top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Évekig szoptatom a gyerekeimet és már nem érdekel, mit gondolsz róla

Amikor szóba kerül valahol, hogy valaki a társadalmilag „elfogadott” időn és életkoron túl is szoptatja a gyermekeit, akár 4-5 éves korukig vagy még ennél is tovább, általában furcsálkodva néznek ezekre az anyákra. Most egy érintett anya meséli el, miként éli meg ezeket az értetlen és sokszor elítélő, megszégyenítő pillantásokat és véleményeket.

kiterjesztett szoptatás

„Nagy kihívás szembeszállni az ítélkező világgal, különösen olyankor, ha annyira esendő dologról van szó, mint egy kisgyermek etetése és vigasztalása. De én megyek az általam választott úton” – mondja, majd így folytatja:

 

Én sem úgy indultam neki, hogy majd évekig szoptatom a gyermekeimet. Valójában az első hónapokban egyáltalán nem tudtam szoptatni. A babám nem nagyon tudott szopni, amitől ő nyűgös lett, az én mellbimbóm pedig kisebesedett. De kitartottunk, és körülbelül három hónap múlva a szoptatás már nem tűnt leküzdhetetlen kihívásnak. Mondhatnám, hogy azért, mert miután hetekig szomorúan hallgattam a tanácsokat, minden könyvet elolvastam és minden videót megnéztem, amit csak találtam a témában, így megtanultam, hogyan is kell szoptatni. De gyanítom, hogy a valóság ennél sokkal egyszerűbb: ahogy nőtt a babám, már elég nagy volt a szájacskája, hogy minden erőfeszítés nélkül rákaphasson a mellbimbóra.

Ezután már gyerekjáték volt. Ha betegek voltak, a szoptatás megnyugtatta őket. Ha idegesek voltak, megint a szoptatás. Hoppá, elestek, dettó. Nem tudtak aludni - találd ki, mi történt? A melleim varázsgolyókká váltak: minden különösebb felhajtás nélkül mindent megoldottak.

De néhány hónappal később kezdtem észrevenni, hogy akik velem együtt kezdtek szoptatni, egyikük a másik után választja el a babáját. A legtöbb ismerős anyuka hat hónap után abbahagyta szoptatást, és egyre inkább azt éreztem, hogy kisebbségbe kerültem. Hirtelen már nem számított „normálisnak”, amit én csináltam, különösen nem nyilvánosan.

Mégsem zavart egészen addig, amíg az első év után egy régen látott barátnőm – aki hat hónapig szoptatta a babáit – fintorogva megjegyezte:

„Ó, te még mindig szoptatsz?”
„Ööö, igen – körülbelül ennyit tudtam kinyögni. –Nem tudtam mást mondani, a hozzáállása meglepett.”

Nem sokkal később egy barátunkkal futottunk össze egy kávézóban, aki először zavarba jött, amikor elkezdtem a blúzommal babrálni, majd egy tévéműsorra tett célzásokat, melyben az egyik férfi szereplőt felnőtt kora ellenére még mindig szoptatta az anyja. Ez jutott eszébe, amikor látta, hogy én a 20 hónapos gyermekemet szoptatom.


Egy másik alkalommal, amikor 2 éves gyermekemet szoptattam, a barátnőmből felhúzott szemöldököt és a megdöbbent arckifejezést váltott ki, miközben mindent megtett, hogy megóvja gyermekét attól a látványtól, hogy én az enyémet szoptatom.


Aztán ott voltak a rokonok, akik kínosan félrenéztek és kifejezetten zavarba jöttek, amikor a két és fél éves gyermekemet szoptattam. Mindez egyértelmű célzások sorozata volt arra, hogy van egy időszak, amikor társadalmilag elfogadható szoptatni, és utána szoptatni – nos, az undorító és furcsa egyszerre vagy egyszerűen csak furcsa.


Mindenki a szoptatás és az anyatej kedvező egészségi hatásaival jön, az erősebb immunitással, a kevesebb fülgyulladással, a mellrák ritkább előfordulásával. Ám a szoptatás elsődleges funkciójának nem sok köze van a fizikai egészséghez. A kényelemről és az érzelmi kapcsolatról szól. A gyermekkori biztonság és kötődés a felnőttkori érzelmi ellenálló képesség sarokkövei.


