• Anyás-Apás

Nagy baj, ha sokat van a gyerek onlájn? Nem, de figyelj a jelekre!

Amióta létezik képernyő – tévé, számítógép, laptop, okostelefon –, azóta képezi viták tárgyát szakértők és szülők körében egyaránt, hogy ártalmas-e, ha a gyerek túl sok időt tölt ezekkel a képernyős elfoglaltságokkal.


Az ezzel kapcsolatos vélemény ma már árnyaltabb, mint kezdetben, de nem árt figyelni az arra figyelmeztető jelekre, hogy jóból is megárt a sok.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Először volt ugye a tévé, aztán jöttek a videójátékok, számítógépek, tabletek, okostelefonok és egyéb kütyük. És ahogy ezek terjedtek, úgy gyarapodott azoknak a kutatásoknak a száma is, melyek többnyire azzal a következtetéssel zárultak, hogy a képernyő bámulása ártalmas a gyerekeinkre – legyen az tévé vagy tablet képernyője. Úgy en bloc az összes képernyős tevékenység. Most nem veszem sorra az összes egészségi ártalmat, melyet összefüggésbe hoztak vele, de ide sorolható a mozgásszegény életmód és elhízás éppúgy, mint a depresszió, elszigetelődés, függőség vagy önértékelési zavarok.


A mostanában nyilvánosságra hozott kutatások azonban árnyaltabb képet rajzolnak a valós helyzetről, melybe valószínűleg az is közrejátszott, hogy a járvány miatti korlátozások – a digitális oktatás, az onlájn munkahelyi megbeszélések és a leszűkült kapcsolattartási lehetőségek miatt – kényszerűen növelték a képernyők előtt töltött időt.


Az utóbbi időben megjelent tanulmányok egyre inkább úgy fogalmaznak, hogy a TÚLZOTT képernyőbámulás káros. Ami mindenképpen fontos szempont, ugyanis az viszont kétségtelen tény, hogy koronavírustól függetlenül sokkal többet töltünk különböző képernyők előtt, mit az egészséges vagy kívánatos lenne – és sajnos a gyerekekre ez fokozottan érvényes. Az amerikai gyermekgyógyászok szakmai szervezete már régóta arra int, hogy a gyerekek már olyan fiatal korban – akár már kétéves kor előtt – naponta hosszú órákat töltenek digitális játékokkal és filmekkel, amikor erre még az égvilágon semmi szükségük nem lenne, akár percekre sem.


Néhány konkrét számadat: egy 2019-es felmérés szerint azok a 12 és 15 év közötti gyerekek, akik átlagosan naponta több mint három órát – bocsánat, de nincs rá más szó – csesznek el a közösségi oldalakon kattintgatva, nagyobb arányban mutatnak depressziós tüneteket. Egy 2017-es vizsgálat szerint ugyanakkor az internetes játékok és egyéb interakciók mértékletesen – napi egy óránál rövidebb ideig – használva inkább kedvezőek a mentális állapot szempontjából.


Úgy tűnik, hogy a gyerekeink tizenéves korukban már többé-kevésbé maguk is képesek felmérni, mi számít „kockázatosnak” az internethasználatban. Egy 2016-ban végzett felmérésben a megkérdezett tinédzserek fele ismerte el, hogy úgy érzi, hogy túlságosan „függ” a mobiltelefonjától, és 72 százalék válaszolta azt, hogy kényszert érez arra, hogy azonnal reagáljon valamilyen módon a kapott szöveges üzenetekre és a közösségi oldalakon érkező interakciókra. A jelenségnek már neve is van: problematikus internethasználat, angol nevének (problematic internet use) rövidítésével PIU. Ez a gyerekek és kamaszok körülbelül 10 százalékát érinti. a PIU definiálásakor nem elsősorban a mennyiséget elemzik, azt, hogy mi számít már „túlzottnak” vagy „túl soknak”, hanem hogy az mennyiben befolyásolja az egyéb tevékenységeket, illetve társul-e függőségi tendenciával.


Annak eldöntésében, hogy problematikus-e az internethasználat, az alábbi kérdések – őszinte! – megválaszolása nyújthat segítséget:

  • Milyen gyakran kapja azon magát, hogy több időt tölt onlájn, mint tervezte?

  • Milyen gyakran alakít ki új ismeretséget kortársakkal?

  • Milyen gyakran fordul elő, hogy a környezetében élők panaszkodnak arra, hogy túl sok időt tölt a virtuális világban?

  • Milyen gyakran megy az alvás rovására az onlájn töltött idő?

  • Milyen gyakran dönt úgy, hogy ismerősökkel való program helyett inkább a netet választja?

A Healthy Brain Network vizsgálatban több mint 500, 7 és 15 éves kor közötti gyereknek tették fel a fenti kérdéseket és azt találták, hogy azoknál a gyerekeknél, akiknél teljesültek a PIU kritériuma, gyakoribbak voltak a depressziós tünetek és a figyelemhiány-hiperaktivitás betegség (ADHD). Az is kimutatható volt, hogy a problematikus internethasználat jó eséllyel az otthoni elfoglaltságok, az iskolai teljesítmény és a baráti kapcsolatok rovására is ment.

Mikor kell aggódni?

Aggódni akkor kell, ha a gyerek szemmel láthatóan kényszert érez az onlájn tevékenység folytatására, amikor nyilvánvalóan hangulatzavar korrigálását célozza, vagy amikor a netes dolgok már az offlájn kapcsolattartás akadályát képezik. Például ha a kamasz azért játszik, hogy szerelmi csalódását feledje, vagy depressziója elűzésére lóg folyton a közösségi oldalakon.


Ami egyben azt is jelenti, hogy az onlájn töltött idő hossza önmagában nem alkalmas annak megítélésére, hogy az onlájn tevékenység már káros vagy még teljesen ártalmatlan. Ne feledkezzünk meg például arról, hogy a mai gyerekek sok olyan – egyébként az életkoruknak megfelelő – elfoglaltsággal töltik az idejüket onlájn, melyet mi korábban offlájn végeztünk: játszanak, vásárolnak, beszélgetnek, zenét hallgatnak, házi feladatot készítenek vagy filmet néznek.


Szóval ezzel önmagában nincs semmi baj. A fontos, hogy felismerjük a figyelmeztető jeleket, melyekről fentebb írtam.

#piu #problematikus_internethasználat #kamaszok #depresszió

Forrás: JAMA Psychiatry, Psychological Science, Common Sense Media


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

A szülő mobiljáért cserébe ingyen ebéd jár az étteremben

Az internetes zaklatás inkább a lányok műfaja

Minek egy csecsemőnek tablet?

A szülők a kütyüket okolják a tinik kialvatlanságáért

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás