Különböznek-e a lombikbabák a „rendes” babáktól?
Amikor gyerekként tervezgetjük, hogy is lesz nekünk majd családunk, akkor persze mindenki úgy képzeli, hogy megtaláljuk a másik felünket, elhatározzuk, hogy 1-2-3-4-sok gyerekünk lesz, akik szépen sorban megfogannak, megszületnek, mi pedig vidáman élünk, míg meg nem halunk. Itt a vége, fuss el véle. Aztán a természet néha közbeszól, és hiába szeretnénk, hiába próbálkozunk, csak nem érkezik a vágyva-vágyott baba.
Ilyenkor sincs veszve minden, mert a tudomány ma már csodákra képes. Például lombikkezelésekre, azaz IVF-re. Az IVF segítségével fogant babák szülei gyakran számolnak be arról, hogy úgy érzik, ők mások, mint a többiek, és talán a babájuk is más, mint a többi baba. Én is így éreztem régen. De megalapozott-e ez a félelmük, félelmünk?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Ezzel kapcsolatban a múltkor valahol egy meddőségi specialista gondolatait olvastam, melyeket nagyon igaznak érzek:
Amikor ezzel a kérdéssel fordulnak hozzám, általában igyekszem derűs maradni, széles mosollyal a párra nézek és megkérdezem őket: honnan is nyertük a petesejteket és a spermiumokat a beavatkozáshoz? Azt a nyilvánvaló választ kapom: „Tőlünk.” Azután tovább kérdezek: „Kinek a méhébe ültetik be az embriókat?” Még mindig hagyom, hogy ők maguk adják meg a választ. Ezután visszadobom az általuk feltett kérdést: „Akkor miért is lenne más ez a baba, mint a többi?”
1978-tól, amikor az első feljegyzett sikeres IVF esetet végrehajtották, egészen mostanáig világszerte több mint 10 millió gyermek született az IVF eljárás révén, és ők jól vannak – ugyanolyan jól és egészségesen, mint a spontán (normális cikluson keresztül, természetes úton) fogant gyermekek. Nyilvánvaló tehát, hogy semmi mesterséges vagy „más” nincs a folyamatban vagy a lombikkezelés révén született babákban. Az egyetlen különbség az, hogy itt a megtermékenyítést valamilyen okból kifolyólag segítették és külsőleg végezték. Még donor spermium vagy petesejt esetén is, sőt adott esetben béranya igénybevételével sem laboratóriumban gyártják a felhasznált ivarsejteket. (A béranyaság Magyarországon nem engedélyezett – a szerk.).
A megtermékenyítés után az embriókat a nő méhébe juttatják, ahol beágyazódás és végül terhesség következik be. A terhesség sorsa ugyanaz, mint egy spontán fogant gyermeké. A baba végül megszületik, mint minden más baba, az anya megöleli szoptatja, tisztába teszi, szereti, figyeli, ahogy fejlődik és okosodik, mint minden más baba. A gyerek később hagyományos iskolába jár, és mindent normálisan csinál. Egyáltalán semmi rendellenes nincs benne.
Sőt, ha a végletekig akarnánk vinni a dolgot, azt is mondhatnánk, hogy a lombikbabáknál talán még kisebb az egészségi kockázat, hiszen a természetes fogantatásnál általában semmit sem lehet irányítani, minden véletlenszerűen történik. A nőnek peteérése van egy bizonyos fajta petesejtből, a férfi pedig az intim együttlét során spermiumok millióit bocsátja ki, amelyek mind a petesejt felé száguldanak. Egyikük véletlenszerűen a többi előtt eléri a petesejtet, és áttöri a burkot, megtermékenyítve a petesejtet. A többi spermium elpusztul. A zigóta, amelyből végül a baba lesz, örökli az ivarsejtek kódját. A folyamatot egyáltalán nem lehet irányítani, mivel a kiválasztás teljesen véletlenszerű.
A lombikkezelés útján történő fogantatás esetében azonban sok mindent meg lehet figyelni és el lehet kerülni a beültetés előtti genetikai diagnosztika (PGD) fejlett módszerével, ahol az embriókat az esetleges genetikai hibák szempontjából szűrni lehet, mielőtt a méhbe ültetik őket. Itt lehetőség van (vagy inkább lenne!) a nemek kiválasztására is, ami a spontán ciklusban nem lehetséges.
Ismét a meddőségi orvost idézem:
„A génszerkesztés jövője, amelyre már nagyon vártunk, a CRISPR technológia segítségével kezd napjaink valóságává válni, és talán végérvényesen megváltoztatja majd a reprodukciós narratívát. Személyesen láttam olyan gyermekeket, akiknek élhettek volna akár egészségesen is, de genetikai komplikációk miatt nyomorúságos körülmények között hagyták el a földi világot. És ha az IVF-kezelés olyan eszközként szolgál, amellyel ezek közül a helyzetek közül néhányat el lehet kerülni, akkor ez nagyszerű eszköz, amelyet mindenkinek üdvözölnie kellene.”
Végül összefoglalásként ezt mondja:”
Dióhéjban összefoglalva, az IVF-útján fogant lombikbabák ugyanolyan normálisak, mint spontán fogant társaik, de ha szélsőséges álláspontot kellene elfoglalnom, akkor azt mondanám, hogy tendenciájában „normálisabbak”, mint a spontán fogant babák.
Rita
Fotó: Freepik