De még ezzel a tudással felvértezve is nagy kihívást jelent szembenézni az ítélkező világgal. Végül úgy döntöttem, hogy inkább itthon szoptatok, mintsem megkockáztassam a nyílt ellenszenvet a nyilvánosság előtt. Szerencsére – a szoptatást támogató csoportokon keresztül – összeismerkedhettem más, hasonlóan gondolkodó anyákkal, akik közül néhányan még idősebb gyermeket szoptattak, mint az enyém. Az, hogy volt egy ilyen közösség, nagyban hozzájárult az önbizalmam helyreállításához. Az, hogy ismét igazodni tudtam a saját belső normális kalibrációmhoz, szemben a kívülről rám kényszerített normális kalibrációval, azt jelentette, hogy végül újra kényelmesen, gondolkodás nélkül szoptattam a gyermekemet nyilvánosan.


Persze a megjegyzések még mindig jöttek és hároméves kora után egyre nyíltabbak lettek. Az emberek arról érdeklődtek, meddig tervezem folytatni a szoptatást; nem gondolkodnék-e el azon, hogy abbahagyjam, mielőtt a gyerekek középiskolába mennek? Ekkorra már magabiztosabban voltam képes figyelmen kívül hagyni a csúnya pillantásokat, és udvariasan válaszoltam a megjegyzésekre valami olyasmivel, hogy „igen, még mindig szoptatok”.


Kiterjesztett szoptatás

Az adott kultúrában jellemző vagy szokásos szoptatási időn túli szoptatást – gyakran 1-2 éven túl – kiterjesztett szoptatásnak tekintjük. Ez számos előnnyel járhat mind a szoptató anya, mind a gyermek számára. A kiterjesztett szoptatás azonban nehézségeket is rejthet, különösen olyan kultúrákban, ahol a hosszabb szoptatás nem jellemző, ami megbélyegzést vagy kritikát válthat ki a környezetből.


A kiterjesztett szoptatás inkább kulturális definíció, mintsem orvosi kifejezés. Nincs szigorú meghatározása: olyan anyákat jelöl, akik hosszabb ideig szoptatnak, mint ami a kultúrájukban szokásos.


A gyermekorvosi irányelvek azt javasolják, hogy a babák kizárólag anyatejet fogyasszanak életük első 6 hónapjában. Ezután meg lehet kezdeni a hozzátáplálást, de az a követendő, hogy a csecsemők továbbra is kapjanak anyatejet legalább 1 éves korukig. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is csatlakozik ezekhez az ajánlásokhoz, és azt javasolja, hogy a hozzátáplálást 6 hónapos korban vezessék be, a szoptatás pedig 2 évig vagy tovább tartson.

Nincs elvárt életkor a szoptatás abbahagyására, ez egyénenként változik.


Előnyök

A szoptatás nem szükséges a gyermek túléléséhez, de a kutatók számos előnyét dokumentálták a meghosszabbított szoptatásnak. Általánosságban elmondható, hogy minél tovább szoptatja valaki a gyermekét, annál több előnye van ennek mindkettejük számára.


Ezen előnyök közül néhányat említhetünk:

Az anya egészsége

A szoptatás az alábbi betegségek kockázatát csökkenti: mellrák, petefészekrák, 2-es típusú cukorbetegség és magas vérnyomás.


A gyermek egészsége

Az anyatej gazdag antitestekben, amelyek segíthetnek a gyermekeknek a fertőzések leküzdésében. Emellett az anyatej összetétele a csecsemő igényei alapján változik, segít megelőzni a fertőzéseket és optimális táplálékot biztosít. A szoptatott csecsemőknél ritkább az asztma, a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS), a fülfertőzések, a hasmenéses betegségek, a légúti fertőzések és a cukorbetegség előfordulása.


Érzelmi jólét

Egyes tanulmányok szerint a szoptató anyákat kevésbé sújtja a szorongás, a stressz és a depresszió, mint a tápszert használókat. A szoptatás segíthet a baba és a mama kapcsolatának kialakulásában is, elősegítve a kötődést és csökkentve a stresszt. Sokszor könnyebb megnyugtatni egy szoptatott csecsemőt, különösen akkor, ha más vigasztaló eszközök, például cumi, nem állnak rendelkezésre.


