Nem én vagyok fogyatékos, inkább a siketek fogadjanak tolmácsot!
Hallássérültként nem könnyű az élet, és egy esküvő megszervezése is embert próbáló feladat. Mi történik viszont akkor, ha még az örömanya is tovább bonyolítja az egyébként sem egyszerű szituációt azzal, hogy nem hajlandó elfogadni a jelnyelvet siket lánya esküvőjén? Ráadásul még az iróniát sem érti, ezért kikéri magának, hogy ő bármilyen szempontból fogyatékos lenne.
A hallásjavító műtétekről már volt egyszer régebben szó az Anyás-Apáson, de akkor beszéljünk róla ismét!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy esküvő megtervezése és levezénylése akkor sem tartozik az egyszerű dolgok közé, ha senki nem próbálja ráerőszakolni a fiatal párra az igényeit és a kéretlen véleményét.
Nemrégiben a Redditen kért tanácsot egy siket menyasszony, akik vőlegényével többnyire siket vendégeket hívtak meg az esküvőjükre, és ezért úgy döntöttek, hogy a szertartást jelnyelven tartják. Nos, ehhez a tökéletes hallású édesanyjának is volt némi hozzáfűzni valója. Az örömanya nem lubickolt éppen az örömben attól, hogy a megszokottal ellentétben nem a „fogyatékosoknak”, hanem neki lenne szüksége tolmácsra, ha követni akarja a szertartáson elhangzottakat.
A 24 éves menyasszony elmondta, hogy siket, és gyermekkorában úgynevezett kochleáris implantátumot kapott hallás javítás céljából. Saját megfogalmazása szerint kénytelen volt hallókkal együtt általános iskolába járni, ahol nem volt alkalmam megismerkedni a jelnyelvvel és úgy általában a siketek kultúrájával sem.
„Az lakásunktól 10 percnyire volt egy speciálisan siketeknek fenntartott iskola, de a szüleim nem voltak hajlandók beíratni oda. Mindig azt mondogatták, hogy soha nem fogják megengedni, hogy oda járjak.”
Később szülei akarata ellenére megtanulta a jelnyelvet, ami felszabadulttá tette és segített megváltoztathatatlan állapota elfogadásában.
„Mindig ellenezték, hogy megtanuljam a jelnyelvet. Akaratuk ellenére a középiskolában mégis elsajátítottam a jelelést, sőt egy kifejezetten siketek számára fenntartott egyetemre adtam be a jelentkezésemet.”
Azóta már az implantátumot sem mindig veszi igénybe, tökéletesen megérteti magát jelnyelven és azzal, akivel fontos. Felvették egy siket egyetemre, ahol azt érezte, hogy megtalálta önmagát.
„Eleinte még bátortalan voltam a jelnyelv használatában, de aztán pár hónap alatt belejöttem. Az implantátum processzorait eztán már nem is használtam, mert nem volt rá szükségem: mindent megértettem és engem is megértettek így is.”
Az egyetemen ismerte meg jelenlegi férjét is, aki ugyancsak egy népes siket családból származik, akikkel a menyasszony nagyon jó kapcsolatot alakított ki.
A Reddit közösségétől azt kérdezte, hogy nem volt-e hiba, hogy az anyja tiltakozása ellenére jelnyelven szervezte meg a saját esküvőjét. Mivel a vendégek közül sokan siketek voltak, és neki is kényelmesebb volt hallókészülék nélkül, úgy döntöttek, hogy kicsit változtatnak a dolgokon, és a szertartást jelnyelven tartják, angol nyelvű tolmácsolással a kisebbségben lévő „jelnyelvi fogyatékosok” számára – ahogyan a meghívón tréfásan szerepelt.
„A mi családunk viszonylag kicsi, és mindenki halló. A vőlegényem azonban népes családból származik, ahol nagyon sokan ugyancsak siketek. Ráadásul mindkettőnk baráti köre is főként siketekből áll.”
De amint édesanyja kézhez kapta a meghívót, üzenetekkel kezdte bombázni a lányát és megpróbálta meggyőzni őt, hogy váltsanak angolra, és inkább a jelnyelv legyen a tolmácsolt nyelv. Az ő érve az volt, hogy ez itt Amerika, az ország hivatalos nyelve az angol, és mindenkinek, aki úgy döntött, hogy nem kér a megoldásból (azaz a kochleáris implantátumból), hagyatkozzon csak a siketnyelvre. Ja, és megsértődött a „jelnyelvi fogyatékosok” miatt is, ami a meghívón szerepelt. Az irónia nyilvánvalóan ismeretlen fogalom számára.
