe lefolyásúak. Súlyos esetekben különböző szerveket érinthet a fertőzés, így például tüdőgyulladás, ritkábban májgyulladás idegrendszeri gyulladás vagy szívérintettség alakulhat ki.
Amennyiben kiderül, hogy a tünetek mögött a Coxiella okozta Q láz áll, atípusos kórokozókkal szemben hatásos antibiotikumokkal történik a kezelés.
Mit tehetsz ellene?
A Q láz megelőzése érdekében nemcsak a húsüzemekben és állattelepeken kell betartani a higiénés szabályokat, hanem otthon az állatürülék kezelése és a húsételek elkészítése során is, utóbbi esetében elsősorban a hús alapos átfőzésével és átsütésével. Ezen kívül fontos a kullancsok elleni védelem is.
„Így ért véget a bizonytalanság! Igaz, néha cirkuszi mutatványnak tűntünk, annyian voltak kíváncsiak – doktorok és leendő doktorok – az állapotunkra. Ami a legjobb az egészben, hogy a kórházban töltött idő alatt én is a kisfiammal voltam, rengeteget meséltünk, így már 4 és fél évesen megtanult folyékonyan olvasni.”
Forrás: CDC
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