A baba nyugalma

Sok csecsemő és kisgyermek nagyon megnyugtatónak találja a szoptatást. Vannak, akik alváshoz szoptatnak, míg mások zaklatottság vagy félelem esetén keresik a szoptatást. Ez a könnyen hozzáférhető vigaszforrás segíthet enyhíteni a szülői stresszt, és a gyermek számára elérhető módot biztosít a szorongás enyhítésére.


Kényelem

Az anyatej könnyen és kényelmesen elérhető.


Táplálékkiegészítés

Az anyatej az első életév után is tápláló táplálékforrás. Amint a gyermekek új ételekkel kísérleteznek, a szülőket megnyugtathatja, hogy az anyatej segíthet kiegészíteni az étrendben lévő hiányosságokat. Ez különösen hasznos a válogatós gyermekek esetében.


Hátrányok

Amíg a gyermek megfelelő kiegészítő táplálékot kap, a szoptatásnak 1 éves koron túl sincsenek orvosi hátrányai. Az anyák azonban akadályokba ütközhetnek a szoptatás során, különösen családi vagy társadalmi támogatás híján.


Néhány lehetséges hátrány:

Társadalmi megbélyegzés

A legtöbb nyugati országban a kiterjesztett szoptatás nem számít kulturális „normának”. Előfordulhat, hogy az ilyen anyák megszégyenítéssel és ítélkezéssel szembesülnek, nem kapnak megfelelő támogatást párjuktól vagy családjuktól, és úgy érzik, barátaik elhidegülnek tőlük és elítélik őket.


Idő

A szoptatás időt és erőfeszítést igényel. Az ember ideje értékes, és a kisgyermekeseknek már az is gondot okozhat, hogy elegendő idejük maradjon az alvásra, a munkára, a hobbikra és az öngondoskodásra. Más táplálási lehetőségek, mint például a tápszer és a cumisüveges táplálás, kényelmesebbek lehetnek.


Munkahelyi problémák

Az otthonon kívüli munkavégzés megnehezítheti a szoptatást, különösen, ha valaki hosszú órákat dolgozik. Egyesek a munkahelyükön nyomással szembesülhetnek, hogy hagyják abba a szoptatást.


Termékenység

A szoptatás elnyomhatja a peteérést, de ennek valószínűsége csökken, ahogy a baba idősebb lesz. Azoknak, akiknek nem tért vissza a menstruációjuk, de újabb terhességet terveznek, esetleg megfontolhatják a szoptatás elhagyását.


Honnan tudom, mikor kell abbahagyni a szoptatást?

Néhány kérdés, amit érdemes feltenni:

  • Úgy érzem-e, hogy a gyermekem és én is jól járunk a szoptatással?

  • Szeretném-e folytatni?

  • Kényelmes vagy kényelmesebb a szoptatás, mint más alternatívák?

  • Van más okom arra, hogy abbahagyjam?

Nincs helyes vagy helytelen időpont a szoptatás abbahagyására, és ez teljesen személyes döntés. A döntés meghozatalakor mindenkinek fel kell mérnie, hogy a szoptatás mennyire jól működik számára és gyermeke számára.


Tippek a kritika kezeléséhez

Az érintettek gyakran számolnak be arról, hogy elítélést és megszégyenítést tapasztalnak a „normális” életkoron túli szoptatással kapcsolatos döntéseik miatt. A szülőknek tudniuk kell, hogy mindenképpen kritikákkal szembesülnek, függetlenül attól, hogy szoptatnak-e vagy sem, illetve ha igen, mennyi. Azokat, akik a tápszert választják, ezért szégyenítik meg, míg azokat, akik szoptatnak, különösen hosszabb ideig, azért ítélik el és szólják meg.


Néhány stratégia, amit az emberek kipróbálhatnak:

Érdemes kerülni a vitákat és semlegesnek maradni.


Néhány tipp:

Gyermekorvos vagy más szakértő bevonása:

„A gyermekorvosunk szerint ez a legjobb választás számunkra, és te nem vagy a mi orvosunk.”

Egyértelmű határok kijelölése és betartatása:

„Ha továbbra is kritizálsz engem, elmegyek.”


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:


Комментарии


bottom of page