Első mobilt a gyereknek, de mikor és hogyan?
Ha bárhol szóba kerül a szülők között a mobiltelefon kérdése, két párt látszik élesen elkülönülni. Az egyik szerint bizonyos életkor alatt teljesen felesleges a mobiltelefon, míg mások „a XXI.században élünk” felkiáltással már a bébik kezébe is telefont meg tabletet adnának – sőt adnak is. De ha sikerült tisztázni a „mikor” kérdést, akkor jön a nehezebb része a dolognak, a „hogyan”.
Hogyan tegyük ezt, hogy ne veszélyeztessük vele semmilyen szempontból a gyerek biztonságát?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Butatelefon vagy okostelefon?
Sok szülő úgy gondolja, hogy a mobiltelefonnak amolyan biztonsági tartalékként kell szolgálnia vészhelyzet esetére, ezért egy annyira egyszerű hagyományos telefont vesznek a gyereknek feltöltőkártyával, mint egy pattintott kőbalta. A mobiltelefon funkciója ebben az esetben pusztán annyi, hogy a gyerek értesíteni tudja a szülőket, ha fél, aggódik valami miatt, eltévedt vagy vészhelyzet bekerült. Ezzel szemben az okostelefon már nemcsak egyszerű szóbeli vagy szöveges riasztásra szolgál, hanem ennél szélesebb körű kommunikációs eszköz, lényegében egy hordozható miniszámítógép. És ne legyenek kétségeink, ha a gyereknek egyszer már volt ilyenje, akkor nagy valószínűséggel már eztán sem éri be kevesebbel, mindig ilyet szeretne. Vagy még újabbat, még modernebbet, még jobbat.
Életkori korlátok
Nincsenek határozott ajánlások arra vonatkozóan, hogy a gyereknek hány éves korában célszerű megvenni az első telefont. Gyakori nézet szerint ez az életkori határ valahol 13 és 15 éves kor között van, ugyanis ez az az életkor, amikor a gyerek már önállóan megy haza a felső tagozatból vagy a középiskolából, délutáni elfoglaltságai vannak, ezért hasznára válhat, ha tud szöveges üzenetet írni, felhívni másokat vagy például megnézni a busz menetrendet. meglepő a 13−15 éves ajánlott korhatás, ugye? Hiszen már kicsi elsős-másodikos gyerekek kezében ott van a méregdrága saját mobiltelefon.
A tinédzserek ebben az életkorban már életük jelentős részét online töltik, és jó eséllyel már nagyjából el is sajátították azokat a legfontosabb alapszabályokat, hogyan szükséges kezelni az online információkat, illetve milyen interakciók minősülnek problémásnak. Jó dolog, ha az ezzel kapcsolatos első tapasztalatokat a gyerek meg tudja osztani egy felnőttel, pedagógussal vagy szülővel, és nem magának kell kitapasztalnia a legjobb stratégiát – sokszor saját kárán.
Szabályok és elvárások a mobilhasználatra vonatkozóan
Alapvetően fontos, hogy lefektessük a szabályokat és elvárásokat, már akkor, amikor az első telefont átadjuk a gyereknek. Ebbe beletartozik többek között az, mikor és hogyan használhatja a telefont, mi a menet akkor, ha telefon elvész vagy megsérül, illetve a gyerek túllépi a havi telefonhasználatra előirányzott szülői keretet. De olyan szabályokat is javasolnak a szakemberek, amire talán nem is gondolunk, például azt, hogy a telefon ne legyen a gyerek hálószobájában. Így egyszerűen elkerülhetjük azt, hogy alvás helyett is a mobilját nyomkodja, ami az alvás és a pihenés kárára megy.
De olyan egyszerű dolgokra és gondolni kell, hogy egy okostelefon nem olcsó mulatság, tehát fontos felmérni, hogy a gyerek eléggé érett és felelősen gondolkodik-e ahhoz, hogy egy ilyen drága készüléket rábízzunk. Ilyenkor gondoljuk végig, hogy a gyerek hogyan vigyázz a többi tulajdonára, milyen gyakran fordul elő vele, hogy ezeket elveszíti vagy javításra szorulnak. Ha például kéthetente kell új tornazsákot vásárolni számára ahelyett, amit elhagyott, vagy az isten se győzi esernyővel, esetleg idén már harmadszor felejti a trolin a hegedűjét, akkor ez arra utal, hogy e téren még kihívásokkal küzd, és jó eséllyel még nem érkezett el a megfelelő idő arra, hogy saját mobiltelefonja legyen.
Azt is fel kell mérni, hogy a gyerek képes-e megérteni a telefonhasználattal kapcsolatos szabályokat, illetve ezeket akkor is képes és hajlandó-e követni, ha a szülő éppen nem áll a háta mögött. Ez utóbbiba nyomatékosan beletartozik az is, hogy az okostelefonnal a gyerek állandó online hozzáférést is kap, ezért olyan tartalmakhoz is hozzáfér, melyek nem feltétlenül a lelke épülését szolgálják. Fontos tudni, hogy a gyerek miként gondolkodik ezekről a tartalmakról, illetve számíthatunk-e arra, hogy ha problémás dologgal találkozik a neten, akkor felnőtthöz fordul tanácsért.
És végül még egy olyan szempont, amire talán kevésbé gondolunk. Próbáljuk meg reálisan felmérni azt, hogy a gyerek valóban akarja-e a mobiltelefont. Az a tény, hogy a gyerek mobilt kaphat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy mobilt is kell kapnia. Pusztán az a tény, hogy valamelyik családtag egy neves alkalomra mobiltelefonnal szándékozik meglepni a gyerekünket, nem elégséges ok arra, hogy valóban megkapja a telefont, ha erre még nem egészen érett.
Forrás: JAMA Pediatrics
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!