Öt régi fogamzásgátló módszertől a korszerű fogamzásgátlásig
Könnyen hozzáférünk, ezért könnyű természetesnek venni a modern fogamzásgátlást. Pedig az elmúlt mintegy száz év kulcsfontosságú felfedezései megváltoztatták a nők életét. A modern fogamzásgátló spirálok vagy a hormonális fogamzásgátlás feltalálása előtt a legtöbb termék alacsony hatékonyságú volt, és inkább a terhesség késleltetésére, mint megelőzésére volt alkalmas.
Amikor az 1960-as évek elején elérhetővé vált a fogamzásgátló tabletta, ez fordulópontot jelentett. Nagyon alacsony, 1 százalék alatti hibaaránya megfelelő használat esetén segített abban, hogy a nem kívánt terhesség kontrollja szilárdan a nők kezébe kerüljön.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Bár a fogamzásgátló tablettának komoly mellékhatásai lehetnek, sok nő számára még mindig sokkal kevésbé kellemetlen élményt nyújt, mint az azt megelőző módszerek.
Lássuk, milyen módszerekkel próbálkoztak korábban a nők a terhesség kivédésére!
1. Újrafelhasználható óvszerek
Az emberek legalább a XVII. század óta használnak óvszert, főként a szexuális úton terjedő fertőzések megelőzésére. Kezdetben ezeket természetes anyagból, például állati belekből vagy vászonból készítették.
Alig néhány évvel a szintetikus gumi feltalálása (1844) után megalkották a gumi óvszert. Ezt úgy tervezték, hogy ki lehessen öblíteni és újra felhasználni, de ennek következtében vastagabb és kevésbé kényelmes volt, mint a mai férfi óvszerek.
Az eldobható latex óvszert csak az 1930-as években találták fel. Ezek vékonyabbak, kényelmesebbek voltak, és természetesen csak egyszer lehetett használni őket. Még ebben az évtizedben az amerikai bíróságok hatályon kívül helyezték az „erkölcstelen áruk” árusításának tilalmát, ami hozzájárult az óvszerhasználat elterjedéséhez.
2. Savval átitatott szivacsok
Mivel a sav megöli a spermiumokat, az egyik hagyományos házi fogamzásgátló módszer egy ecettel átitatott szivacs hüvelybe történő behelyezéséből állt. A XX. század elején váltak kereskedelmi forgalomban elérhetővé a célzottan erre a célra kifejlesztett szivacsok, amelyek kémiai spermicidet tartalmaztak.
A spermicid szivacs változatai ma is kaphatók. Ma azonban csak a nők nagyon kis hányada használ ilyen szivacsot.
3. Pesszárium és sapka
A diafragmákat és kisebb „unokatestvéreiket”, az úgynevezett kupakokat a XIX. század elején találták fel. Az óvszerhez hasonlóan fizikai gátként működnek a spermiumok számára, és a szivacsokhoz hasonlóan kémiai spermiciddel együtt is használhatók. A pesszáriumot a szex előtt helyezik be a hüvelybe, és utána legalább hat órán át a helyén kell maradnia, hogy a spermicid elpusztíthassa a spermiumokat.
A kupakot és a pesszáriumot a második világháború előtt széles körben használták az Egyesült Államokban és Európában. Az ezeket a módszereket használó fiatal nőknél azonban a tipikus sikertelenségi arány körülbelül 12 százalék. Részben ennek eredményeképpen ma világszerte a nők kevesebb mint 1 százaléka használja ezeket.
4. Fertőtlenítőszerrel történő öblítés
A hüvely átöblítését a közösülés után, gyakran fertőtlenítő oldattal, fogamzásgátlásként alkalmazták a XX. század elején. Az öblítés nem befolyásolja a spermiumokat, amelyek már megkezdték útjukat a méhnyakon keresztül. Így a hüvelyöblítés hatékonysága nagyon gyenge volt.
Ma az egészségügyi szakemberek határozottan ellenzik ezt a módszert, mivel károsítja a hüvelyflórát (a hüvely természetes védőbaktériumait), ami hüvelyi irritációhoz és fertőzéshez vezethet.
5. Selyemhernyóbél spirálok
A méhen belüli eszközök (IUD), közkeletű nevükön spirálok továbbra is népszerűek, de nem mindig működtek ugyanúgy, mint a modern termékek.
A korai méhen belüli módszerek azon (részben helyes) meggyőződés alapján működtek, hogy bármilyen, a méhben ülő eszköz valószínűleg megakadályozza a megtermékenyített petesejt beágyazódását és fejlődését a méhben. A XIX. században a kívánságcsont pesszáriumokat használták a terhesség megelőzésére. (A kívánságcsont a baromfi szegycsontja, melyet annak játékos eldöntésére használnak, hogy a két fél közül kinek a kívánsága teljesül- azé, akinek a kezében a nagyobb csontdarab marad).
Ezeknek az eszközöknek két karjuk volt, amelyek a méhnyakon keresztül a hüvelybe nyúltak, és egy gombos végük, amely a méhnyakat fedte. Nehéz elképzelni, hogy ezek kényelmesek lettek volna.
Richard Richter lengyel nőgyógyász 1909-ben publikált egy tanulmányt arról, hogyan helyezett egy selyemhernyóbélből készült gyűrűt egy páciens méhébe, két kiálló zsinórral, amelyek lehetővé tették az eltávolítást. Abban az időben sok nőgyógyász diszkréten használta az ilyen eszközök saját változatát, mivel számos országban törvény tiltotta a fogamzásgátlás népszerűsítését.
A Graefenberg-gyűrű az 1920-as években egy fémötvözetből készült gyűrűvel váltotta fel a selyemhernyóbél-gyűrűt. Ernst Graefenberg német nőgyógyász először tiszta ezüsttel próbálkozott, de a szervezet felszívta azt, és a nők ínye kékre színeződött.
Az ötvenes-hatvanas és hetvenes években mindenféle anyagú és formájú spirált használtak, a levélformától kezdve a spirálokig, amíg a kutatók rá nem jöttek, hogy a réz javítja az eszközök hatékonyságát. A hetvenes évekre körülbelül 70 különböző méhen belüli eszköz volt forgalomban az Egyesült Államokban.
Az egyik ilyen réztekercs, a hírhedt Dalkon-pajzs azonban lehetővé tette a baktériumok feljutását a méhbe, a visszahúzáshoz használt szálak kialakítása miatt. Ez volt a felelős a fertőzések magas számáért, és az 1970-es években a méhen belüli módszerek elfogadottsága meredeken zuhant.
A modern méhen belüli eszközök (IUD) teljesen a méhben ülnek, vagy rezet, vagy lassan felszabaduló progeszteron típusú hormonokat tartalmaznak, és sokkal biztonságosabbak és hatékonyabbak, mint a régebbi eszközök. A méhen belüli spirálok okozta fertőzések ma már ritkák, de esetenként előfordulnak a behelyezést követő első néhány hétben. Mind a hormonális, mind a réz spirálok hibaaránya ma már kevesebb, mint 1 százalék.
Ma már számos fogamzásgátló módszer áll rendelkezésünkre, amelyek helyes használat esetén ritkán hibásodnak meg, de a nők még mindig küzdenek azzal, hogy megtalálják a számukra megfelelő módszert. Az új kutatások a fogamzásgátlás mellékhatásainak csökkentésére összpontosítanak.
Fotó Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!