Egy ágyban a babával – mi az igazság az együttalvásról?
Tisztában vagyok vele, hogy az alábbi cikkből mindenki a saját hitének, igazságának megfelelően fogja kimazsolázni az információkat, azokat saját hitrendszeréhez igazítva. Mégis kísérletet teszek rá, hogy reális képet adjak a babával egy ágyban alvás negatív és pozitív vonatkozásairól.
Íme nagyjából minden arról, amit tudnod kell az együttalvás kockázatairól, arról, hogy egyes családok miért választják ezt a megoldást, és persze a biztonságosabb alternatívákról is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A babával egy ágyban alvás (bed-sharing) és a babával egy helyiségben alvás (room-sharing) témája mindig vitákat kavar, mert bár a vezető gyermekorvosi szervezetek egyértelműen az ellen foglalnak állást, hogy a pici babák a szülőkkel (felnőttekkel) egy ágyban aludjanak, sok család mégis együtt alszik a babával – esetenként, gyakran vagy rendszeresen.
Sőt, egyes kultúrákban az együttalvás a norma. Egyes szülők úgy vélik, hogy az együttalvás állítólagos előnyei meghaladják az ismert kockázatokat. Míg más szülők kényelemből vagy a több alvás iránti kétségbeesett vágyból veszik maguk mellé a babát a szülői ágyba.
A szakmai álláspont és a szülők tényleges gyakorlata közötti szakadék az orvosok és a szülők közötti őszinte beszélgetés hiányához vezethet. Ezért fontos, hogy a szülők ne saját hitrendszerük, hanem tények alapján döntsenek a kérdésben, és bármilyen aggodalom esetén beszéljenek őszintén gyermekorvosukkal vagy védőnőjükkel.
Mit mondanak a kutatások?
A szomorú igazság az, hogy az együttalvás a csecsemők baleseti halálozásának megnövekedett kockázatával jár. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) 2022 júniusában frissített, biztonságos alvásra vonatkozó iránymutatásai egyértelműen úgy foglalnak állást, hogy a szülők soha ne hagyják, hogy a baba egy ágyban aludjon velük – a fulladás, a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) és más alvással kapcsolatos halálesetek kockázatára hivatkozva.
Az AAP azt ajánlja, hogy a csecsemők a hátukon fekve aludjanak saját kiságyukban vagy mózeskosárban, lapos, kemény matracon, melyre a lepedő feszesen illeszkedik. A kiságyban nem lehetnek más tárgyak: például játékok, rácsvédők, laza takarók vagy a baba helyben tartására szolgáló eszközök.
Egy statisztika szerint egy átlagos kockázatú csecsemő vagyis olyan csecsemő, akinél nem áll fenn olyan egészségi állapot, amely akadályozza a légzést, vagy más kockázati tényező, például koraszülöttség) esetében 1:16400-hez az esélye annak, hogy a szülői ágyban SIDS-ben haljon meg. A valószínűség 1:46000-hez csökken, ha a szülő szobájában, de saját kiságyában alszik.
Továbbá az Egyesült Királyságban a Szülésznők és Nőgyógyászok Királyi Kollégiumának az együttalvás kockázatairól szóló 2021-es felülvizsgálata megállapította, hogy a kockázatok nagyobbak, ha:
az együttalvás kanapén történik, szemben az ággyal;
a baba 98 naposnál fiatalabb;
az együttalvás egész éjszaka történik, szemben az éjszaka egy részével;
ha az együttalvó felnőtt alkoholt fogyasztott;
ha az együttalvó felnőtt dohányos.
Az, hogy egy csecsemő hol alszik – akár a szülővel együtt, akár egyedül – jelentős hatással van a biztonságára. Egy újszülött számára például a legrosszabb hely, ahol elszundíthat, a kanapé, a fotel vagy más puha, de nem sima felület, ahol a légzést nehezítő légzsákok alakulhatnak ki. Ez különösen veszélyes a késő esti etetések során, amikor a szülő és a baba is álmos.
A kockázatokra rávilágító bizonyítékok ellenére sok család együtt alszik
Egy 2015-ös amerikai felmérésben a megkérdezett anyák több mint fele számolt be együttalvásról. A kockázatok ellenére miért választják tehát a szülők még mindig az együttalvást a csecsemőjükkel? Nos, néhány kulturális gyakorlat mellett az együttalvás állítólagos előnyei közé tartozik, hogy elősegíti a kötődést, segít a babának biztonságban éreznie magát, és megkönnyíti az éjszakai szoptatást. De vajon mennyire igazak ezek az állítások?
Gyakorlati szempontból az együttalvás kényelmet kínál: nemcsak fizikailag vannak így közel a szülők, hogy a baba éjszakai szükségleteire reagálni tudjanak, hanem a szoptató anyának is könnyebbé teheti, hogy éjjel saját alvását csak a legszükségesebb időre megszakítva szoptathasson. A praktikusságon túl a szülők ösztönös késztetést éreznek arra, hogy közel maradjanak a csecsemőjükhöz, és egyes szülők úgy vélik, hogy a gyermeknek nagyobb biztonságérzetet és jólétet ad, ha a szülei közelében alszik.
A gyakorlatnak történelmi és kulturális előzményei is vannak. Évszázadok óta a világ számos kultúrájában a különböző korú gyermekek megosztják az ágyat a szüleikkel. Egyes családok idősebb gyermekekkel is együtt alszanak, amikor a csecsemőket érintő kockázatok már nem jelentenek problémát.
