Miért nem mondja senki, hogy szoptatni nehéz?
A szoptatás az valami olyasmi, amiről sokan azt gondolják, hogy valami magától értetődő ősi női ösztön. És ez alapjaiban így is van, ami nem jelenti azt, hogy a sikeres és hosszú szoptatásnak nem feltétele, hogy az anyák ehhez minden szükséges információt és segítséget megkapjanak. Egy anya az Instagram-oldalán tett közzé fotót és posztot, hogy felnyissa azok szemét, akik szerint szoptatni bárki tud.
Mert igen is, meg nem is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Abban ugye mindenki egyetért, hogy a szoptatás fontos. És nemcsak fontos, hanem mindig és minden körülmények között gyönyörű és idilli is. Legalábbis ezt sugallja sok minden, többek között azok az agyonfilterezett habos-babos fotók is, melyek elárasztják a közösségi oldalakat, azt sugallva, hogy másoknál minden tökéletes, mások mindent azonnal jól csinálnak. Miért lenne kivétel éppen a szoptatás? Ki nem látott már ő idilli fotókat anyukákról tökéletes sminkkel és belőtt frizurával, amint legújabb divat szerint öltöztetett babájukat szoptatják a katalógusba illő gyermekszoba intim sarkában?
Ezt a hamis idilli képet igyekszik árnyalni az Instagramon egy anya, aki mellgyulladástól duzzadt, kivörösödött melléről posztolt fotót egy kórházi ágyról, és a fotóhoz többek között ezt írta:
„Amit a fotón látok, az a masztitisz, vagyis a mellgyulladás.
Egy éve szoptatom a babámat, és úgy érzem most jött el az idő, hogy megosszam a történetünket az elmúlt időszakról. Arról, hogy a szoptatás kezdetben NEM volt könnyű számomra.
Kezdjük azzal, hogy a tejbelövellés csak az ötödik napon következett be. Fogalmam sem volt róla, hogy ez ilyen hosszú ideig tarthat. Sőt azt sem feltétlenül tudtam, mit jelent a „tejbelövellés” (Senki nem mondta el nekem.)
A kórházban én voltam az egyetlen a szobában, aki szoptatott. Egy másik anya is megpróbálkozott vele, de már fél nap után feladta, arra hivatkozva, hogy „nincs teje”. (Neki se mondta el senki.) Míg azok a babák, akiknek az anyukája meg sem próbálta a szoptatást, teli pocakkal nyugodtan aludtak, az én kisfiam egész éjjel a cicimen lógott és sírt. (Mi fán terem a cluster, azaz „zsinór”szopás? Fogalmam sem volt róla.)
Miután hazamentünk, a problémák nem csökkentek, sőt súlyosbítottak, például azzal, hogy a mellbimbóm gyakorlatilag „kettérepedt”. Soha életemben nem éreztem még akkora fájdalmat, kínszenvedést jelentett minden szoptatás, de könnyeimet nyelve szoptattam, míg a mellbimbóm meggyógyult. (Senki nem mondta el nekem előtte, hogy a szoptatás fájdalmas is lehet és hogy milyen is egy „jó” szoptatás.)
Amikor nyilvános helyen kellett megetetnem a kisfiamat, vagy bementem a mosdóba, vagy üvegből adtam neki a lefejt anyatejet, mert szégyelltem a dolgot és azt gondoltam, hogy másokat zavarhat a nyilvános szoptatás. Ettől aztán elzáródtak a tejutak, és megduzzadt a mellem. (Ma már szabadon szoptatok nyilvános helyen is, már régóta nem feszélyez, hogy ki mit gondol. A maradi társadalom pedig bekaphatja!)
Aztán jött a mellgyulladás.
Emlékszem, arra ébredtem éjjel háromkor, hogy ráz a hideg, ezer ruhát és extra takarókat magamra véve próbálom megszoptatni a kisfiamat. És ott volt a fájdalom, ami megsemmisítő erejű volt. Reszkettem, izzadtam és fáztam egyszerre. Hajnali hatkor felébresztettem a páromat azzal, hogy szerintem be kellene mennünk a kórházba. A kórházban az orvos, aki egyébként a nevelőapám, azt mondta, hogy van lázam, de nem vészes, vegyek be lázcsillapítót és próbálják meg aludni.
Reggelre még egy szemhunyásnyit sem aludtam, már hánytam is, és a lázam 40 °C-ra ment fel. Szepszis alakult ki nálam pusztán azért, mert nem voltam képes felismerni a mellgyulladás korai jeleit, pedig a bőrpírt már előző nap észrevettem. Erős antibiotikumokat kaptam, két napig nem is szoptathattam a kisfiamat. Ettől összetört a szívem.”
Mi frusztrálhat egy anyát?
Kezdjük az Instagram-posztban már emlegetett „cluster” szopással. Ez azt jelenti, hogy a baba délutánra, estére hirtelen farkaséhes lesz, és gyakorlatilag állandóan szopna. Ez előfordulhat a növekedési ugrás sok időszakában, de ezektől függetlenül is. Lényegében valószínűleg arról van szó, hogy az éjszaka közeledtével a baba megpróbál „feltankolni” a zsíros, nagy tápértékű tejből.
Az Anyás-Apás szoptatással foglalkozó cikkeiért ide kattints!
De vannak más tényezők is, melyek alapján a tapasztalatlan anya tévesen arra következtethet, hogy nincs elég teje. Előfordulhat például, hogy a baba minden sírását úgy értelmezi, akár a szoptatás után röviddel is, hogy a baba éhes, mert elegendő tej hiányában nem lakott jól. De az is előfordulhat, hogy a mell kicsi mérete miatt következtet úgy helytelenül az anya, hogy az nem képes elegendő tej termelésére. Aztán ott van az is, hogy vannak, akik szoptatás közben érzik a tej áramlását, mások viszont nem, ők tévesen úgy gondolhatják, hogy a babának nincs is mit szopnia. Pedig ha a baba szopás közben ütemesen nyel is, ez a legbiztosabb jele annak, hogy van mit ennie.
Szülni nem kell egyedül, akkor szoptatni miért?
Végül így zárul a szemfelnyitó Instagram-poszt:
„Senki nem várja el a nőktől, hogy egyedül, segítség nélkül hozzák világra a gyermeküket. Manapság azonban a szoptatás esetében valamiért elvárás, hogy segítség nélkül boldoguljanak, ne osszák meg tapasztalataikat másokkal, és szerintem ez az egyik fontos oka annak, hogy a szoptatás már az előtt kudarcra van ítélve, hogy egyáltalán elkezdődött volna. A szoptatás NEHÉZ. Tanítani és tanulni kell. Ugyanolyan, mint a járás, beszéd, olvasás és írás – természetes, hogy idővel rendelkezünk ezekkel a képességekkel, de nem természetes, hogy azonnal mindenki magától tudja, hogyan kell csinálni.”
Fotó: Getty Images
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!