Mikor jelentsem be az ismerősöknek, hogy babát várok?
Vannak ugye a boldogok, akik azonnal mindenki arcába belekiabálnák a nagy hírt. Aztán ott vannak az óvatosak, akik egészen addig őrzik a titkot, míg le nem telnek az első „kockázatos” hetek. És vannak a lazák, akik külön senkinek nem jelentik be, mert biztosak benne, hogy előbb utóbb úgyis meglátszik rajtuk. És különben nekik is igazuk van.
Mikor eléggé biztonságos nyilvánosságra hozni a nagy hírt?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Elöljáróban rögtön szögezzük le, hogy nincs olyan általános érvényű időpont, mely minden pár számára egységesen optimális lenne arra, hogy bejelentsék a barátoknak, ismerősöknek: hamarosan bővül a család. Bármikor is történik a nagy bejelentés, minden időpont mellett és ellen is szólnak érvek.
Van, aki mindenkinek elmondja, más csak a legközelibb barátoknak, rokonoknak. Van, aki azonnal, más inkább kivár. Van, aki keveset vár vele, más sokat. Akik inkább várnak, általában a 12. hetet tekintik olyan mérföldkőnek, ami után már az ismerősök is megtudhatják a várandósság tényét. E megfontolás mögött az a megfigyelés és tudományos tény áll, hogy a statisztikák szerint a spontán vetélések jelentős hányada koraterhességben következik be, majd valószínűsége a terhesség előrehaladtával fokozatosan csökken. És ugye nincs annál kínzóbb, amikor egy esetleges vetélés után nemcsak a baba elveszítésének tényével kell megbirkózni, hanem a történtekről mit sem sejtő, emiatt boldogan kérdezősködő ismerősök és barátok felvilágosításával arról, hogy ahol tegnap még egy pici élőlény lakott, ott ma csak a mélységes fekete üresség van.
Az biztos, hogy a teherbe esés és a gyermekvárás egy meglehetősen személyes, intim élménye minden párnak, ezért számtalan körülmény, tényező, korábbi élmények, tapasztalatok befolyásolhatják, kivel és mikor osztják meg az örömhírt.
Az alábbiakban vegyük sorra az egyes időpontokkal kapcsolatos pro és kontra érveket.
Már az első trimeszterben bejelentjük
Pro:
nem kell magyarázkodni a koraterhességi rosszullétek miatt, nem kell kifogásokat keresni, és könnyebb elviselni a tüneteket akkor, ha a környezet is tudja és érti az okát, pláne még segítséget is nyújt;
ha a munkahelyen olyan körülmények állnak fenn, melyek bármilyen szempontból akár a legcsekélyebb kockázatot jelenthetik a baba számára, a munkahely segíthet ezek minimalizálásában;
csökkenti a stresszt, ha a társas érintkezések alkalmával nem kell kifogásokat keresni arra, ha például nem iszunk alkoholt, kerülünk bizonyos ételeket, állandóan fáradtak vagy álmosak vagyunk, vagy éppen gyakran keressük fel a mellékhelyiséget.
Kontra:
nehezebb kezelni a szituációkat egy esetleges vetélést követően, ha már mindenkinek a tudomására hoztuk a nagy hírt;
akár még erősítheti a pár tagjai közötti intim kapcsolatot, ha egy ideig kiélvezik az édes titkot, amiről rajtuk kívül senki nem tud a világon;
ha már nagyobb gyerek is van a családban, akkor plusz terhet jelenthet, ha neki is el kell magyarázni a történteket és az okokat, ha a várandósság esetleg nem a várakozásoknak megfelelően végződik, ez félelmet és szorongást kelthet a testvér(ek)ben;
a pszichológusok szerint különösen nagy lelki terhet jelent, ha vetélést követően újra és újra el kell magyarázni a helyzetet olyan ismerősöknek, akik még abban a hitben vannak, hogy a várandósság megy a maga útján;
ha csak a közeli barátokkal és rokonokkal szeretnénk megosztani a hírt, kontrollálhatatlanná válik, hogy ők kinek adják tovább, esetleg olyanoknak is, akik előtt valamilyen okból egyelőre titokban szerettük volna tartani.
