Már az aztékok is ismerték az oxitocint?
Manapság már számos orvosi módszer áll rendelkezésre annak segítésére, hogy a baba minél előbb és lehetőleg sértetlenül jöjjön a világra. Az oxitocin méhösszehúzódásokat előidéző szer, melyet a modern orvostudomány fájásgyengeség esetén alkalmaz a szülés gyorsítására.
Ki gondolta volna, hogy már az aztékok is ismerték az oxitocint? Vagy valami olyasmit. De ugyanígy az eszköztárukba tartozott az apróra vágott állatfarok is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Talán meglepő, de a bábák szexualitás terén meglehetősen megengedőnek bizonyultak. Úgy vélték, a túlzott önmegtartóztatás gyengítheti és beteggé teheti a gyermeket, így még a hetedik hónapban sem tanácsolták el az anyát a házasélet gyakorlásától. Az utolsó hetekben azonban a szexuális együttlétet már tilalom alá esett.
Ha a gyermeket a születését követően nyálkás hártya fedte vagy úgy ítélték meg, túlsúllyal született, azt az önmegtartóztatás hiányának tudták be, mint ahogy a csecsemő- és anyahalált is gyakran kapcsolatba hozták vele. A nők olykor bűnbánatot tartottak a szülés előtti utolsó órákban, ha pedig nehézségek adódtak szülés közben, a férj is kikelt saját parázna tettei ellen. Mindez a csecsemő egészségét volt hivatott szolgálni.
A bábák feladata a szülést közvetlenül megelőző napokban volt igazán létfontosságú. Ha a szakember valami kellemetlenséget észlelt, az anya hasát nyomkodva a megfelelőnek gondolt pozícióba nyomhatta a magzatot.
Míg a másállapot java részében nem volt ildomos forró fürdőt venni, a bába a terhesség vége felé elvitte a kismamát a Tlaszoltéotl termékenység-istennő védelme alatt álló gőzfürdőbe, a temazcalba, majd megmasszírozta a leendő anyát, ezzel is segítve a szülés beindulását.
Amikor beindultak a szülés kezdetét jelző, az anyának rendszeres időközönként komoly fájdalmat okozó méhösszehúzódások, a bába a vajúdást meggyorsító oxitocin azték változatait adta be az anyának. Először egy őrölt kininkéregből és gyógyfüvekből álló italt, ha pedig komolyabb nehézségek léptek fel szülés közben, a kismama oposszum apróra vágott farkából és vízből készült keveréket kapott.
Ha valamilyen komolyabb komplikáció lépett fel, és a magzat még az anyában életét vesztette, a bába meglehetősen kegyetlen eszközhöz folyamodott. Egy obszidiántőrrel feldarabolta a babát, majd eltávolította a maradványokat az anya testéből. Voltak nők, akik ezt nem vállalták, és inkább a halált választották. Őket nagy becsben tartotta az azték társadalom, ám féltek is attól, hogy szellemük éjszakánként visszajár kísérteni.
A teljes cikket itt olvashatod el.