A szülés utáni depresszió létezik – és az elválasztás utáni depresszió?
A szülés utáni depresszióról – szerencsére – egyre több szó esik, ami talán hozzájárulhat ahhoz, hogy az érintettek se tekintsenek tabuként a problémájukra, merjenek beszélni róla, merjenek segítséget kérni környezetüktől, orvosuktól.
Most egy még kevésbé ismert tabutémát hoztam, a depresszió azon formájáról, ami a szoptatás abbahagyásakor és a baba elválasztásakor jelentkezik.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A múltkor az Anyás-Apás Facebook-oldalán megosztottam egy videót, amiben egy apa arról mesél, hogyan próbálja feldolgozni azt, hogy felesége szülés utáni depressziójában leugrott az emeletről – egy három hónapos ikerpárt hagyva maga után. A férfi azóta is keresi az okokat, azóta is azon marcangolja magát, mit kellett volna csinálnia, milyen jelekre kellett volna felfigyelnie, hogy elkerülhető legyen a tragédia.
A videóhoz sok együttérző komment érkezett, de volt egy hozzászóló – egy hölgy – aki egészen elképesztő tájékozatlanságról és empátiahiányról tett tanúbizonyságot a depresszió témájában, amikor olyanokat írt például, hogy: „Nekem nem volt depresszió, mert nem volt rá időm”, meg hogy aki teszi a dolgát szülés után, azt elkerüli a depresszió. Mindezzel azt sugallva, mintha a szülés utáni depresszió a lusta, ráérő anyukák önként vállalt hisztije lenne. És bár egy idő után a kedves kommentelő törölte a másokban is nagy visszatetszést keltő hozzászólásait, sajnos azt kell mondanom, hogy nem egyedi eset, ahogy a depresszióról gondolkodik, sőt inkább nagyon is általánosnak mondanám, hogy sokan úgy tekintenek a depresszióra, mintha az egy pusztán akaraterővel, elhatározással legyőzhető átmeneti rossz állapot lenne.
A fenti eset is abban erősített meg, hogy itt az Anyás-Apáson is minden adandó alkalommal elmondom, hogy a szülés utáni depresszió (ugyanúgy, mint a depresszió minden formája) egy jól körülírható, létező mentális betegség, ami segítséget, orvosi beavatkozást igényel. És azt is elmondom, hogy figyeljünk fel rá, ha a környezetünkben valakin a depresszió jeleit észleljük és támogassuk abban, hogy szakszerű segítséghez jusson problémája megoldására.
Ennek jegyében most egy kevéssé ismert, de létező depresszióról szeretnél röviden beszélni, ami a szoptatás abbahagyásakor jelentkezik, amikor a baba a szopásról áttér szilárd(abb) táplálékok, gyümölcs- és zöldségpépek, egyebek fogyasztására.
Elválasztás utáni depresszió? Létezik!
A Motherly oldalon egy anya számolt be arról, hogy amikor abbahagyta a szoptatást (viszonylag későn, a gyermeke hároméves kora körül), akkor a férje szülei pár éjszakára bevállalták a gyereket, hogy egy hétvégét kettesben tölthessen a férjével. Azt meséli, hogy mindvégig valami furcsa idegesség, szorongás nyomasztotta, aminek nem találta az okát. A kettesben elköltött vacsora, a közös mozizás ugyan ideig-óráig elterelte a figyelmét róla, de aztán ismét jelentkezett. Nem segített az sem, hogy bement a kislánya szobájába: „A halk szuszogása és az alvó arcocskája helyett csak a sötétséget és ürességet találtam ott is.”
A Motherly megkérdezett egy holisztikus szemlélettel gyógyító pszichiátert, dr. Ellen Vorát, aki megerősítette, hogy a jelenség, az elválasztás utáni depresszió valóban létezik. Azt mondja, hogy a szoptatás abbahagyása után a nők körülbelül 60 százalékánál jelentkezik különböző súlyosságú szomorúság, nyomott hangulat (blues). „Ilyenkor az anyák szomorúnak érzik magukat, szoronganak és idegesek” – mondja. És ez nagyjából egybe is cseng a bevezetőben idézett anya tapasztalataival.
Egy megkérdezett szülész-nőgyógyász is megerősítette, hogy több páciensénél is észlelt hasonló tüneteket a baba elválasztása után, melynek hátterében jórészt hormonális változásokat valószínűsít. Egészen pontosan azt, hogy a szoptatás befejeztével leesik a tejelválasztásért felelős hormon, a prolaktin szintje, megy akár depressziós tüneteket is okozhat. Az ösztrogénszint ugyanakkor megemelkedik, visszatér a menstruáció, és a hullámzó hormonszintek hangulatzavarokhoz vezethetnek. Ezzel együtt csökken az oxitocinszint is, melyet valamifajta „boldogsághormonként” is számon tartanak. Érdekes kísérletről lehetett olvasni például a Life Sciences című lapban, melyben egérkísérletben az oxitocin hatásosnak bizonyult a depresszió ellen – hatásosabbnak, mint az egyébként kifejezetten a depresszió tüneteinek enyhítésére kifejlesztett gyógyszerek, az antidepresszívumok. Ez alapján feltételezik, hogy a szoptatás abbahagyása valamifajta olyan állapotot eredményez, mintha valakitől megvonnánk a depresszió elleni gyógyszerét.
A szakemberek az is kiemelik, hogy az elválasztás utáni depresszió általában nem ölt súlyos vagy elhúzódó formát, de mindenképpen jó, ha ilyenkor van valaki az anya mellett, aki észleli a tüneteket és segít azok legyőzésében.
Kiket érint az elválasztás utáni depresszió?
A szakemberek szerint azok a leginkább veszélyeztetettek, akik számára valamilyen szempontból konfliktushelyzetet jelent a szoptatás abbahagyása: például bűntudatot éreznek, hogy miért nem szoptatták a babájukat hosszabban, vagy valamilyen okból hamarább kellett megkezdeniük az elválasztást, mint azt eredetileg tervezték. Mások arról számolnak be, hogy élvezték a szoptatást, és amikor már nem terveztek több babát, az elválasztáskor azt élték meg, hogy soha többé nem lehet részük ebben az élményben. Ugyancsak nagyobb az esély az elválasztás utáni depresszió előfordulásának esélye, ha az anyánál már a várandósság előtt és/vagy a szülés után is jelentkezett depresszió.
Megelőzés és kezelés
A tünetek enyhítésére az orvosok azt javasolják, hogy az elválasztás lassan, fokozatosan törénjen, hetente csak egy-egy szoptatást elhagyva. Ezen kívül azt tanácsolják, hogy az anyák adjanak maguknak időt a feldolgozásra, a „gyászfolyamatra”. Eze ntúlmenően fontos az elégséges alvás és pihenés is – de hát mindannyian tudjuk, hogy egy-két-három kisgyerek mellett ezt könnyebb tanácsolni, mint véghezvinni.
Jó hír ugyanakkor, hogy az elválasztás utáni depresszió általában néhány hét alatt lecseng. Ha mégsem, akkor valószínűleg több átmeneti hormoningadozásnál, ezért érdemes orvost kérdezni róla.
Ahhoz, hogy felmerüljön, hogy neked vagy valakinek a környezetedben depressziója van, itt találsz néhány egyszerű kérdést.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!