• Anyás-Apás

A feleségem egyedül hagyta a gyerekünket és elment futni! Normális?

Egy apa egy közösségi oldalon kért tanácsot azzal kapcsolatban, joggal akadt-e ki azon, hogy a minap arra ment haza, hogy a felesége éppen akkor tért vissza a napi futóedzéséről. Ami önmagában nem lenne baj, sőt, de eközben egyedül hagyta egyéves kisfiukat, aki közben békésen aludt a kiságyában.

Azt kérdezte, hogy igaza van-e abban, hogy az, hogy a gyerek éppen alszik, nem indok arra, hogy akár egy percre is egyedül maradjon a lakásban.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Nem tagadja, hogy egy pillanatra elszakadt nála a cérna, és azt kérdezte, hogy nem reagálta-e túl a dolgot.

„Egy gyerekünk van – kezdte a sztori elmesélését. – Egyik nap arra mentem haza, hogy a feleségem akkor ért vissza a futásból. Ezzel önmagában nem lenne gond, de észrevettem, hogy a kisfiunk a hátsó szobában alszik. Amikor számon kértem, miért hagyta egyedül a babát, akkor azzal védekezett, hogy éppen rövid időre ment ki futni, és soha nem távolodik el messzire a lakásunktól.”

Ezzel azonban az elsőgyerekes ifjú apa messzemenőkig nem értett egyet, és ki is fejtette a feleségének, hogy egyáltalán nem tartja biztonságosnak ezt az eljárást. No, és ekkor szabadultak el az indulatok:

„A helyzet akkor fajult el, amikor kifejtettem neki, hogy amit tesz, az egyáltalán nem biztonságos. Erre dühös lett rám, előítéletes seggfejnek nevezett, és nem áll velem szóba. Azt mondja, ha elmegy futni, az semmiben nem különbözik attól, mint ha kimenne a hátsó kertbe addig, amíg a gyerek alszik”

– folytatta az apa, aki azt is elmondta, hogy maximálisan támogatja a felesége testedzési igényeit, hiszen egy kis edzőtermet is berendezett neki, ahol futópad és más gépek is rendelkezésére állnak.

„Azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy eddig jutunk. Van edzőtermi bérlete is, ha úszni akar vagy valami hasonlót. Amikor látta, mennyire dühös vagyok, akkor újra megerősítette, hogy csak másfél kilométert futott, éppen egy kört a háztömb körül”

– ecsetelte tovább a szituációt, és azt is megerősítette, hogy mindig is bátorította a feleségét, hogy mozduljon ki a saját barátaival is, ha erre támad kedve. De beszéljék meg előtte, mert akkor úgy intézi, hogy addig ő vigyázhasson a kisfiúra.

„Mindent egybevetve, ő igazából egy csodálatos anya. Mindkettőnknek ez a pici az első gyermekünk, és soha nem gondoltam volna, hogy ilyesmi valaha is megesik velünk. És egészen biztos vagyok abban, hogy most magamat kellene rossz apának éreznem.”


Megértem az anya igényét, de az apa dühét is

A kommentelőket nem meglepő módon megosztotta az eset megítélése, és akkor vett igazán érdekes fordulatot a beszélgetés, amikor szóba kerültek a kisgyerekes anyák mentális nehézségei és jogos igényei.

„Talán ha lett volna egy bébiőr, amit az anya futás közben magával vitt volna, akkor talán könnyebben el tudnám fogadni, hogy olyan rövid távolságra eltávolodott a lakástól, ahonnan bármikor hamar haza tudott volna érni. De semmi ilyen nem szerepel a történetben, legalábbis az apa elmesélése alapján. Ez pedig önmagában is rettentően veszélyes”

– írta valaki.

