• Anyás-Apás

A szülés utáni depresszió nem szappanopera

A szülés utáni depresszió még manapság is tabu, amiről senki nem beszél. Nem beszél a család, sőt sokszor talán észre sem veszik, hogy baj van. De nem beszélnek az anyák sem. Sokszor ők sincsenek tisztában, hogy ami történik velük az nem az anyává válás „természetes” velejárója. De ami még ennél is rosszabb, nem mernek beszélni róla, szégyellik, hiszen mindenhonnan a tökéletes anya képének erőszakos propagandája ömlik rájuk – sokszor éppen a többi anya részéről.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy ismert nők beszéljenek a szülés utáni depresszióról, hogy lebontsák a hallgatás káros és bűnös falát. A cikk végén adok egy kis „mankót”, amivel te is felmérheted, hogy szükség van-e segítségre – vagy neked vagy valakinek a környezetedben. Nem túlzás, hogy akár életet is menthet, ha tisztában vagy a szülés utáni depresszió gyanújeleivel.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Hayley Tamaddon nevét náluk szerintem kevesen ismerik, de hazájában ismert és népszerű, hiszen több kedvelt angol szappanopera, például az Emmerdale és a Coronation Street szereplője volt. A színésznő a közelmúltban nyíltan és őszintén beszélt a szülés utáni depresszióval folytatott küzdelméről, miután 2019 októberében megszületett Jasper nevű kisfia. Azt mondja, hogy tapasztalatai és érzései megosztásával segíteni szeretne azoknak az anyáknak, akik hasonló problémákkal kénytelenek szembenézni – de esetleg nem is mernek beszélni róla, attól való félelmükben, hogy ők a hibásak, ők „csinálnak valamit rosszul”, és hogy egyetlen más nő sem él át hasonlókat. És ők sajnos nincsenek kevesen, ami nem is csoda, hiszen az egész világ azt sugallja körülöttük, hogy az anyai érzések azonnal jönnek, és már az is hatalmas ellenérzéseket tud kelteni, ha például leírom (itt olvashatsz róla), hogy nem rosszabb anya bárki másnál az az anya sem, aki nem tudja vagy urambocsá’ nem akarja szoptatni a babáját. Elképesztő, hogy még egy olyan cikk alá is gyűlnek a bezzeganyák az Anyás-Apás Facebook-oldalán, aminek éppen az az üzenete, hogy legalább mi, anyák hagyjuk már békén egymást és legalább egymással szemben legyünk annyira toleránsak, hogy nem toljuk egymás arcába lépten-nyomon, hogy miért tartjuk őket magunknál rosszabb anyának. És csak mondják és mondják a magukét, és számon kérik, miért nem moderálok kommenteket csak azért, mert azok nem egyeznek az ő személyes meggyőződésükkel.

„Fogalmam sem volt arról, hogy amit érzek, az maga a szülés utáni (posztnatális vagy poszt partum) depresszió – kezdi az emlékezést a színésznő. – Emlékszem, zokogva álltam a konyhában éjjel háromkor, és egyre csak azt kérdezgettem a férjemtől: miért, miért, miért nem alszik a gyerekünk? Nem tudtam, mit tegyek, csak azt éreztem, hogy ez nekem túl nehéz, ehhez az egészhez én túlságosan kimerült vagyok. Ugyanazokat a szavakat ismételtem minden éjjel. És úgy éreztem, hogy lassacskán megőrülök.”

Aztán arról is beszámolt, hogy a végére odáig jutott, hogy elveszítette önmagát, elveszített mindent, ami egykor saját személyiségét jelentette. Semmi más nem töltötte ki a gondolatait, mint hogy a baba mihamarább a saját ágyában aludjon, este héttől reggel hátig átaludja az éjszakát – azaz megfeleljen mindennek, amiről az egész társadalom – nem utolsósorban a közösségi oldalak – azt sugallták számára, hogy ez a „normalitás”, és csak az a jó anya, aki mindezeket „eléri” a gyermekével.


