top of page
  • Anyás-Apás

Te gyújtasz gázlángot a gyereked lelkében?

Emlékszel a „Gázláng” című című Hitchcock-filmre? És mint gondolsz arról a helyzetről amikor egy gyerek elesik és csúnyán felhorzsolja a térdét, a szülő pedig azzal „vigasztalja” a fájdalomtól és ijedtségtől síró gyermekét, hogy „nem történt semmi különös, csak nem fogsz sírva fakadni ettől a pici karcolástól?”. Nos, mit gondolsz róla? Hogy a két dolognak semmi köze egymáshoz?

Pedig van, ami összekapcsolja a kettőt, mégpedig a régi időkben világításra használt gázláng. Ebből alakult ki a gaslighting pszichológiai kifejezés, amit körülbelül úgy fordíthatnánk magyarra, hogy gázlángozás vagy gázláng jelenség.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Képzeld el, hogy egy játszótéren üldögélsz, a fogócskázó gyerekeket figyelve. Egyszer csak egy kisfiú elesik és felsérti a térdét. Amikor azonban az édesanyjához szalad, akkor ő – fél szemmel továbbra is a mobilját lesve – csak annyit mond, hogy semmi nem történt, ez csak egy apró karcolás, nincs ok a sírásra, menjen vissza szépen játszani. Vagy képzelj el egy kislányt, aki egyik nap sírva megy haza amiatt, mert a többiek kiközösítik és csúfolják. Az édesapja azonban csak annyit mond rá, őt is csúfolták annak idején az osztálytársai, mégsem lett semmi baja belőle, lám, fel is nőtt minden gond nélkül.


A szülőknek mindkét esetben valószínűleg az volt a szándéka, hogy megnyugtassa a gyereket, hogy nem kell nagy ügyet csinálni a dologból, biztosan megoldódik idővel magától is. A helyzet ilyetén megoldása mögötti szülői jószándékot nem kétségbe vonva muszáj megjegyezni, hogy a két történet az úgynevezett „gaslighting” (gázlángozás, gázláng jelenség) példája, a játszótéri esetben talán picit enyhébben, ártalmatlanabbul, a második esetben viszont szerintem sokkal keményebben.


Mi az a gaslighting?

Nagyon egyszerűen és röviden fogalmazva, a gaslighting a manipuláció egy finom formája, amikor valaki a másik észleléseinek, emlékezetének folyamatos megkérdőjelezésével elbizonytalanítja a másikat saját maga, emlékei és a valóság megítélésében.

A gaslighting kifejezés egy 1938-as színdarabból, a „Gas Light”-ból származik (amelyből később, 1944-ben a szélesebb körben ismert „Gaslight” című film is készült Alfred Hitchcock rendezésében). Ebben egy bűnöző férj úgy próbálja megőrjíteni és elbizonytalanítani a feleségét, hogy rendszeresen lecsavarja a gázzal működő világítást az otthonukban. Amikor a felesége rámutat, hogy a lámpák halványak, a férfi tagadja, hogy a fény megváltozott volna. A film bemutatja, milyen ijesztő, amikor nem bízhatunk a saját valóságérzékünkben.


A gaslighting valójában nem más, mint pszichológiai manipuláció, sőt érzelmi bántalmazás, ennél fogva joggal feltételezhetnénk, hogy aki ilyet tesz, az tudatosan él ezzel az eszközzel. Ez azonban nem mindig van így. Sokszor előfordul, hogy aki ilyet követ el, nincs is tisztábn azzal, hogy például a családban látott rossz mintát követ, mert ő is gaslighting áldozata volt gyerekként, vagy mérgező szülők mellett nőtt fel. A pszichológusok szerint a gaslighting nem veleszületett „tulajdonság” vagy „képesség”, hanem a korábbi életből származó tapasztatokból táplálkozik.


Gaslighting bármilyen kapcsolatban előfordulhat, de különösen gyakori az olyan kapcsolatokban, ahol egyértelmű hatalmi különbség van, mint például a szülő-gyermek kapcsolatban. Ebben az esetben a szülők gyakran képesek megszabni vagy irányítani a gyermeknek egy élmény érzékelését, és mivel a gyermekeknek nagyon kevés hatalmuk van, gyakran teljesen megbíznak a felnőttekben, és elhiszik, hogy amit ők mondanak, az az igaz.


