top of page
  • Anyás-Apás

A gyerek ordít, a szomszéd üzenget, mit tegyek?

Ma ismét egy megoldandó helyzetet hoztam. Te mit tennél, ha lenne egy meglehetősen hangos gyereked, akitől már nemcsak a szomszéd, hanem a szomszéd gyerekei sem tudnak aludni, te pedig bár érted és megérted a helyzetet, mégis tehetetlennek éreznéd a megoldásban?

Egy újabb anyuka története a Redditről. Te mit tennél? Hogyan oldanád meg?

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


„Adott egy közel 1 éves örökmozgó kisfiú (de tényleg, nem csak rámondom, mert ma „divatos”, konkrétan kiskora óta keze-lába jár szopi közben is, állandóan és ez azóta sem változott). Nagyon közvetlen, barátságos, extrán mosolygós. Viszont… sosem volt jó alvó és rendkívül hangos. Ezt úgy képzeld el, hogy korábban minden pelusozás, öltöztetés alkalmával úgy ordított, mintha nyúznák, de ahogy végeztünk mosolyog, tesz-vesz, mintha mi sem történt volna. Ez kicsit javult, de néha még mindig probléma.
Sorházban lakunk, mellettünk szintén egy kisgyerekes anyuka, aki rendszerint tudtomra adta, hogy már nemcsak a saját gyerekei miatt kel, hanem az enyém miatt is.
Hozzáteszem, nagyon rossz éjszakáink vannak, 6-8 alkalommal menni kell hozzá.
Tegnap éjjel, mikor mentem hozzá, észrevettem, hogy bekakilt, így cseréltem rajta egy pelust (amúgy nem szoktam, kibírja reggelig). Nyilván ordított. Nyilván én sem voltam feldobva, hiszen nem elég, hogy jó ideje nem alszom 1-2 óránál többet egyhuzamban, még üvölt is a gyerekem és nem tudom megnyugtatni. Erre kapom az éjszaka közepén az üzenetet a szomszédtól, hogy tudnánk-e valamit csinálni, mert már az ő gyerekei is az én kisfiam üvöltésére kelnek.
Nyilván baromi kellemetlen nekünk is, a férjem is aludna, DE MIT TUDOK CSINÁLNI? Nem hagyom sírni, de van, hogy a kezemben is ordít. Ti mit tennétek?”

A kommentelők megértően reagáltak az anyuka problémájára és több ötletet is írtak.


Valaki például ezt:

Teljesen átérzem, nekem dackorszakban lévő kisfiam van. Mindenért is hiszti van, aludni nem akar, csak ordítás árán. Én sem hagyom sosem sírni, de sajnos már nem tudom megtenni, hogy felemelem és megnyugtatom, mert egyrészt nem bírom el, másrészt akkor is ordít, ha felveszem. Nekünk még nem szólt a szomszéd, de tudom, hogy hallja, abból kiindulva, hogy én is hallok sok mindent, pedig nekik nincs gyerekük. Egyébként egy normális ember tudja, főleg az, akinek gyereke van, hogy ez nem választás kérdése. Én először biztosan elnézést kérnék a kellemetlenségért, de az éjjeli sms-en biztos felhúztam volna magam. Mindegy, a tipp, amit akartam írni:
Esetleg a faltól távolabbi szobába átköltöztetni a gyerekszobát (ha egyáltalán lehetséges).
A közös falra egy hatalmas beépített vagy akármilyen gardóbszekrény tele ruhákkal viszonylag jó hangszigetelő.
Valami komolyabb hangszigetelési dolog mindkét oldalról. Ha indokolt és tényleg annyira zavarja, hogy költsön rá.”

Más ezt írta:

„Másik helyen kell pelust cserélni, ami nem szomszéddal közös fal. Bár a hálóban nem teljesen értem, miért nem megoldás. Vagy akkor a falra hangszigetelő szivacs, és megmondod a szomszédnak, hogy minden tőled telhetőt megteszel, és esetleg rendezze kicsit át a szobát úgy, hogy arra a falra kerüljön nagy szekrény. Így mindkét oldalról csillapítva lesz. Nyilván elsősorban neked kell ezért tenned, de panaszkodni a szomszéd miatt nem lehet, mert teljesen jogos a kiakadása. Akkor is megoldást kell erre találnod, ha kissé kényelmetlenebb lesz tőle a helyzeted, mert ez így sajnos nem fenntartható a szomszéddal szemben.

Volt, aki nem ennyire elnéző a szomszéddal szemben. Többek szerint a szomszédnak kutya kötelessége tűrni a kisgyerekkel járó „zajokat”, akár rendszeresen, akár állandóan, akár akkor is, ha neki is vannak gyerekei, akiket szintén zavar az éjszakai műsor. Egy kisgyerekes anya meg pláne ne tegyen szóvá ilyesmit:

„Nem is értem az ilyen anyukát… illene elfogadnia a helyzetet. Eszembe nem jutna írni ilyen miatt senkinek. És ne hagyd magad!

A következő kommentelő nagyjából ezen a véleményen van, csak kicsit hosszabban fejtette ki:

„A sorház/társasház/tömblakás ilyen. Van, aki nem bírja az ezzel járó zajokat. Nincs ezzel gond, de most őszintén: mit vár, mit csinálj? Én csak megnyitnám az üzenetet és nem válaszolnék egy idő után, mert még a végén neked kell majd sunnyogni otthon, hogy nehogy őt zavarja egy olyan zaj, amivel nem tudsz mit kezdeni. Jó nagy bunkó, hogy anyaként ő is tudja, milyen ez, és még a tudtodra is adja rendszeresen. Szóval szerintem engedd el. Neked pedig kitartás.”

Van, aki szerint akár a bunkó stílus is megengedhető a reklamáló szomszéddal szemben, ha nem érti, hogy ez van, törődjön bele, hogy vagy megszokik, vagy megszökik:

„Visszaírnék neki, hogy jaaaa köszi, hogy szólsz mi nem is halljuk, hogy ordít a gyerek. Komolyan az ilyen mit gondol? Hogy hagyjátok sírni? Nyilván mindent megtesztek annak érdekében, hogy megnyugodjon. Ezt szépen közölném is vele, de ha továbbra sem érti, akkor felvennék egy bunkó lekezelő stílust, hátha úgy megérti.”

Te mit tennél? Hogyan oldanád meg?


Ezek is érdekelhetnek:

Igen, sír... válasz egy okvetetlenkedő szomszédnak

A rosszul alvó babák pusztítják a bolygó jövőjét?

Füldugó a szomszédoknak ajándékba

Szabad-e reggel füvet nyírni? És falat fúrni?


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás
bottom of page