top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

A bába harci üvöltéssel köszöntötte az újszülöttet

Modern korunk gyakori vitatémája, hogy szükség van-e egyáltalán orvos jelenlétére a szülésnél, hiszen – ahogyan "érvként" gyakran elhangzik – nagyanyáink korában a kukoricaföld szélén is születtek babák, akár minden gond nélkül is (bár a problémamentes szülés már akkor sem volt alapértelmezett kimenetel, sőt). Az aztékoknál nem volt kérdés, hogy a szülésnél csak bába segédkezik.

Aki hatalmas csatakiáltással köszöntötte az újszülött érkezését. Hogy aztán a fiúkat a harcnak, a lányokat az otthoni tűzhelynek ajánlják. Mert nőket az azték társadalomban egyedül másállapotban tekintették a férfiakkal egyenrangúnak.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Az aztékok rendkívül patriarchális társadalmában már a születéskor eldőltek egy ember életútjának egyedül lehetséges keretei. A fiúkat a következő köszöntéssel fogadták:

„Kekolli-madár vagy, házad, amelyben napvilágra jöttél, fészek csupán. (…) Arra hívattál el, hogy a napot ellenségeid vérével üdítsd fel, és testükkel tápláld Tlaltekutli földjét. Földed, örökséged, atyád a Nap országában, az égben van.”

Míg egy lány a következő útravalót kapta:

„A házban van a helyed, mint szívnek a testben. Nem szabad elhagynod a házat. (…) Olyan légy, mint a hamu és a tűzhely.”

A nő számára egyetlen út volt tehát – a prekolumbián civilizációk szakértője, Jacques Soustelle találó megfogalmazásával élve –, a családi tűzhelyet őrző Hamupipőkéé. A nőket az azték társadalomban egyedül másállapotban tekintették a férfiakkal egyenrangúnak. A katonáskodást a férfi egyik fő kötelességének tartó, harcias aztékok szemében a szülő nőt a foglyot ejtő harcoshoz hasonló tisztelet illette meg.


A szülés előtt álló nőnek ugyanúgy számolnia kellett azzal, hogy az előtte álló feladat akár az életébe is kerülhet, mint a csatába induló férfinak. Ennek köszönhető az is, hogy amennyiben a nő belehalt a szülésbe, a harcban elesett férfihoz hasonló temetést kapott. Ugyancsak ennek tudható be, hogy a bába egy hatalmas csatakiáltást hallatott abban a pillanatban, amikor a gyermek végleg elhagyta a szülőcsatornát.


Ezt követően darabokra vágta a köldökzsinórt és elásta a ház egyik sarkában, majd egy Csalcsiutlikue vízistennőhöz szóló, a gyermek békés élete érdekében mondott imádság közepette megmosdatta a csecsemőt. Az anyát eközben visszaküldte a temazcalba, ahol kipihenhette a szülés fáradalmait, és jótékony szerek segítségével tejelválasztása is beindulhatott.


A teljes cikket itt olvashatod el.


Ezek is érdekelhetnek:

Nem fiú, csak mert a „fiús” játékokat szereti – a nemi sztereotípiákról

Elárulja-e a magzat nemét a szívverése?

Férfi nemi szervet lehet mutogatni, női mellet nem?

Egy falu, ahol csak lányok születnek

Öt dolog, amit tudni kell a nemi erőszakról – lecke fiúknak


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás
bottom of page