A bejelentéssel várunk az első trimeszter végéig
Pro:
az első trimeszter után meredeken csökken a spontán vetélés kockázata, így ha addig ment a terhesség a maga útján, akkor már kisebb az esély, hogy „elmegy a baba”;
ha csak akkor osztjuk meg a nagy hírt a környezetünkkel, amikor már hallottuk a magzat szívverését és/vagy láttuk róla az első ultrahangképeket, akkor nyugodtabban, kevesebb szorongással és stresszel tehetjük meg a bejelentést;
erre az időre már biztosabb időpontot mondhatunk a barátoknak és rokonoknak arra vonatkozóan, mikorra várható a baba érkezése;
körülbelül az első trimeszter végén kezdenek megjelenni az első látható jelei a várandósságnak, így a bejelentéssel elkerülhetjük azt, hogy valaki kellemetlen megjegyzéseket tegyen megváltozott külsőnkre, és a terhességre vonatkozó rosszízű találgatásoknak is elejét vehetjük.
Kontra:
általában a várandósság első három hónapja a legzűrösebb, reggeli rosszullétekkel, émelygéssel, fáradsággal, gyomorégéssel, székrekedéssel, ami különben sem könnyű időszak, amit még tovább bonyolíthatunk magunknak azzal, hogy a környezetünk sincs tisztában a valódi okokkal.
Csak akkor tudatjuk a környezetünkkel a nagy hírt, amikor a terhesség már eléggé előrehaladott
Pro:
általában korábbi terhességi szövődmények vagy vetélés nyomán dönt valaki úgy, hogy a várandósság titkát minél hosszabb ideig megőrzi magának;
későbbi bejelentés esetén már különböző terhességi vizsgálatok eredménye is rendelkezésre áll annak megerősítésére, hogy a babával minden rendben van;
ha valamilyen magzati rendellenesség vagy más orvosi ok miatt a pár a terhesség megszakítása mellett dönt, emiatt nem kényszerül magyarázkodásra mások előtt;
sokan amiatt tartják titokban a várandósságukat, mert ily módon is el akarják kerülni a barátok és rokonok felől érkező kéretlen tanácsokat és kritikákat;
bár jogilag tilos a nő negatív diszkriminációja amiatt, mert gyermeket vár, ne legyünk álszentek, ez bizony előfordulhat, a terhesség késői bejelentésével ennek is elejét vehetjük ideig-óráig.
Kontra:
nincs mód arra, hogy veszélyes munkakörben olyan munkakörülmények kialakítását kérjük a vezetőségtől, mely lehetőség szerint kiküszöböli a babát potenciálisan fenyegető hatásokat;
nehezen találunk okot, ha a terhesgondozói vizit vagy a szülésfelkészítő tanfolyam munkaidőre esik, és külön problémát jelenthet, ha terhességi problémák miatt orvoshoz kell mennünk;
a várandósság előrehaladtával egyre nehezebb elrejteni a növekvő pocakot, úgyhogy előbb-utóbb úgyis észreveszi mindenki;
bár a baba elveszítésének esélye a várandósság későbbi szakaszaiban már kisebb, mint koraterhességben, mégis előfordulhat, ami extrém lelki terhet jelent, melynek elviselésében jól jöhet a környezet segítsége.
Mikor és kinek?
Arról, hogy kinek kell tudnia arról, hogy várandós vagy egy korábbi cikkben már részletesen írtam, ide kattintva elolvashatod.
Itt most csak címszavakban a legfontosabbak: természetesen a partnerednek; a családtagok közül azoknak, akiknek szeretned, de elsősorban a leendő nagyszülőknek; a közeli barátaidnak; illetve esetleg a munkahelyi főnöködnek és kollégáidnak. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy semmilyen törvény nem kötelez arra, hogy a várandósság bármely szakaszában formálisan is bejelentsd a munkahelyeden azt, hogy gyermeket vársz.
Hogyan változik a vetélés kockázata?
Azoknak, akik számára a vetélés statisztikai kockázata fontos szempont annak eldöntésekor, mikor teszi közhírré a várandósság tényét, az alábbiakban hoztam pár adatot.
A vetélés kockázata:
a 6–7. héten 5–10%,
a 8–13. héten 2–4%,
a 13–20. héten nem éri el az 1%-ot.A vetélés persze csak egy a lehetséges komplikációk közül, de támpontnak talán jók a fenti statisztikai adatok.
Összefoglalás
A várandósok többsége kivárja az első trimeszter végét a terhesség bejelentésével. Minden időpont mellett és ellen is vannak érvek, és talán nem is minden ismerősnek és barátnak ugyanakkor kell megtudnia a nagy hírt. Minden párnak saját döntése, mikor tudatják környezetükkel, hogy gyermeket várnak, ez el- vagy megítélni, ezen megsértődni senkinek nincs joga.
Forrás: Medical News Today
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!