A pillanat, amikor megmarta a kígyó az unokámat
A múltkor láttam egy felzaklató videót, melyet egy nyugat-ausztráliai családi ház erkélyén elhelyezett térfigyelő kamera rögzített. Azt a ritka és szerencsétlen pillanatot tudta lekapni, amikor egy mérges kígyó megmarta a nagymama kertjében játszadozó hároméves kislányt.
Gond nélkül spoiler-ezem a történetet (a kislány túlélte a kígyó harapását, ami könnyen végzetes is lehetett volna), ugyanis a kígyómarásos sztori csak apropó mai témánkhoz: hogyan tudjuk megőrizni lélekjelenlétünket és szép sorban tenni, amit kell, ha már megtörtént a baleset. Mert ez akár életet is menthet. A gyerekünk, unokánk életét.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
A news.com.au tette közzé az ominózus videót, melyen a hároméves Lucia Carna a nagyszülei mandurah-i házának kertjében játszva véletlenül rálépett egy textilmintás barnakígyóra, egy olyan mérges kígyóra, ami a világnak azon a pontján nem számít ritkaságnak. Az állat a felvételek tanúsága szerint a veteményesből tekergett elő, amikor a kislány akaratlanul is rátaposott.
A történet akár tragikusan is végződhetett volna, ám a kislány sikítására odarohanó nagymama nem veszítette el a fejét, hamar elsősegélyt nyújtott, mentőt hívott, akik kórházba vitták a kislányt, ahol a kislány az ellenszérum hatására hamarosan jobban lett. Nálunk a kertben sütkérező mérges kígyók nem számítanak annyira mindennapos jelenségnek, mint Ausztráliában, ezért nem is hiszem, hogy nálunk tömegigényt elégítene ki az az infó, hogy a sajtóban csak Jillként emlegetett nagymama a mentők megérkezéséig úgy szorította el a kislány lábán az ereket, hogy a marás helyéről a méreg ne tudjon szétterjedni a kislány testében. Valószínűleg ezzel az unokája életét mentette meg, mert – mint ahogyan a kislányt ellátó orvosok később elmondták – a kígyómarásos balesetek áldozatai többnyire már a kórházba érkezés előtt meghalnak, mert a kígyóméreg megbénítja a szívüket.
Nézzük inkább, hogy a kislány édesanyja hogyan emlékezett arra a szörnyű napra:
„Azt mondták nekünk az orvosok a kórházban, hogy nagyon sokat számított, hogy az anyám gyorsan és helyesen cselekedett. Amikor a telefonban meghallottam azt, amit egyik anya sem akar hallani, hogy a gyermekemmel valami történt... az első gondolatom az volt, hogy az anyukám biztosan tudja kezelni a helyzetet.”
Szóval mondom, nem amiatt hoztam ide a kis Lucia történetét, mert gyakorlati tanácsot szeretnék adni a kígyómarás utáni elsősegélynyújtáshoz (bár ez sem lenne haszontalan), hanem azért, amire a kislány édesanyja szerint minden szülőnek fel kellene készítenie magát – nem csak kígyómarás, hanem bármilyen baleset vagy egyéb váratlan helyzet esetére:
„Ha olyan helyzeteket kell felidéznünk magunkban, amikor valakinek elsősegélyre van szüksége, rögtön olyanok jutnak eszünkbe, hogy egy közlekedési baleset tanújaként segítünk vagy egy étteremben rosszul lesz valaki a szomszéd asztalnál, akit újra kell élesztenünk. Mindig kívülálló segítőként idézzük fel magunkat ezekben az elképzelt történetekben, pedig erre van a kisebb esély. Sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy általunk ismert, hozzánk közel álló, általunk szeretett személy szorul segítségre. Valaki, akivel megosztjuk az otthonunkat. És ez merőben eltérő lelki szituációt teremt a baleset utáni pillanatokban. Az, hogy egy szerettünk élete múlik azon, hogy gyorsan és helyesen cselekszünk-e, hatalmas lelki terhet róhat ránk, és akár bénítólag is hathat. Amennyire lehet, fel kell készülni erre.”
