A 4 évesem öngyilkos akar lenni – mit tegyek?
Az öngyilkosság mindig tragikus esemény, mindig jelzés a környezet számára, hogy jobban oda kellett volna figyelnie, többet kellett volna tennie... de különösen szívszorító, amikor egy gyerek választja önként a halált. De már az is, ha „csak” beszél róla, „csak” forgatja a fejében a gondolatot: mi lenne, ha örökre...
Cikkünkben egy klinikai pszichológus gondolatait, tanácsait olvashatod arról, mit tehet ilyenkor a szülő.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A cikk apropóját egy édesanya segélykiáltása képezte, aki abban kért tanácsot mit tegyen, ha a kislánya egy feldúlt pillanatában azt mondta, hogy talán már nem is akar tovább ezen a földön élni. A kislánya 4 éves.
„Négyéves lányom a múltkor feldúltan azt mondta, hogy „örökre el akar menni”. Hogyan reagáljak az öngyilkossági gondolatokra vagy kijelentésekre igen fiatal korban?”
– így szólt az édesanya kérdése, melyre a Parents oldalon Emily Edlynn klinikai pszichológus – nem mellesleg 3 gyermekes édesanya – válaszolt szakszerűen, kimerítően. Most ebből idézzük a legfontosabb gondolatokat.
A klinikai pszichológus ezt mondja:
Azzal kezdeném, hogy teljesen átérzem, mennyire nehéz volt ezt hallania a kislányától, hiszen minden olyan kijelentés, ami azt jelzi, hogy a gyermekünk meg akar halni – de még az is, hogy egyszerűen nem érzi jól magát a bőrében – szívbe markoló egy szülő számára.
Próbáld megérteni az érzéseit...
Az első és legfontosabb lépés, amikor a szülő ilyet hall egy kisgyerektől, hogy megpróbálja megérteni, hogy ezzel mit is akar közvetíteni számára. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy felnőtt gyakran egészen másként értelmezi egy kisgyerek kijelentéseit, mint amilyen szándékkal ő valójában mondta. Amikor munkám során én kerülök hasonló helyzetbe, és megpróbálok utánajárni, hogy a gyerek mire gondolt, amikor egy öngyilkossági szándékúnak tűnő kijelentést tett, gyakran kiderül, hogy valami egészen másra gondolt. A 4 évesek jellemzően még nem véglegesként élik meg a halált, ezért jó lenne tudni, hogy az „örökre elmenni” alatt pontosan mit értett. Hogy elmegy valahová kalandozni? Ez könnyen tisztázható olyan kérdésekkel, mint például:
„Hová szeretnél menni? Mit gondolsz, mi történne, ha örökre elmehetnél?”
...de vedd komolyan!
A kijelentésben rejlő információ akkor is fontos, ha további kérdésekre kiderül, hogy valójában nem is azt jelentette, hogy a gyerek meg akar halni. Ebben az esetben én inkább azt hallom ki a történetből, hogy a kislány feldúlt pillanatában tett kijelentése inkább a menekülés vágyáról szól. Ez pedig egyáltalán nem szokatlan történés a fejünkben! Amikor egy helyzetet vagy érzést nyomasztónak érzünk, természetes késztetés, hogy menekülni akarunk tőle. Ilyenkor egy felnőtt például elmerül a közösségi médiában vagy elzsibbasztja az agyát egy kis alkohollal, de ne feledkezzünk meg arról, hogy végső soron ezek sem egészséges viselkedési formák, megküzdési stratégiák. Ezek helyett megfelelőbb megküzdési készségeket kell kialakítani – legyünk akár gyermekek, akár felnőttek.
Hogyan reagáljon ilyenkor a szülő?
A kislányával együtt koncentráljanak az adott pillanat felzaklatott voltára, amikor a kijelentés elhangzott. A legjobb, ha azonnal reagál az eseményekre, hiszen egy óvodás korú kisgyerek gyakran még arra sem nagyon emlékszik, hogy mit ebédelt pár órával korábban. Egy rövid beszélgetés sokat jelenthet, mely segíti őt abban hogy pontosan felismerje, hogy mit érez és azt meg is tudja nevezni. A lehetséges kérdések:
Milyen érzések voltak benned közvetlenül azelőtt, amikor azt mondtad, örökre el akarsz menni?
