• Anyás-Apás

Három gyerekkel és az autizmussal Indiában

Hogy valaki nekiindul a távoli Indiának három gyerekkel, az manapság már talán nem számít kuriózumnak. Sokkal érdekesebb viszont a dolog, ha tudjuk, hogy ezt egy egyedülálló anya teszi, a három gyerek közül kettő autista, közülük az egyik ráadásul még értelmileg sérült is.


És hogy rögtön az elején válaszoljak is a kérdésre: azért teszi, mert hisz a csodákban, és mert keresi azt az érzést, hogy a maga részéről mindent megtett, ami emberileg – és anya(g)ilag – megtehető. Megtörtént-e a csoda? Nos, attól függ, miként definiáljuk a csodát.

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!



Lohonyai Dóra három gyermek édesanyja, akik közül a legkisebb, a 8 éves Karsa úgynevezett neurotipikus, azaz nem autista. A tizenegy éves Kíra autista, figyelemzavaros és tikkel, kilenc éves öccse, Kende autista, enyhén értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros. Különösen Kendével nagy kihívás az élet, aki sokszor agresszív és azokat is bántja szóval és tettel, akik a legjobban és feltétel nélkül szeretik. Az anya rábukkan egy lehetőségre Indiában, egy úgynevezett csodatévő guru azt ígéri, hogy kigyógyítja a két gyereket az autizmusból. Bár az anya józan ésszel kezdettől fogva tudja – és talán el is fogadja –, hogy az autizmus nem betegség, hanem egy kezdettől fogva fennálló állapot, mely ennél fogva nem is gyógyítható, úgy érzi, hogy ezt a lehetőséget nem kipróbálni vétek, ha elsőre lehetetlennek tűnő vállalkozás egyedül három gyerekkel. Nem azért, mert hinne az autizmus gyógyíthatóságában, egyszerűen azért – amit többször hangsúlyoz is a könyvben –, mert jobb életet szeretne nekik. És talán nekem egyértelműen spirituálisnak tűnő beállítottsága miatt nem is tűnik számára teljesen lehetetlennek. Hiszen – mint minden, speciális igényű gyereket nevelő szülő fejében – benne is többször megfogalmazódik a „mi lesz később”, „mi lesz, ha én már nem leszek” kérdése.

Elindulnak hát Indiába, a kinti életet eredetileg egy évre tervezve, de mindvégig nyitva hagyva a lehetőséget a korábbi hazatérésre, ha a csodatávő kezelés mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Sok mindennel meg kell küzdeni a mi léptékünkkel elképzelhetetlen hatalmas ország déli részén fekvő 13 milliós Bangalore-ban, a kultúrsokktól kezdve a mi mentalitásunknak túl laza, túlságosan halogató és sokszor megbízhatatlan indiai mentalitáson át a koszig, piszokig, utcán sétáló tehenekig és az erkélyen randalírozó majmokig.


Nem könnyű az élet, mégis követik a guru által előírt életet abban a reményben, hogy megtörténik, amit a csodatévő ember ígért: a karmaváltás, ami meghozza a gyógyulást a gyerekeknek – és az egész családnak. Közben találkoznak segítőkész és kevésbé segítőkész emberekkel, és az is kiderül, hogy Indiában vadidegenek is kötelességüknek érzik, hogy mások gyerekeit neveljék – akár a tettlegességtől sem riadva vissza. Ami különösen frusztráló egy olyan anya számára, aki pontosan tudja, hogy kívülről teljesen szabályosnak tűnő kisfia nem rossz, nem gonosz, egyszerűen csak más.

Remélem, senki nem haragszik meg, ha nem árulom el, hogy a karmaváltás gyógyír-e az autizmusra. Aki elolvassa a könyvet, megtudja.


Amit ismerünk, azt könnyebben elfogadjuk

Van viszont számos megszívlelendő gondolat a könyvben. Az egyik talán legfontosabb, hogy életközelbe hozza az autizmus tankönyvszagú leírását. Az autistákra jellemző egy-egy tipikus élethelyzet elmesélése után az anya zárójelben mindig leírja, hogy ami éppen történt velük, az autizmus megy tipikus tünetének a hétköznapi megnyilvánulása. Amit ismerünk, azt megtanuljuk elfogadni és talán még szeretni is.

„Annamari azt mondta, rájött, hogy Kende mekkora tanító. Akinek megengedi, hogy közel kerüljön hozzá, az megláthatja ezt a nagyszerű, együttműködésre is kész, melegszívű gyereket. Kende megtanította neki, hogy egy ilyen látszólag nem kötődő és sokszor az elviselhetetlenségig nehéz kisfiúhoz mennyire lehet kötődni, mert ő, aki kíváncsi volt tánk és nyílt szívvel közelített, megláthatta őt a teljes valójában, mindössze egy hét alatt elfogadta a másságát és megszerette őt. Mert Kende egészen kicsi kora óta, mint egy hetedik érzékkel, pontosan detektálja, ki szereti őt.”

A képtelen, de éppen képtelenségében varázslatos kaland másik tanulsága számomra, hogy a csoda nem mindig ott van, ahol megtalálni reméljük.

„Elkezdtem levonni a következtetéseket, elgondolkodni azon, mit is adott nekünk az ittlét. Megtanultunk egy másik világban működni. Még jobban összefogni, amikor szükség van rá. Rengeteg problémamegoldást tanultunk, és ez életre szóló lecke a gyerekek számára is. Rájöttem, milyen jó is nőként szabadon élni Európában.”

Lohonyai Dóra blogot vezetett az indiai életükről. Ebből született a Karmaváltás című könyv, melyet a Publio Kiadó adott ki.

#konyvajanlo #autizmus #karmavaltas #publio


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:

Multivitaminokkal az autizmus ellen?

Az oltásellenesség nem (csak) az autizmusról szól!

Nagyra becsült gyermekpszichiáter vagy náci háborús bűnös?

Suszternak lyukas a cipője – Lehet, hogy aspergeres a gyerekem?

Autista gyereknek nincs helye a repülőgépen!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

© 2019 Anyás-Apás