Az eredményes elsősegély két alapköve: a tudás és a lélekjelenlét
Egy baleset szemtanújaként vagy más olyan helyzetben, amikor valaki gyors segítségre szorul, sokan kétségbeesnek, leblokkolnak, sokan pedig azért rettegnek közbeavatkozni, mert nem akarnak tovább ártani az áldozatnak. Pedig az esetek jelentős részében semmilyen eszköz nem szükséges a segítséghez, sokszor életet menthet annak ismerete, hogyan kell az áldozatot stabil oldalfekvésbe fordítani – ezzel megakadályozva, hogy az eszméletét vesztett ember nyelve hátracsúszva fulladást okozzon.
Tudod, milyen adatokat kell feltétlenül megadnod, ha mentőt hívsz a gyerekhez? Nem? Máris sorolom, kattints ide!
A tévhitek, félig vagy hibásan megtanult gyakorlatok azonban valóban többet árthatnak, mint használnak. A Webbeteg cikke alapján itt van néhány a leggyakoribb hibák közül:
Nem is olyan ritka az ujj levágása, mint gondolnánk. Bár a sütésre szánt húst fagyasztóba tesszük, ha tartósítani akarjuk, a levágott ujjal ne tegyük ezt! Semmiképpen se hűtsük vagy rakjuk közvetlenül jég közé, hanem a levágott ujjat fertőtlenítés után fedjük steril kötszerrel, tegyük zacskóba, majd ezt a zacskót egy másik zacskóba, melyet előtte jéggel töltöttünk fel.
Elterjedt tévhit, hogy az égési sérülésre zsírt, vajat vagy más zsiradékot kell tenni. Pedig nem! Tartsuk az égett testrészt kb. 10 percre hideg, de nem jeges folyó víz alá, majd fedjük steril kötszerrel, majd juttassuk a sérültet orvoshoz.
Áramütés esetén is az az első reflex, hogy a sérülthöz ugrunk, hogy segítsünk neki. Áramütést követően fokozottan érvényes a szabály, hogy elsődleges az elsősegélynyújtó személy biztonsága, ezért az első és legfontosabb lépés az áramtalanítás, minden egyéb csak eztán jöhet.
Amikor elered valakinek az orra vére, sokan azonnal ráparancsolnak, hogy hajtsa hátra a fejét és fújja ki az orrát. Egyik sem helyes! Ehelyett üljön egyenesen, hajtsa enyhén előre a fejét, és egyenletesen szorítsa az orrcimpáit 5-10 percen keresztül. Ha a vérzés 15 percig is eltart vagy túl sok vért vesztett, menjen a baleseti sebészetre.
Sav- vagy lúgmérgezés után az első kézenfekvő(nek tűnő) gondolat, hogy a mérgezett szervezetét minél előbb meg kell szabadítani a mérgező anyagtól, ezért meghánytatják. Pedig ezzel csak újabb marásos sérüléseket okoznak azáltal, hogy a maró anyagnak ismét van lehetősége károsítani a nyelőcsövet. Ehelyett villámgyorsan mentőt kell hívni és a kezünk ügyébe kell készíteni a maró anyagot, eredeti csomagolásában.
Aki még nem látott epilepsziás nagyrohamot, az valószínűleg tanácstalanul áll, amikor valaki a földre esik és rángatózni kezd. Ne fogjuk le a beteget, akinek éppen rohama van és ne tegyünk semmit a szájába! A fejét meg- (de nem le-!) fogva óvjuk a sérülésektől. A roham végeztével fektessük stabil oldalfekvésbe és hívjunk mentőt.
Nos, elég messzire jutottunk az ausztráliai ház kertjében játszadozó kislánytól és a mérges barnakígyóktól?
Ide kattintva egy kvízt találsz, ide kattintva pedig egy másikat, melyekkel tesztelheted: jól tudod-e, mit kell tenned, ha már megtörtént a baj?
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!