Adj le pár kilót, rögtön jobban tetszel majd a férfiaknak!
Egy apa azt tanácsolta a lányának, hogy adjon le jó pár kilót, ha tetszeni akar a férfiaknak. Aztán elbizonytalanodott, hogy ezzel nem ment-e túlságosan messze. Az interneten keresett választ erre a kínzó kérdésre.
Ugye nem lepődünk meg azon, hogy a kommentelők véleménye erősen megoszlott a kérdésben.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Egy apa arról számolt be egy Reddit-posztban, hogy enyhén szólva is túlsúlyos lánya mindig azon panaszkodik, hogy nem tetszik meg egyetlen férfinak sem, mire az apa azt tanácsolta neki, hogy talán fogyjon le, hátha úgy jobban megakad rajta a pasik szeme. A lány nem fogyott le, viszont kiakadt az apjára.
„Van egy 24 éves lányom, aki erősen túlsúlyos, a 177 centiméteres magasságához 91 kilót nyom. Állandó beszédtémája, hogy nagyon szeretné, ha neki is lenne barátja, mert még soha nem volt kapcsolata – írja az 52 éves apa. – Az étkezések alkalmával mindig hosszú eszmefuttatásokat tart a szerelmi életéről – vagy inkább annak hiányáról. Állandóan azt hangoztatja, hogy nem fair, hogy minden barátnőjének van barátja, mert minden lányom megakad valakinek a szeme, csak neki nem ad senki még csak esélyt sem az ismerkedésre. A sokadik ilyen alkalommal finoman jeleztem neki, hogy ez ügyben is jót tenne neki, ha leadna pár kilót. Hozzátettem, hogy az emberek gyakran sekélyesek, csak a külsőt nézik, ezért a fogyás talán segítene abban, hogy a férfiak jobban felfigyeljenek rá. Plusz előny, hogy az önbizalma is erősödne, az egészségi állapota pedig javulna.”
A lány sajnos nem fogadta túl jól az apai tanácsot: „Azt kiabálta nekem, hogy minden pasi egyforma, még a tulajdon apja sem különb náluk, majd kiviharzott a szobából.”
A lánya heves reakciója ellenére az apa meg van győződve arról, hogy nem akart rosszat a lányának.
„Igazán segíteni akartam neki, és bár tudtam, hogy fájó pontra tapintok, jó szándékkal mondtam, amit mondtam. A családban nincs genetikai hajlam a túlsúlyosságra (senki más nem kövér a rokonságban), és semmi más okot nem látok a túlsúlya mögött, mint hogy nagyon sokat eszik és szinte semennyit nem mozog. Próbáltam rávenni, hogy jöjjön velem futni és egészséges ételeket is javasoltam számára, de való igaz, hogy így célirányosan még soha nem beszélgettünk a súlyproblémájáról ezelőtt.”
Ki így látja, ki úgy
Nem meglepő, hogy az apa őszinte sorai nagyon sokféle, sokszor egymással szöges ellentétben álló reakciót szültek. Voltak, akik szerint az apa érzéketlenül megbántotta a felnőtt lányt.
„Más apropóból, más alkalommal talán helyesebb lett volna szóba hozni a témát. Így csak azt érte el, hogy a szegény lány egyértelműen megbántódott, elbizonytalanodott, és ebbéli dühét adta ki a kiabálással. Azzal, hogy „nos, lányom, fogyj le és akkor talán tudsz barátot szerezni” valójában annyit mondott, hogy a férfiak kizárólag a külső kinézet alapján ítélnek. Egészségtelen gondolkodásmód egy apától, ha ezzel ilyen durván szembesíti a lányát” – írta valaki.
A kommentelők többsége számára azonban szimpatikus volt az apa hozzáállása.
„Őszintének, ugyanakkor kíméletesnek kell lennie az olyan kérdésekben, amilyen ez is. Apaként a tanácsai és javaslatai szívből jönnek, és őszinte segítő szándék vezeti azokat – írta valaki más. – Ráadásul a leírtakból nekem úgy tűnik, hogy nem a lány testsúlya a fő gond a férfiak szemében, hanem a barátságtalan természete.”
Más saját hasonló élményéről számolt be:
„Az én apám is ugyanígy beszélt velem, amikor gyerek voltam. Akkor nagyon bántott a dolog, de most visszatekintve látom, hogy a jó szándék vezette, még ha nem is a legfinomabban fejezte ki magát.”
Ugyanez volt a tapasztalata egy másik kommentelőnek:
„Az én apám nem volt még ennyire udvarias sem velem, de örülök, hogy egyáltalán figyelmeztetett a problémára. Lefogytam úgy 15 kilót, beleszerettem egy férfiba, és azóta is tartom a formámat. Amikor kezdem visszaszedni a régi rossz étkezési szokásaimat és ezzel együtt a kilókat, mindig eszembe jut, amit apám mondogatott mindig: Kislányom, kevesebb Snickers és Fanta!”
Nehéz okosnak lenni
Ilyen történeteket olvasva mindig az jut eszembe, hogy nehéz okosnak lenni. És valószínűleg ez az a helyzet, amikor nem az arctalan és névtelen kommentelők fognak segíteni. Nem azért, mert törvényszerűen lesznek pro és kontra érvek bőven. Hanem azért, mert minden eset egyedi, ami az egyik családban működik, az a másikban nem. Az biztos, hogy ha a szülő azt látja, hogy a dolgok nem jó irányba mennek, akkor a szülőnek igenis joga – sőt kötelessége – valamifajta jelzést küldeni a gyereke felé. A dolog lényege azonban az, hogy mikor és milyen jelzést. Mert egy rossz pillanat, rossz mondat akár egész életre kiható lelki problémát, testképzavart és/vagy evészavart indíthat el. De azt gondolom, hogy ha a gyerek felől is megvan a bizalom a szülő felé, akkor nem fognak elhangozni olyan mondatok, hogy „jaj, apa, te sem vagy különb az összes pasinál!”.
(A fotó illusztráció.)
Photo by AllGo - An App For Plus Size People on Unsplash
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!