Lelkileg sérült kisgyerekből alkesz, öngyilkos felnőtt – törvényszerű?
Bár a közhiedelem szerint semmire nem emlékszünk abból, ami hároméves korunk előtt történik, ez sajnos egyáltalán nem így van. A korai kisgyermekkori negatív élmények valójában akár egész életünkre kiható következményekkel járhatnak: szenvedélybetegségekkel, személyiségzavarral, öngyilkossággal, önveszélyeztető magatartással.
Tegnap erről a témáról tartottak web konferenciát a Májbetegekért Alapítvány szervezésében „A negatív gyermekkori élmények hatása a szenvedélybetegségek kialakulására, a felismerés és a megelőzés lehetőségei; Kábítószerprevenció az iskolapad mellett” címmel. És hogy miért éppen a májbetegek szervezete karolta fel az ezzel kapcsolatos tudatosság növelését? Mert a májbetegségek egyik leggyakoribb oka éppen az alkohol. És a felnőttkori alkoholizmus ezek szerint akár már kisgyermekkorban gyökerezhet.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy kisgyermeket születésétől fogva nagyon sokféle hatás érhet: egy szerető családban nyilván főként pozitív hatások, de nem mindenki olyan szerencsés, hogy szerető családba pottyantsa le a gólya. Egy közkeletű vélekedés szerint minden törlődik az emlékezetünkből, ami kisgyerekként történik velünk, amire általában a hároméves kort szokták határként felemlegetni. Fogalmam sincs, hogy ez igaz-e, hiszen sokan vannak, akik kétéves korukból is fel tudnak idézni konkrét eseményeket. Azt persze képtelenség megmondani, hogy ezek valódi emlékek, vagy az illető a szülőktől és a rokonságtól hallott eseményeket mesél-e el úgy, mintha azt saját emlékezet mélyéről kaparta volna elő.
Az viszont egészen biztos, hogy ha nem is emlékszünk mindenre életünk első éveiből, a kora gyermekkori élmények mindenképpen nyomot hagynak a személyiségünkön – akár az egész életünkre kiható nyomokat. A negatív élmények természetesen negatív nyomokat.
Negatív élmények? Problémás szülő (alkohol, drog, szegénység, depresszió, párkapcsolati problémák), a gyermek bántalmazása és/vagy elhanyagolása, szexuális abúzus, önértékelési zavarok, elbizonytalanodás, tanulási és magatartászavarok... és a sort még hosszan folytathatnánk arról, milyen negatív hatások érhetnek egy kisgyermeket.
Sokkal gyakoribb, mint gondolnánk
Lelki szemeimmel már látom is, ahogyan most sokan legyintenek, mondván: miért kell ennyire marginális problémával foglalkozni, hát a brit tudósoknak nincs más dolguk? Pedig a probléma sokkal általánosabb, mint akár álmodni mernénk. A káros gyermekkori élmények hatásairól 1998-ban végezték az első kutatás Felitti és Anda professzorok 17 ezer megkérdezett bevonásával. A káros gyermekkori hatások hét kategóriáját vizsgálták: pszichológiai, fizikai és szexuális abúzus, az anya elleni erőszak, olyan személlyel élni egy háztartásban, aki szenvedélybetegségben vagy pszichiátriai betegségben szenved, öngyilkosságot követett el, vagy börtönben volt. Megdöbbentő eredmény volt, hogy a megkérdezettek csupán egyharmada válaszolta, hogy a felsoroltak közül egyik sem hatott közre gyermekkorában, míg a megkérdezettek fele egy, egynegyedük több mind kettő, minden 20. megkérdezett pedig négy vagy annál több káros gyermekkori élménytípusról számolt be.
Ennek pedig azért van különös jelentősége, mert minél több negatív élmény mutatható ki valakinél gyermekkorában, annál nagyobb eséllyel alakul ki nála felnőttkorára problémás alkohol- és illegális drogfogyasztás vagy -függőség.
A negatív hatások visszafordíthatók
Ebben a témában tartott konferenciát tegnap a Májbetegekért Alapítvány, melyen orvosok, pszichológusok, szociális munkások vitatták meg, mit lehet tenni azért, hogy ezek a negatív hatások ne nyomják rá bélyegüket örökre a negatív gyermekkori élményt elszenvedőkre. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a negatív élmények kellő szaksegítséggel semlegesíthetők, ehhez azonban bizalmi kapcsolatra van szükség, hiszen például egy gyermek vagy kamasz nem szívesen beszél, nyílik meg az idegennek számító orvos, pszichológus vagy szociális dolgozó előtt, és sokszor szégyell beszámolni az őt ért atrocitásokról. hasznos segítséget nyújthatnak ebben a civil szervezetek, melyek közül az Emberbarát Alapítvány képviselője mondta el, milyen konkrét segítséget kínálnak a hozzájuk fordulóknak.
Az izlandi példa
Talán a legizgalmasabb a távoli Izlandról érkezett Jón Sigfusson beszámolója volt. Elmondta, náluk még akár két évtizeddel ezelőtt hatalmas problémát jelentett a fiatalkori szerhasználat és bűnözés (lopás, vandalizmus stb.), ezért viszonylag hamar megfogalmazódott a döntéshozókban a szándék a helyzet jobbítására. Nem abból az irányból közelítették meg a kérdést, hogy meggyőzzék a gyereket és fiatalokat arról, hogy mit tehetnek/kell tenniük és mit nem, hiszen a felnőttek felelőssége olyan környezet kialakítása, mely eltávolítja ezektől a káros magatartásformáktól a gyermekeket. Ezért inkább a szülőket tanították meg arra, hogyan álljanak hozzá ezekhez a problémákhoz, illetve klubokat, hasznos szabadidős elfoglaltságokat kínáltak a fiatalok számára.
Úgy tűnik, hogy az izlandi módszer működik, hiszen mára valahol a sor végén van Izland a fiatalkori drogozás arányát tekintve, és a fiatalkori bűncselekmények száma is kevesebb mint egyharmadára csökkent.
Az izlandi módszerről korábban már részletesebben is írtam az Anyás-Apáson. Ha lemaradtál róla és érdekel, ide kattintva most elolvashatod.
Ezért gondolták azt, hogy legyen a jó példa ragadós, ezért módszerüket a világ számos országában igyekeznek megismertetni és gyakorlatba ültetni... ezzel a céllal jött el Budapestre is Jón Sigfusson a reykjavíki egyetemről.
Ha megkérdezünk egy bűnözőt, alkeszt vagy drogost, miért jutott oda, ahová, akkor gyakran elhangzik a bűvös mondat:
„Tudja, nehéz gyerekkorom volt...”
A kutatások azt igazolják, hogy ez nem egyszerű bűnbakkeresés, hiszen igenis komoly alapja lehet. Ami persze nem jelenti azt, hogy nem tehetünk semmit ellene.
Fotó: Shutterstock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!