„Megsértődött azon, hogy a meghívón a hallókra ironikusan jelnyelv-fogyatékosokként hivatkoztunk. Igazából nem értem, mi a baja vele azon túl, hogy nem érti az iróniát, a viccet, hiszen ő engem mindig „hallásfogyatékosként” emleget.”
Az örömanya folyton azt hajtogatta, hogy nem lett volna szabad megengednie, hogy a lánya siket egyetemen tanuljon.
A lány annyit tett még hozzá a történethez, hogy a szülei soha még csak meg sem próbálkoztak azzal, hogy megismerkedjenek a jelnyelvvel. Továbbá azt is megosztotta, hogy semmiképpen nem akarja kenyértörésre vinni a dolgot a szüleivel, többek között azért sem, mert ő maga is pénzt ad haza, hogy a szülei tudják fizetni autista öccse speciális iskoláztatását.
A Redditen a kommentelők szinte egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy semmi elítélni való nincs abban, ahogyan a lány döntött.
„Már miért a menyasszonynak, a vőlegénynek és a nagyszámú siket násznépnek kellene tolmácsot fogadniuk csak azért, mert pár vendég nem érti a jelnyelvet? Ez nevetséges, mintha egy angol pár esküvői ceremóniáját francia nyelven tartanák csak azért, mert van pár vendég, aki nem beszél angolul, csak franciául.”
Több mint 3000 hozzászólás érkezett a poszthoz, melyek túlnyomó többsége röviden annyiban foglalható össze, hogy ez a lány esküvője, ahol ők a főszereplők, tehát az a fontos, hogy ők mit szeretnének.
„Ez a ti nagy napotok, ami olyan lesz, amilyet ti szeretnétek, és ezt nincs joga senkinek kifogásolni.”
Ráadásul a szülőknek bőven volt idejük megtanulni a jelnyelvet, nem éltek ezzel a lehetőséggel, így jogos, hogy amolyan „jelnyelvi fogyatékosként” ők szoruljanak jelnyelvi tolmács segítségére.
„Legalább egy napig saját bőrükön érzik azt, milyen az élet nektek az év többi 364 napján.”
Mit kell tudni a cochlearis implantációról (CI)?
Vannak esetek, amikor csak a CI képes visszaadni vagy megadni a hallás képességét. Felnőtteknél sérülések, fertőzések, keringészavarok állhatnak a háttérben, gyermekeknél a siketség veleszületett lehet, de ugyanúgy előfordulhatnak sérülések vagy vírusfertőzések. Gyerekeknél fontos a korai beavatkozás, hogy hangingerek hiányában a beszéd és beszédmegértés ne szenvedjen zavart. Ezért legkésőbb 5-6 éves korig el kell végezni a műtétet.
A cochlearis implantáción (időben) átesett gyermeknek ugyanolyan esélye van a teljes életre és a továbbtanulásra, mint ép hallású társainak, továbbá nem szorul mások segítségére. Napjaink kommunikációra épült társadalmában hallás és beszéd nélkül a gyermek elszigetelődik társaitól és a külvilágtól, önbizalomhiánya, tanulási nehézségei lesznek, és a későbbiekben súlyos lelki problémák is kialakulhatnak.
A korai kezelés feltétele természetesen a korai felismerés, erre szolgál az újszülöttkori hallásvizsgálat. Korábban főleg szubjektív módszerekkel igyekeztek következtetni a baba halláskárosodására, ma már objektív módszer – az úgynevezett otoakusztikus emisszió mérése − is rendelkezésre áll az újszülöttosztályokon.
Hazánkban a műtéteket a négy magyarországi fül-orr-gégészeti klinikán (Budapest, Szeged, Pécs, Debrecen) végzik. A Semmelweis Egyetemen implantációs ambulancia működik, itt történik a halláscsökkenéssel jelentkező betegek kivizsgálása, felvilágosítása és a műtétre történő felkészítése. A műtét utáni rehabilitációra is lehetőség van a beavatkozást végző intézményekben.
Forrás: Medical City Fort Worth
Fotó: Unsplash
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!