A színésznő szerencsére viszonylag hamar felismerte, hogy ami vele történik, az egyáltalán nem normális, nem az anyaság „természetes” velejárója. És miután ő megkapta a segítséget, most feladatának érzi, hogy segítsen a hasonló helyzetbe került anyáknak. Hangsúlyozva, hogy az önhibájukon kívül hasonló helyzetbe került anyáknak. Mert a legfontosabb annak tudatosítása, hogy a szülés utáni depresszió nem az anya hibája, nem ő tehet róla, viselkedésével vagy életével nem ő hívta ki maga ellen a sorsot – és nem utolsósorban nem tabutéma. Már az is hatalmas segítség, ha az anyának van módja beszélni arról, amit érez, nem kell magába fojtani az érzéseit abbéli hitében, hogy ez a probléma csak őt érinti, senki mást.


Honnan lehet észrevenni, hogy ez már több, mint múló rosszkedv, lehangoltság?

A szülés utáni depresszió felismerésére számos módszer, skála, kérdőív létezik. Ilyeneket azonban nemigen tart senki otthon a komódfiókban.

Ha azonban az alábbi állítások jelentős része vagy többsége igaz az adott személyre, akkor esélyes, hogy szülés utáni depresszió áll fenn. Pánikra egyelőre semmi ok, de mindenképpen indokolt sürgősen felkeresni az orvost.

Lássuk az állításokat!

  • Állandóan fáradtnak, kimerültnek érzem magam.

  • Gyakran, nyilvánvaló ok nélkül sírva fakadok.

  • Pánikrohamaim vannak.

  • Túlságosan aggódom magam és kisbabám egészsége miatt.

  • Nem érzek semmit a baba iránt.

  • Nehezen alszom el.

  • Étvágytalan vagyok, nincs kedvem enni.

  • Nem vagyok képes adott dologra összpontosítani.

  • Ijesztő gondolataim és képzeteim vannak.

  • Eluralkodik rajtam a veszteség érzése

Baby blues vagy szülés utáni depresszió?

Szögezzük le, hogy bár a szülés utáni depresszió sem ritka, a szülés utáni hangulatzavar többsége az enyhébb baby blues kategóriájába sorolható. Ez az újdonsült anyák akár 60−80 százalékánál is előfordulhat. Ennek jellemzője a hangulati labilitás, sírás, szorongás, ingerlékenység, alvászavarok, gyors és hirtelen hangulatváltozások és sebezhetőség érzése.

A tünetek általában a szülés utáni 3 napban a legkifejezettebbek, akár két héten át is fennállhatnak, majd önmaguktól megszűnnek.

A szülés utáni (posztpartum) depresszió a frissen szült anyák 10−20 százalékát érinti, hosszabb ideig tart és súlyosabb tünetekkel jár. A már említett mentális tünetekhez testi tünetek is társulhatnak, például fejfájás és szapora szívműködés. Különös figyelmet érdemelnek azok az esetek, amikor az anya semmilyen érzelmet nem táplál csecsemője iránt. Ez a jelenség a szülés utáni első hónapban bármikor felléphet, de az első évben később is kialakulhat. Ezek az anyák sajnos nagyon ritkán kérnek segítséget, noha a depresszió ezen és más formáiban is megvannak a lehetőségek a kezelésre.

Tehát van segítség.

Forrás: ACOG


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!

Ezek is érdekelhetnek:

A szülés utáni depresszió évekig tarthat

Szeresd a szülés utáni testedet (is)!

Szoptatás kontra tápszer – társadalmi elvárásokról és lelki nyomásról

Depressziós akarsz lenni? Kövess be celebmamákat!

A szülés utáni depresszió létezik – és az elválasztás utáni depresszió?

Szülés utáni depresszió, a néma gyilkos

Bezzeganya beszól: önző az a szoptató anya, aki iszik

Serena Williams a negyedik trimeszterről

20 téma, amiről inkább nem beszélünk

Az anyák bármiért képesek egymás torkának ugrani

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2021 Anyás-Apás