top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Csakazértis: „A mai napig megkönnyezem minden kisgyermek első önálló lépteit”

Frissítve: 2021. nov. 15.

Vállalkozni, új dologba vágni a fejszét mindig bátor vállalkozás, és még nagyobb bátorság szükséges hozzá akkor, ha mindezt nehezített terepen, betegséggel élve kell meg lépni. Az Anyás-Apás új sorozatában, a Csakazértisben fantasztikus nőket, anyákat, feleségeket ismerhettek meg, akik azt vallják, hogy egy betegség önmagában nem ok arra, hogy feladják az álmaikat.

Koraszülött osztályos, gipszes: Még inkubátorban, de már két gipszcsizmában (2006)

A sorozat következő részében Németh-Tímár Krisztina, a dongalábbal született gyermekek szüleit összetartó, tájékoztató Facebook-csoport alapítója mutatkozik be, akit nem saját betegsége, hanem kisfia születési rendellenessége vezetett el ahhoz, hogy segítsen a hasonló problémákkal küzdő családoknak. A cikk végén megtalálod Facebook-csoportjának összes elérhetőségét, ha téged is érint a dongaláb kérdése.

 

2006 júliusában született meg a nagyfiam a várandósság 33. hetében, kétoldali dongalábbal. A terhesgondozások során nem merült fel, hogy bármilyen rendellenessége van a babának, csupán a születése után szembesültem a kétoldali dongaláb tényével. Soha nem hallottam még azelőtt erről, így nem tudtam, mit is jelent, és mi vár a fiamra, mi vár ránk. A lábai kezelését még a koraszülöttosztályos tartózkodása alatt megkezdték. Két, combtőig érő gipszcsizmát kapott, melyeket aztán hetente cseréltek.

íaz országos találkozókra közös pólókkal készültünk a szülőknek és gyermekeknek, melyen a csoportunk jelképe, a sínt viselő mackó látható, amit egy tetováló művész, Szűcs Ferenc rajzolt meg nekünk támogatásképpen.

Közben bennem egyre erősebb lett az igény arra, hogy sorstárs szülőkkel beszélhessek, mert eléggé egyedül éreztem magam a számomra még mindig ismeretlen úton. Ekkor kezdtem blogolni a lábikók gyógyulásáról, a nehézségekről, amivel a fiam állapota járt, az álmomról, miszerint egyszer ő is futni fog. Szépen lassan kezdtek ránk találni a szintén dongalábas gyermeket nevelő szülők, és látva azt, hogy milyen sokat számít a sorsközösség adta megértő közeg és a tapasztalatok egymás közötti cseréje, közel tíz éve létrehoztam egy Facebook-csoportot nekünk.

Vili egy éves korában kezdett el önállóan járni. Édesanyja, Eszter már a várandóssága alatt a szülői csoport tagja lett. Az ott kapott ajánlások alapján jutottak el dr. Szabó Miklós Károlyhoz. Eszter elmondta hogy a csoportban a kezdeti bizonytalanságok eloszlatásán túl az azóta felmerülő problémáik megoldásához is segítséget kapnak.

Ma már több mint 700 tagunk van, egy nagyon aktív és segítőkész közösség épült ki az évek során. Időközben rendkívül elkötelezett és lelkes admintársakra is találtam, akik a Facebook csoportunk motorjai. Nekik is hála, volt szerencsénk több országos találkozót is szervezni, így személyesen is találkozni egymással. A csoportba újonnan belépők hasznos tanácsokat kapnak, láthatják idősebb gyermekek sikertörténeteit, és mindig számíthatnak támogatásra, bátorításra.


Az én nagyfiamat 15 évvel ezelőtt még konzervatív módon kezelték. Ez azt jelentette, hogy fél éves korig gipszelték, és ezt nagyműtétek követték volna. Én ezekre nemet mondtam, mert addigra már tudtam, hogy van egy másik út is, ez a Ponseti-módszer. Nekünk akkor még sajnos ez nem volt elérhető, így a mi történetünk happy endje csak a nagyfiam 13 éves korában érkezett el, de a ma születő csodalábikós gyerekek stabil léptekig vezető útja szerencsére már hazánkban is könnyebb lehet. Csak hogy egy erőteljes példával éljek, a korábbi fél évig tartó gipszelés ma négy-hat gipszelésre rövidült.

Dáviddal a műtétje után, Lovász László triatlonista és edző és felesége gondos felkészítésével lefutottunk egy 5 kilométeres távot. Egy új, fájdalommentes élet kezdetét ünnepeltük ezzel

Személyes szívügyem, hogy minél több dongalábbal született gyermek szüleihez elérjünk és segíthessünk nekik abban, hogy a megfelelő kezelést kaphassák. A gyermekeim mellett erre a Facebookon épült közösségre vagyok a legbüszkébb az életemben, és a mai napig megkönnyezem minden egyes kisgyermek első önálló lépteit, melyekből remélem, még nagyon sokat láthatok.


A dongalábról

A dongaláb a leggyakoribb veleszületett rendellenesség. A lábfej befelé fordul, ez a leglátványosabb jele, amikor az újszülött világra jön. A terhesség első trimesztere körül kezd a lábfej befelé fordulni, ezt precíz ultrahang igazolhatja.

A mai napig a legjobb eredményt nyújtó kezelés az ún. Ponseti módszer, melyet ma már számos orvos végez Magyarországon is.

Gyakori tévhit, hogy kialakulásának oka, hogy a babának nem volt elég helye a anyaméhben. Mai napig ismeretlen, hogy mi miatt alakul ki a rendellenesség, amely inakat, izmokat érint, és ezek megrövidülése jellemzi. Vannak valószínű faktorok, ilyen lehet az öröklődés, az édesanya dohányzása vagy a várandósság során a magzatvíz elégtelen mennyisége.

A valódi dongaláb tehát már a korai terhesség során észlelhető, nem helyhiány miatt alakul ki a terhesség végén. A dongalábas babák mintegy felénél kétoldali a rendellenesség, azaz mindkét láb érintett. Az esetek egy része szindrómás, más betegségekkel társul, ezeknek a dongalábaknak nehezebb a kezelése. A mai napig a legjobb eredményt nyújtó kezelés az úgynevezett Ponseti-módszer, melyet ma már számos orvos végez Magyarországon is.


Honlapunk amit szintén ajándékba kaptunk: Dongaláb, azaz azok a csodás lábikók...


Fotók: Németh-Tímár Krisztina


Ha te is betegség mellett vállalkozol vagy valósítod meg önmagadat, írj bemutatkozó levelet az info@anyasapas.hu email címre. Szívesen segítek neked abban, hogy minél többen megismerjenek téged és vállalkozásodat.


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


További csakazértis történeteket itt olvashatsz:


bottom of page