Mit éreznél, ha tényleg meg tudnád ezt tenni?
Ezek a kérdések felfedhetik a megjegyzés mögött rejlő valódi indítékot, de abban is segíthetik a gyerekeket, hogy elgondolkodjon, valójában hogyan is érezne, ha sikerülne neki, amit szeretne. Fontos, hogy a gyerek biztos lehessen benne, hogy teljesen rendben van, bárhogyan is válaszol, nincs rossz válasz.
Kisgyerekeknél gyakori megküzdési stratégia lehet a mély hasi légzés, az összebújás egy vigasztaló tárggyal vagy szeretett személlyel (erre te ilyenkor pont „kéznél vagy” számára) vagy akár egy jó kis intenzív testmozgás (például ugrálás vagy szaladgálás az udvaron). Ilyen idős korban még nem fog emlékezni arra, hogy ezeket a technikákat az érzelmi pillanat hevében, érzelmi megnyugtatás céljából használta, ezért jó, ha emlékezteted rá. Idővel és gyakorlással azonban egyre ritkábban lesz szüksége erre az emlékeztetésre.
Mikor kell segítséget kérni?
A statisztikák szerint a 3–5 éves korú gyerekek körében nagyon ritka a depresszió, de előfordulása nem nulla, és az életkor előrehaladtával folyamatosan emelkedik. Az öngyilkossági gondolatok kisgyermekeknél bár ritkák, de kivételesen előfordulhatnak. Hogy időben észleljük, hogy nagyobb a baj, az alábbiakra érdemes figyelni:
Általános hangulat
Bár a közvélekedés szerint a depresszió legjellemzőbb és legszembetűnőbb tünete a szomorúság és indítékszegénység, a gyermekek és tizenévesek depresszióját gyakrabban jellemzi ingerlékenység. Egy kisgyermek hangulata nyilvánvalóan mindenféle irányban nagy kilengéseket mutathat, ezért az a mérvadó, hogy általában hogyan viselkedik: visszahúzódó és letargiku, Kkíváncsi és energikus, nyűgös és ingerlékeny?
A különböző tevékenységek iránti érdeklődés
Mutat-e örömet és érdeklődést a szórakoztató tevékenységek iránt? Az egyes tevékenységek iránti érdeklődés és örömérzet elvesztése a depresszió egyik jellemző tünete lehet.
Az alvás és az étvágy megváltozása
Depresszió kapcsán gyakoriak az alvási nehézségek, az étvágytalanság vagy éppen az alvásigény szembetűnő megnövekedése.
Ha többször hangzik el olyan kijelentés, hogy bárcsak máshol lehetne vagy hogy meg akar halni, önmagában is indokolja mentális betegségek terén jártas gyermekorvos véleményének kikérése. Ugyanezt tanácsolt akkor is, ha a szülő kicsit is bizonytalan, hogy lépnie kell-e vagy sem.
Ezt jegyezd meg!
Ha egy kisgyerek olyan kijelentést tesz akár egyszer is, hogy örökre el akar menni, mindenképpen odafigyelésre és további kérdezősködésre érdemes. Az esetek többségében ezek mögött nem áll valódi öngyilkossági szándék, de a kisgyermeknek mindenképpen szüksége van arra, hogy megtanulja heves érzéseit felismerni, megnevezni és kezelni – ahelyett, hogy menekülni akarna előlük. Ám fontos szabály, hogy minden gyermeket a szülei ismerik a legjobban, ezért ha bármilyen aggály merül fel azzal kapcsolatban, hogy hangulata és/vagy viselkedése nem az életkorának megfelelő, akkor mindenképpen fontos szakember tanácsát is kikérni. Pszichológusként mindig emlékeztetem a szülőket arra, hogy az egészség fogalmába a mentális egészség is beletartozik. Éppen ezért amikor azt mondjuk, hogy „boldog és egészséges” gyermeket szeretnénk nevelni, ez nemcsak a testi, hanem a lelki egészséget is jelenti.
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!