Milyen hatása lehet a gaslightingnak gyermekkorban?

A gázlángozás hosszú szorongást, önbizalomvesztést, a bizonytalanságot és bizalmatlanságot, sőt paranoiát okozhat a gyermekeknél, és – ahogyan már szó volt róla – későbbi hasonló magatartás kiindulópontjaként is szolgálhat. A gyerek úgy érzi, hogy bizosan vele van „valami baj”, és ez az érzés idővel egyre erősebbé válik benne, és egyre nehezebben tud különbséget tenni, hogy ez nem normális, és hogy ez nem így működik más kapcsolatokban.

Az elsőként említett helyzetben például, amikor a gyerek térde megsérült, jobb válasz lenne először is elismerni a gyermek fájdalmát és segíteni neki túljutni rajta azzal, hogy rendbe tesszük a sebet, a gyereket pedig megnyugtatjuk, hogy hamarosan rendbe jön.


A gaslaighting három fő típusa családi környezetben

Narratív gázlángozás

Például, amikor egy anya azt mondja a fiának: „Apád nem is kiabált veled, te reagálod túl a történteket.” Ilyenkor a szülő mintegy „átírja” azt, ahogy a gyermek megélte az esetek, és megpróbálja meggyőzni őt arról, hogy a szülő értelmezése a helyes, a gyermek verziója pedig helytelen vagy valótlan.


Érzelmi gázlángozás

Például amikor a szülő azt mondja: „Semmi okod elégedetlennek lenni az életeddel, hiszen mindent megadunk neked, amire szükséged van.” Amikor a szülő elutasítja vagy érvényteleníti a gyermeke érzelmeit és azt az érzést kelti benne, hogy az érzelmeinek nincs értelme, holott van.


Személyes gázlángozás

Amikor a szülő kétségbe vonja, hogy a gyerekének megvan a képessége és minden oka, hogy bízzon önmagában.


Néhány gyakran használt gaslighting kifejezés

A szakértők szerint az, ha kioktatjuk a gyerekeinket arról, hogy mennyire gorombák, önzőek, hálátlanok vagy drámaiak, szintén a gázfényeztetés egy formája. Még az olyan látszólag ártalmatlan válaszok is, mint például „ez nem a világ vége” vagy hogy „ne légy már ilyen érzékeny”, azt az üzenetet közvetítik a gyermeked felé, hogy az érzései nem helytállóak vagy túlságosan hevesek. Íme néhány más válasz, amely gázlángként funkcionálhat:


1. Nem nagy ügy. Túlreagálod a dolgot.

2. Semmi baj. Ez csak egy kis vágás. Nem fáj.

3. A feladat nem túl nehéz. Csak lusta vagy.

4. Nem, nincs szükséged terápiára. Csak egy jó alvásra van szükséged.

5. A kulcsok nem veszítik el magukat. Te voltál gondatlan.

6. Biztosan így történt? Egészen biztosan? Nem lehet, hogy te emlékszel rosszul?


Mi a megoldás?

A szülőknek meg kell hallgatniuk gyermekeik érzéseit, mégpedig odafigyelő és értő füllel. Amikor legközelebb gyermeked lelkét valami feldúlja, próbáld meg végighallgatni és megérteni, hogy valójában mi bántja. Figyelj ítélkezés nélkül, aztán add tudtára, hogy megértetted, mi a probléma és mellette vagy, hogy legyőzzétek azt. Ezután segíts nekik továbblépni a megoldás keresésében vagy a probléma leküzdésében.

Ugyanakkor a pszichológusok óva intenek a másik véglettől is, hogy átesünk a ló túloldalára, és szükségét érezzük, hogy megmentsük gyermekeinket és megakadályozzák, hogy „rosszul” érezzék magukat egy ilyen helyzetben. Pedig miközben segíthetünk gyermekeinknek a megküzdési készségek elsajátításában, fontos, hogy ne akarjuk megszabadítani a gyereket magától és érzéstől, hanem segítsünk annak megoldásában, leküzdésében. Például nem tilos dühösnek lenni, de meg kell tanulni kezelni ezt az érzést.


Fotó: Dreamstime


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Az erős paprikával bekent tampon vicces?

A férjem eldugta a tápszert, muszáj szoptatnom


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás
bottom of page