Ne kérdezd meg, mikor lesz lányom a két fiú után!
Mostanában egyre többször jönnek szembe velem olyan listák, melyekben kisgyerekes szülők azt kérik számon, miért „zaklatják” őket bizonyos típuskérdésekkel, például hogy mikor jön már a baba, nincs-e ez a baba nagyon túl/alulöltöztetve stb. Sokszor úgy érzem, hogy kicsit túlérzékenyek lettünk ezen a téren, de az is lehet, hogy ez már 10-20-30 éve is zavarta az anyákat, csak nem volt net, ahol ezt megvitathatták volna, és persze azt is megértem, hogy egyszer olvasva egy ilyen történetet másként jön le a dolog, mint amikor valaki ugyanazt a kérdést századszor kénytelen megválaszolni (vagy csak udvariasan mosolyogni rá), csak aznap éppen hatodszor.
Úgy gondolom egyébként, hogy ezeket a kérdéseket többnyire nem rossz szándék vezeti, sokszor éppen annak a vágya, hogy a kérdező valahogy felvegye a kommunikáció fonalát. A „mikor jön a baba?” kérdés természetesen kivétel, erről már többször is volt az Anyás-Apáson is szó, hogy ez miért végtelenül tapintatlan kérdés, még akár a legjobb szándékkal is feltéve.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ma egy anyuka sorait olvashatjátok arról, mennyire unja, hogy két kisfiú anyukájaként folyton azt kérdezgetik tőle ismerősök és ismeretlenek, hogy nem akar(nak)-e a két fiú után végre egy kislányt is. Sőt egészen a nemi diszkrimináció és a gendersemleges gyereknevelés témájáig vezeti el a kérdést.
„Két fiú anyukájaként állandóan azt hallom, hogy: "Most már jó lenne összehoznotok egy kislányt is a két fiú után!". Ööö... nem. Itt az ideje, hogy megszabaduljunk az elavult elképzelésektől arról, mit jelent lányokat és fiúkat szülni – vagy úgy egyáltalán fiúnak lenni. És ha már itt tartunk, ne kérdezzük meg az emberektől, hogy mikor lesz gyerekük. Pont.
A kisebbik fiam áprilisban született, és még el sem jutottam a szülés utáni 6 hetes vizsgálatra, már nem tudtam se szerét, se számát, hányszor hallottam, hogy most már itt vagy végre az ideje kislányt szülni. Mindezt úgy mondják, mintha elhatározás kérdése lenne a gyermeked neme.
Igaz, én vagyok az egyetlen nő a házban – még a kutyánk is lány. De boldog vagyok a kis családommal, és nem akarok több gyereket. És őszintén, mitől változna vagy gazdagodna az életem, ha lenne egy lányom? Mennyivel lenne másabb, mintha fiúk lennének – és ki mondta, hogy a két kisfiam nem fogja szeretni azokat a dolgokat, amiket a társadalom szerint a kislányoknak kellene szeretniük (vagy fordítva)? Tudom, hogy ez egy szokásos fordulat, amit mindig azoknak vesznek elő, akiknek csupa azonos nemű gyerekeik vannak, de tényleg itt lenne az ideje leszállni róla.
Nem fogok hazudni, nem mondom, hogy nem álmodtam arról, hogy két kislányt fogok nevelni Ez főként abból eredt, hogy van egy húgom, ezért mindig úgy képzeltem, hogy felnőttként ugyanolyan családom lesz – egészen addig, hogy a mi házunkban is egy golden retriever fog szaladgálni. Így amikor 2018-ban először teherbe estem, és kiderült, hogy fiú lesz, némi nemi csalódást éreztem, és meg kellett birkóznom ezzel az új valósággal.
Ez nem is volt annyira nehéz, miután kisöpörtem a fejemből az összes korábbi elvárásomat és azokat a nemi sztereotípiákat, amelyeket egy életen át ültettek a fejembe. Végül is, mit jelent egyáltalán az, hogy lány vagy fiú lesz-e? Gyerekkoromban a Barbie és a torna volt a kedvencem, de emellett igazi „fiú” is voltam, imádtam hokimeccsekre járni és softballoztam. De mi köze van egyáltalán a nemi identitásnak a hobbikhoz?
A fiam azt csinál, amit csak akar. Ő tényleg egyedi a maga nemében, mert nincs olyan „fiús" doboz, amibe bele kellene szuszakolnia magát: szereti a zenét, a táncot, az autómosást, a Pókembert, a „durvaságokat”, a rózsaszínt, a Legót és azt, amikor sminkelek. Szabadon kipróbálhat új dolgokat és megteremtheti a maga identitását. Ki vagyok én, hogy meghatározzam, mitől ő az, aki?
Itt az ideje, hogy mindannyian ugyanazon az oldalon álljunk, és felismerjük, hogy a nemi normák elavultak, ezért hagynunk kell, hogy a gyermekeink azok legyenek, akik lenni akarnak, és tényleg nem számít, hogy fiad vagy lányod van. Különösen akkor, ha te is egyike vagy azoknak a szülőknek, akik manapság úgy döntenek, hogy a gyermeküket nemileg semlegesebben nevelik.
Megállapodhatnánk tehát abban, hogy nem kérdezzük ezán a szülőket, hogy mikor lesz ellenkező nemű gyermekük? Mert ez tényleg nem számít. És ha már itt tartunk, hagyjuk fel a hihetetlenül tolakodó és tapintatlan kérdésekkel is, melyek a gyermekvállalási terveket firtatják. Pont.”
Fotó: Freepik