Az együttalvás hátrányai
A másik oldalról viszont arra hívják fel a figyelmet a gyermekorvosok, hogy a családi ágy megosztása előbb-utóbb szinte mindig problémássá válik különböző okok miatt, és az együttalvás néhány kockázata túlmutat a fizikai biztonságon.
A gyerekeknél kialakulhat egy alvásmankó
Az, hogy mindig van egy szülő a közelben lefekvéskor, erős „alvásindítási asszociációvá”, más néven alvásmankóvá vagy alvástámasszá válhat, ami nélkül a gyerek nem tud elaludni. „A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan aludjanak el a szülő közelsége nélkül” – mondják a szakrtők.
A gyermekeknél szorongás jelentkezhet
Az alvásmankó mellett előfordulhat, hogy a csecsemők olyan interakciókat is el fognak várni, mint a hátdörzsölés, a simogatás és az ölelés, hogy elaludjanak. „Tévesen szorongást diagnosztizálnak náluk, mivel nehezen alszanak el a szülő közelsége nélkül, néha szorongó viselkedést mutatnak, hogy meggyőzzék a szülőt arról, hogy lefekvéskor a közelben maradjon” – magyarázza Dr. Lynelle Schneeberg gyermekpszichológus.
Ugyanaz a lefekvési idő nem minden családtag számára megfelelő
A különböző korú gyerekeknek különböző mennyiségű alvásra van szükségük, és ennek megfelelően a lefekvési idejük sem azonos. Azokban a családokban, ahol közös ágyban alszanak, a szülők és az idősebb gyermekek gyakran sokkal korábban fekszenek le, mint egyébként tennék, a legkisebb gyermek igényeihez igazodva – vagy éppen fordítva. Ez a helyzet könnyen frusztrálóvá válhat minden érintett számára.
Romolhat az alvás minősége
Mivel a gyerekek köztudottan nyugtalan és aktív alvók, rugdosásukkal vagy lökdösődésükkel megzavarhatják a szüleik alvását. "Sok olyan családot láttam, ahol az egyik szülő – leggyakrabban az apa – végül kényszerűségből kiköltözik a szülői hálószobából” – mondja a gyermekpszichológus.
Sérülhet a párkapcsolat
Sok kisgyermekes pár számára az esték jelentik az egyetlen időt, amikor kettesben lehetnek. Amikor azonban a gyerekekkel egy ágyon osztozol, szó szerint elválasztanak téged a párodtól. Az együttalvás oda vezethet, hogy kevés idő vagy tér jut az intimitásra.
Növeli a SIDS és a fulladás kockázatát
És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az együttalvás növeli a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatát. A szülők vagy tárgyak (például párnák vagy takarók) akaratlanul is ráfordulhatnak a babára éjszaka, ami sérüléshez, fulladáshoz vagy halálhoz vezethet. Az AAP szerint az együttalvás különösen veszélyes, ha a baba 4 hónaposnál fiatalabb, koraszülöttként vagy kis súllyal született. A kockázat akkor is megnő, ha az ágyban fekvő személy dohányzik, iszik vagy drogozik – vagy ha az együttalvásra szolgáló felület puha és ágyneművel ellátott.
Az együttalvás biztonságos alternatívái
Valójában sok olyan ok, ami miatt a szülők eleve az együttalvást fontolgatják, más, biztonságosabb módokon is megoldható. Az egyik ilyen biztonságos alternatíva a közös szobában, de külön ágyban alvás.
Míg az AAP határozottan azt tanácsolja, hogy a szülők ne osszák meg a csecsemőkkel az ágyukat (bed-sharing), addig ugyanilyen határozottan ajánlják a szoba megosztását (room-sharing), amikor is a csecsemők ugyanabban a szobában (gyakran karnyújtásnyira), de saját biztonságos alvófelületükön, például egy mózeskosárban vagy kiságyban maradnak a szüleik közelében. Ez a közelség továbbra is támogatja a szoptatást, és lehetővé teszi a szülők számára, hogy éjszaka gyorsan gondoskodjanak a baba szükségleteiről, miközben csökkenti az együttalvással járó kockázatokat.
A bed-sharing kockázataival szemben a room-sharing előnyei olyan erősek, hogy az AAP az utóbbit a csecsemő életének első évében, de legalábbis az első 6 hónapban ajánlja.
Ezt jegyezd meg az együttalvásról!
Ha aggódsz a babával való szoros kapcsolat éjszakai csorbulása miatt, vagy félsz, hogy a baba magányosnak és elhagyatottnak fogja érezni magát a saját kiságyában, akkor vegyél egy mély lélegzetet. „A hely nem olyan fontos, mint a kapcsolatok” – azaz erős kötelékeket és biztonságos kötődéseket alakítasz ki a babáddal, függetlenül, hogy együtt alszol-e vele vagy sem. A baba az éjszakai közös ágyban alvás nélkül is élvezheti a kötődést, a fizikai közelséget és a bőr-bőr kontaktust. Ha eddig azért osztottátok meg az ágyatokat, mert úgy éreztétek, hogy így könnyebb lesz a kicsinek aludnia, még nem késő változtatni és segíteni gyermekednek, hogy a saját ágyában aludjon el.
Forrás: Parents
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!