„Én már csak azért nem tennék ilyet, mert egy pillanatra sem érezném jól magamat – írta valaki más. – Ebben az életkorban még bármelyik pillanatban bármi történhet a babával. De az is látszik, hogy a feleség nagyon ki akart szabadulni a házból egy kis időre, hogy egy kicsit egyedül legyen. Nincs valami módja annak, hogy együtt kitaláljatok valamit, ami úgy oldja meg a helyzetet, hogy közben nem csorbul a baba biztonsága?”
„A dolog másik oldala, hogy ha nehézséget okoz a szülői feladatoknak való megfelelés, és az anya éppen a lelki összeomlás szélén egyensúlyoz, akkor jobb megoldás egy időre kilépni ebből a környezetből. Nem valószínű, hogy pont akkor történik valami baj, amíg az anya távol van, és még mindig jobb megoldás, mint ha az anyának káros gondolatai támadnak, és kárt tesz magában vagy a babában. Egyszóval, több infóra lenne szükség annak megítélésére, hogy valóban ez volt-e az egyetlen megoldás.”
„Soha nem hagynám egyedül az egyévesemet, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott még eszembe ez az ötlet, amíg úgyis alszik – ismerte el egy másik anya. – Huszonnégy óra összezárva egy izgő-mozgó gyerekkel nagyon kimerítő tud lenni. Estére annyira elfáradok mindig, hogy semmi motivációm nem marad, hogy csináljak bármit is a magam kedvére. Én megértem, miért tette ezt az anya, de azt is megértem, hogy a férje miért lett ettől rettentően ideges.”

Egy újabb kommentjében maga az apa is hozzászól, és lemondta, hogy megbeszélték a dolgot a feleségével, aki most már nem csak a saját szemszögéből is tudja szemlélni a helyzetet:

„Összeomlott és sírva fakadt, aztán bocsánatot kért, amiért engem próbált bűnbaknak beállítani. Nekem most úgy tűnik, hogy ez volt ez első és egyben utolsó ilyen eset. Azzal magyarázta a dolgot, hogy nagyon izgatott volt, hogy végre kipróbálhatja az új futócipőjét, és bele sem gondolt, milyen veszélyes dolog egyedül hagyni a babát még akkor is, ha éppen aludt. Én csak annyit ígérhetek, hogy eztán is segíteni fogom őt abban, hogy legyen saját énideje házon kívül is, hogy soha többé ne ismétlődjön meg ez az eset. Fontos a gyerek biztonsága, de ugyanennyire fontos a feleségem mentális egészsége is.”

Nincs csak egy perc, nincs csak „kiszaladtam egy pillanatra”

Ami a gyermekbaleseteket illeti, már százszor leírtam itt az Anyás-Apáson is, hogy a gyermek-biztonsági szakemberek szerint kábé egy-másfél éves korig a baleset MINDIG valahol egy szülő hibájára vezethető vissza. Itt is olvashattál olyan történeteket, amikor a gyerek lezúgott az emeletes ágyról, a kád vizébe fulladt, gombelemet nyelt, ablakon mászott ki vagy a szomszéd kutyája marta meg, míg a szülők „egy pillanatra” nem figyeltek rá.

De arról is sokat írtam, mennyire veszélyes tud lenn a szülés utáni depresszió vagy az, hogy ha az anya azt érzi, hogy a baba körüli minden gonddal-bajjal egyedül maradt. De a hazai hírekben is olvashatunk időről-időre ilyen esetekről, például amikor a gyerek felügyeletével megbízott nagynéni még azelőtt magára hagyta a pár éves kislányt, hogy a szülők hazaérkeztek volna az éjszakai műszakból. Az eredmény: a kislány kinyitotta az emeleti lakás ablakát, kimászott és a mélybe zuhanva halálra zúzta magát.

Muszáj megtalálni a kettő között az egyensúlyt. Mert mindkettő egyformán fontos: a baba biztonsága és a mama kiegyensúlyozottsága.

Fotó: Unsplash


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

A szülő hibája, ha meghal a gyerek

A gyermekkori gyógyszermérgezésekért a felnőttek a felelősek!

Nem a szelfiző szülőkön múlt… jegyzetek egy vérfagyasztó videóhoz

Csak egy pillanatra néztem félre, majdnem tragédia lett belőle...


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás