![](/site-content/member-images/185.jpg)
Lehet-e élni írásjelek és nyelvtani szabályok nélkül?
Szeretem a fejtörőket, különösen a telefonomra érkező betűrejtvényeket. Mint amilyen ez is: „mondd m anak h nm erek hza 5re dmi talizunk pusz”. Általában nem is jelent nehézséget a mondanivaló kibogozása, de az is előfordul, hogy telefonos segítséget kérek. Ami ez esetben azt jelenti, hogy felhívom az üzenet küldőjét (valamelyik gyerekemet), hogy akkor most mi vaaaaaan???
![](https://www.anyasapas.hu/content/wp-content/uploads/wix-content/be141b_58e80e4197e24a0094ae07187f60cc46~mv2.jpeg)
Biztosan nem csak nekem tűnt fel, hogy a szép magyar nyelv az élet egyre több területén silányul egyszerű betűhalmazzá, se nagybetű, se központozás, hol kezdődik és végződik egy-egy mondat, ki tudja… és akkor még nem is beszéltem a helyesírásról vagy a nyelv finom árnyalatairól.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ó, persze, hogy ezerszer hallottam már a szokásos választ: felgyorsult a világ, nem a forma a fontos, hanem a mondanivaló, blablabla… A szöveges üzenetek esetében még hajlandó is vagyok elfogadni, hogy szorít az idő, és nem is olyan egyszerű a szöveg bepötyögése a telefon billentyűivel, de mi a helyzet az internetes csevegéssel vagy fórumozással? Amikor éppen, hogy nem felgyorsul, hanem lelassul a világ, tapasztalataim szerint ugyanis a gyerekeim simán ott tudják felejteni magukat a számítógép előtt akár több órára is. A félnapos számítógépezésbe miért nem fér bele néhány nagybetű a mondatok elejére, a „pont-pont-vesszőcske”, továbbá legalább minimális odafigyelés, hogy amit leírnak, az ne csak érthető, hanem helyes is legyen?
Persze tényleg lehet, hogy én vagyok maradi gondolkodású, és mindenkinek simán megy a váltás a telefonos-számítógépes betűhalmazgyártás és a stílusos, szép és magyaros megfogalmazás között – mert felgyorsult világ ide vagy oda, ez utóbbira is szükségünk van (lesz). Tisztában vannak-e a mai gyerekek például azzal, mi a különbség hivatalos és magánlevél között? Tudják-e, hová kerül a megszólítás, a dátum és egyebek?
Nem tudom, itthon pontosan mi a helyzet, de sejtem a választ. A múltkoriban olvastam viszont, hogy a briteknél már feketén-fehéren látszik a szomorú valóság, például a mi érettséginknek megfelelő GSCE vizsgán. Nem, nem arra az esetre gondolok, amikor a tavalyi anyanyelvi érettségin az egyik 16 éves diáknak a lehetséges 27-ből 2 pontot sikerült megcsípnie azzal, hogy a vizsga helyszínéül szolgáló terem leírását kérő feladatra pusztán egy bizonyos, nálunk is használt felszólító módú igét vetett papírra, ami nem mellesleg ott is igen durva káromkodásnak számít. A szakfelügyelő ugyanis úgy ítélte meg, hogy a „fogalmazás tanúsága szerint a diák értékelhető mértékben rendelkezik a szükséges alapvető jártasságokkal (írásbeli kifejezési készség, helyesírás)”, sőt további egy pontot ért volna, ha a rövid és velős válasz végéről nem marad le a felkiáltójel.
Mondom, nem erre gondolok, hanem egy másik feladatra, melyben a vizsgázóknak hivatalos levelet kellett fogalmazniuk a miniszternek, melyben kifejtik véleményüket az oktatásról. Nem tudom, milyennek ítélik meg a brit fiatalok saját iskolarendszerüket, az viszont kiderült, hogy többnyire fogalmuk sincs, milyen megszólítást és befejező formulát illik használni, hol a helye a dátumnak és az aláírásnak. Általános hiba, hogy a mondatot rendre kis kezdőbetűvel indítják, nem tagolják a szöveget megfelelő központozással – vagyis nincs másról szó, mint hogy a mindennapi életben használt és elfogadott (?) formában próbálnak kommunikálni akkor is, amikor nem annak van a helye és ideje. Nem tudják, mikor mi a helyénvaló vagy már akkor sem tudnak szépen és igényesen fogalmazni, ha arra lenne szükség? Valószínűleg mindkettő. No, és akkor még nem is beszéltünk a szókincsről, ami a brit szakfelügyelő szerint körülbelül a bulvármagazinok nyelvezetének felel meg… és akkor hol van még a helyesírás.
A kérdésem tehát az, hogy az „idők szavának” valóban a betűk igénytelenül összedobált kupacának kell lennie, és én vagyok egy reménytelen őskövület, ha az vallom, hogy a forma legalább olyan fontos, mint a tartalom, vagy a mostani módival nemcsak nagybetűket, vesszőket és pontokat veszítenek a gyerekeink, hanem annál sokkal többet.
(Egyébként a fenti betűrejtvény megfejtése: „Mondd meg légy szíves Apának, hogy sajnos nem érek haza 5 órára, ahogyan reggel megállapodtunk, mert összefutottam Domival és olyan jót beszélgetünk, hogy picit késni fogok. A többit majd szóban. Sok puszi, és nagyon szeretnek benneteket.”)
És a végére a slusszpoén: ezt a cikket több mint 13(!!!) évvel ezelőtt írtam egy baba-mama blogra. Azóta a lányaim felnőttek, de a téma örökzöld. Sőt ma talán még talán aktuálisabb, mint bármikor.
Forrás: Poronty
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!