Meglepetéééés!!! Nem terveztük, mégis érkezik! Mit szólsz hozzá?
Amikor nem tervezett terhességről, akaratlanul „becsúszott” babáról esik szó, akkor általában csak az anya szempontjai, érzései kerülnek terítékre. Ugyanakkor nem sok figyelem fordul arra, hogy az apák miként élik meg, hogy bár (egyelőre? már?) nem így akarták, mégis ott állnak az apaság küszöbén. A te párod például hogyan fogadta?
Brit tudósok szerint az egyik férfi így fogadja a hírt, a másik úgy. De komolyra fordítva a szót: mit mond vajon a tudomány erről a sokszor egyáltalán nem könnyű szituációról? Koncentráljunk most kizárólag a férfiakra!
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az Anyás-Apás FB-oldalán feltettem egy kérdést:
„Hogyan fogadta a párod, amikor megtudta, hogy bár nem terveztetek terhességet, mégis „becsúszott” a baba?”
Nagyon sokan meséltétek el kommentben a történeteteket. A legtöbb apuka az első pillanatban ledermedt, majd az első megrázkódtatás után átgondolva a dolgot és szoktatva magát a helyzethez már örült neki, és ma már semmi pénzért nem mondana le a „becsúszott” gyerekről. Talán Anita kommentje foglalja össze legrövidebben ezt a szituációt:
„Lesokkolódott, gratulált, majd amikor észhez tért, boldog volt, átölelt, és szavak nélkül éreztem a boldogságát.”
Hasonló volt a fogadtatás Alexandráéknál:
„Kellett neki egy hét, mire felfogta. Először pánikba esett, hogy mi lesz így az életével, mennyi mindenről kell lemondania, de ez nagyon hamar elmúlt, főleg mikor már elkezdett mocorogni a pocakban a baba. Azóta már 1,5 éves a kislányunk, és imádják egymást. Sokszor mondogatja a férjem, hogy semmit sem csinálna másképp és milyen jó, hogy így történt ez a véletlen.”
Aztán persze volt olyan férfi is, aki az első sokk után sem örült a babának, sőt olyan is, aki azonnal örökre világgá futott:
„Soha nem láttam többet!”
Sok apuka számára a gyermekvállalás nem tervezett. De ezzel nem vagyunk másként mi, anyukák sem. Ahogyan látszik is, mindenki másként fogadja: ki örömmel, ki belenyugvással, ki tagadással, ki meneküléssel.
Gyakori a nem tervezett terhesség
Bár a kérdésre adott válaszok között szép számmal voltak olyanok is, akik nem értik, hogy a XXI. században hogyan létezhet egyáltalán olyan, hogy nem tervezett terhesség, a nem tervezett gyermekvállalás gyakoribb, mint gondolnánk. Hazai adatot nem tudok, de egy ausztráliai adat szerint a terhességek 40 százaléka ilyen, azaz minden 10 terhesség közül négy. No persze nem minden esetben kell mindenfajta védekezés nélküli felelőtlen szexre vagy arra gondolni, hogy a párnak fogalma sincs arról, hogy nem a gólya hozza a kisbabát. Sok esetben egyszerűen arról van szó, hogy a baba nem jól „időzít”, azaz a pár szeretne babát. Majd, de nem most azonnal. Azaz nem nem kívánt, hanem nem tervezett terhességről van szó. Nagyon nem mindegy.
Ahogy Ilona írja:
„Még pár hónapot várni szerettem volna, de így alakult.”
Mások úgy vannak vele, hogy különösebben nem tesznek semmit a terhesség ellen, de nem is bánják, ha kiderül, hogy (újabb) baba érkezik a házhoz. Vagy túlságosan bíznak a természetes fogamzásgátlásban a szoptatás alatt, esetleg a klimax felé közeledve túlságosan alábecsülik a teherbe esés valószínűségét. És előfordul az is, hogy a fogamzásgátlás mond csődöt, hiszen nem létezik olyan módszer, ami 100 százalékos biztonságot adna a nem kívánt terhesség ellen.
Ez történt Georgináéknál is:
„A párom ugyan néhány másodperc erejéig elveszett, de nagyon hősiesen viselkedett. Én kaptam nagy sokkot, hisz elméletben tettünk azért, hogy egyelőre ne legyen harmadik gyermekünk. De mikor kiderült, hogy spirál mellé befészkelte magát a kisasszony, teljesen elvesztem… Ma már 4,5 éves csodaszép, csodacuki kiscsaj, és egyetlen pillanatra sem bántam meg, hogy megszületett, így kerek a családunk.”
De olyan történet is szerepel a kommentek között, amikor az orvos meddőséget diagnosztizált, aztán az élet rácáfolt a diagnózisra.
Hogyan fogadják a babahírt a férfiak ?
A nem tervezett terhességek hatásaival kapcsolatos legtöbb kutatás az anyákra összpontosít. Egy kutatásban inkább az apák tapasztalataira voltak kíváncsiak, ezért a Reddit két, kifejezetten új és várandós apáknak szóló fórumához fordultak. Egy éven át több tízezer bejegyzést gyűjtöttek össze, majd a kommenteket motívumonként csoportosították. A vizsgálatban részt vevő apák álnéven írtak a Redditre, így szabadon, őszintén és nyersen oszthatták meg érzelmeiket egy olyan témával kapcsolatban, amelyet sokan tabunak tartanak.
Azt derült ki a válaszokból, hogy azok a férfiak, akik vonakodva vagy váratlanul lettek apák, az érzelmek és reakciók összetett skáláját élték át. Sokuknak támogatásra volt szüksége. Néhányan „tele voltak (ön)sajnálattal”, „szomorúsággal”, „bűntudattal” és a „véget nem érő, lélekölő őrlődés” reménytelenségével. Néhányan hiányolták a kötődést a csecsemőikkel, az egyikük úgy érezte magát, „mint a bádogember szív nélkül”.
Nem tervezett apaság és szülés utáni depresszió
Korábbi kutatások szerint gyakori, hogy az apáknak a baba születése után rövid ideig negatív gondolataik vannak. Gyakoriak a korábbi életükkel kapcsolatos veszteségérzések. A tartósan negatív és intenzív érzelmek azonban depresszióra és szorongásra utalhatnak ebben az időszakban. A nem tervezett apaság pedig az egyik olyan tényező, mely összefügg az apák szülés utáni depressziójának megnövekedett kockázatával.
Romboljunk le néhány mítoszt
A korábbi kutatásokhoz hasonlóan ez a kutatás is igyekszik lerombolni azt a mítoszt, hogy a férfiak nem kérhetnek segítséget, ha szükségük van rá. A tanulmányok azt mutatják, hogy az egymás közötti – gyakran online – támogatás sokat segíthet azoknak a férfiaknak, akik nem tartják eléggé férfiasnak, hogy megvallják sebezhetőségüket. Ez különösen fontos egy olyan tabutéma esetében, mint a nem kívánt szülőség. A tapasztalatok megosztása révén a férfiak olyan visszajelzésekhez juthatnak, hogy „nem vagy egyedül”, „én is így éreztem”, „később jobb lesz” és „nem olyan rossz, mint ahogy az emberek mondják”.
Forrás: SSM – Qualitative Research in Health
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!
