„Anya, apa, unatkozom!”
Ez az a mondat, amit szerintem már mindenki hallott, akinek gyereke van. De hogyan tanítsuk meg a gyerekeknek, hogyan kezeljék saját unalmukat az iskolai szünetekben vagy máskor? Egyáltalán: akkora tragédia, ha a gyerek néha unatkozik?
Néhány tippet hoztunk.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Emlékszem, hányszor hallottam egy kisgyerekes ismerősömtől azt a „bölcsességet”, amit egyébként saját gyerekének is mindig mondogatott, hogy „csak a buta emberek unatkoznak”. De tényleg akkora bölcsesség ez, vagy inkább egetverő butaság?
Mindannyian unatkozunk időnként, és semmi különös baj nincs azzal, ha unatkozunk. Sőt, ez egy hasznos érzelem, mert segít elgondolkodni és változtatni azon, amit csinálunk vagy a környezetünkön.
Sok gyerek azonban még mindig tanulja az unalom kezelésének képességét. Ha azon gondolkodsz, hogyan reagálj, amikor a gyerekek panaszkodnak, hogy unatkoznak (anélkül, hogy csak hagynád őket tovább bámulni valamelyik kütyüt, a cikk végén néhány ötletet találsz, amit kipróbálhatsz.
Miért panaszkodnak a gyerekek arra, hogy unatkoznak?
Jellemzően a gyermekek élete strukturált és szervezett a számukra. Amikor strukturálatlan idővel találkoznak, a gyerekeknek nehézséget okozhat, hogy kitaláljanak és megszervezzenek dolgokat. Ha a gyermekek unalomra vonatkozó panaszai mindig azt eredményezik, hogy a felnőttek szórakoztatják őket, akkor a gyermekek nem kapnak lehetőséget arra, hogy megtanulják szórakoztatni magukat vagy saját ötleteket valósítsanak meg.
Néha úgy tűnik, hogy a gyerekek minden általunk javasolt ötletet elutasítanak. Lehet, hogy megtanulták, hogy ez hosszú vitához vezet arról, hogy mit csináljanak, vagy ahhoz, hogy (végül) mi is részt veszünk velük egy tevékenységben. Mindkét esetben nem a gyermeknek kell saját maga kezelnie az unalmát.
A trükk az, hogy segítsünk a gyermekeknek támogatni a saját ötleteik generálását (ahelyett, hogy ötleteket javasolnánk nekik).
Hogyan segíthetnek a szülők a gyerekeknek abban, hogy megtanulják kezelni az unalmat?
A szülők sokat tehetnek azért, hogy felkészüljenek az unalomra és támogassák a gyermeküket abban, hogy megtanulja kezelni a saját unalmát. Íme néhány ötlet:
Készítsetek egy „menüt” a tevékenységekből. Beszélgess a gyerekkel arról, mit szeret csinálni, mi érdekli és mi a szenvedélye. Állítsatok össze közösen egy tevékenységi menüt, amelyre hivatkozhatsz, ha a gyerek unalomra panaszkodik. Kisebb gyerekek esetében a lista rajzos is lehet.
Próbálj meg olyan tevékenységeket felsorolni, amelyeket gyermeked a te közreműködésed nélkül is el tud végezni – vegyesen új dolgokat és olyanokat, amelyeket már korábban is élvezett. Vegyél bele néhány gyorsabb tevékenységet (például színezés, bútorerőd építése vagy plüssmaci-piknik), valamint hosszabb távú projekteket (például egy nagy kirakó, regény olvasása, sportolási készségek fejlesztése). Tegyétek a menüt olyan helyre, ahol a gyerek is mindig láthatja.
Készíts elő mindent. Győződj meg róla, hogy a játékok, felszerelések és anyagok rendelkezésre állnak és elérhetőek gyermeked számára, hogy a listán szereplő dolgokat elvégezhesse. A játékoknak és a tevékenységeknek nem kell drágának lenniük ahhoz, hogy szórakoztatóak legyenek.
Készítsd fel gyermekedet. Beszéld meg vele a napi tervet és azt, mennyi ideig kellene lefoglalnia magát a menüjében szereplő tevékenységek valamelyikével. Ez megnyugtatja őket, hogy nem lesznek „örökké” egyedül. Segíthet egy képsorozat, amely illusztrálja a napi menetrendet. A szabadidős időszak előtt beszéljetek meg két-három szabályt (például: „Játsszatok csendben, amíg anya és apa nem végez.”)
Ösztönözd gyermeked, hogy használja a listáját. Ha azt mondja, hogy unatkozik, irányítsd vissza a listájához. Legyen ez a beszélgetés rövid és lényegre törő.
Ha szükséges, segíts neki elkezdeni. Néhány gyereknek segítségre lehet szüksége ahhoz, hogy belekezdjen egy tevékenységbe. Szükség lehet arra, hogy néhány percet tölts vele az elején. Próbálj meg nem mindent magad csinálni, hanem inkább kérdésekkel segíts őket a problémamegoldásban. Megkérdezheted: „Mit fogsz készíteni? Mire lesz szükséged az elkészítéséhez? Mit gondolsz, hol fogod kezdeni?”
Bátorítsd a gyerekedet. Amikor önállóan belekezd egy megfelelő tevékenységbe, dicsérd meg. Időről időre hagyd abba, amit éppen csinálsz, hogy megdicsérd őket, amiért elfoglalják magukat. Tedd meg ezt még azelőtt, hogy elvesztették volna az érdeklődésüket az adott elfoglaltság iránt.
Tölts időt a gyermekeddel. Bár fontos, hogy a gyerekek megtanulják, hogyan kezeljék az unalmat, a gyerekeknek arra is szükségük van, hogy érezzék, hogy értékelik őket, és tudják, hogy a szüleik időt akarnak velük tölteni. Szánj időt gyermekedre, és légy elérhető számára, amikor együtt vagytok.
Fotó: Freepik
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!