A nők nem párt keresnek, hanem spermát?
Manapság egyre többször hallok olyan nőkről az ismeretségi körömben, akik előre eltervezetten és tudatosan nem tartós párkapcsolatot keresnek, „csak” valakit, aki gyermeket nemz nekik, hogy aztán a gyereket – ugyancsak előre eltervezetten és tudatosan – akár egyedül is felneveljék. Ezzel kapcsolatban akkor is lennének etikai kétségeim, ha valóban nem csak az aktusra korlátozódnának a férfi felé az igények, de így, hogy voltaképpen ingyenes spermabankká alacsonyítják őket, még rosszabb érzéseim vannak ilyet hallva.
Pont a napokban futottam bele egy posztba a Redditen, aminek az írója ugyancsak ezt a kérdést feszegeti „Nők, akik a gombhoz keresik a kabátot” címmel. Néhány jellemző válaszból szemezgettem, de nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Először a poszt:
„Egyszerűen nem értem, hogy miért van rengeteg olyan nő, aki elsősorban nem társat keres, hanem donort a gyerekéhez. Húgom is ilyen lett egy ponton, egyszerűen bekattant és most azonnal gyereket akart, halálba nyaggatta vele a barátját, akivel alig pár hónapja járt (húgom kb. 31 éves volt ekkor). Szerencsétlen srácot nagyon sajnáltam, nagyon átjött, hogy „erre kell” elsősorban, naponta többször emlegetve volt, hogy így a gyerek, úgy a házasság. Halál ciki volt. Ha valaki „érintett”, mesélne erről, hogyan is kell ezt elképzelni és megérteni, annak nagyon örülnék, mert nem tudom máshogy nézni egyelőre, mint egy nagyon megalázó viselkedést férfiak felé (nő vagyok, még mielőtt). Ez tényleg ilyen, hogy egyszer beüt a babaláz, és akkor szinte mindegy, kitől, de azonnal akarnak gyereket? Komolyan nem értem. Nekem a férjem a legfontosabb ember az életemben, a legközelebbi barátom, a leghűbb szövegségesem, partner in crime, értitek. Hogy lehet, hogy ez valakinek nem olyan fontos, csak az, hogy működjön a f*sza, már elnézést?”
Többen az időfaktor szerepére hívták fel a posztoló figyelmét, ami 30 felett más kicsit mást jelent, mint kb. 10 évvel fiatalabban:
„Örülj, hogy olyan szerencsés vagy, hogy valószínűleg volt időd ismerkedni és lassú tempóban haladni a férjeddel. Szerintem 30 felett máshogy megy az ismerkedés, és nem engedhetsz meg magadnak időrabló kapcsolatokat, ha a cél a családalapítás is. Az, hogy ez kiből mit hoz ki változó.”
Vagy a másik:
„Szerintem, ha 30-35 körül talál valaki párt, akkor másképp működik már a kapcsolatok dinamikája. Míg a húszas években lassabban építkezik egy kapcsolat, addig 30 felett már kevésbé van az embernek 6-8 éve arra, hogy a kapcsolat lassan épülve kifusson a házasság, gyermekvállalás felé. Itt az idő lerövidül szerintem kb. 2-3 évre.”
Van, aki szerint – a kapuzárási pánik egyik formájaként – a „családalapítási pánik” áll a jelenség hátterében:
„Szerintem, ahogy például van kapuzárási pánik, hogy létezik „családalapítás pánik” is. Én 29 éves vagyok, tehát a társadalom szerint igencsak benne vagyok a korban, mégsem központi gondolatom, hogy szüljek, pedig biztos párkapcsolatban élek.”
De olyan vélemény is megjelenik ezzel a véleménnyel szemben, mely szerint ezen teljesen indokolatlan problémázni már a harmincas években:
„Volt itt egy poszt néhány hete arról, hogy aki nem alapított 29 éves koráig családot, az már el is késett vele. Még én lettem lepontozva amiért azt írtam, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van, és nyugodtan ráér azzal mindenki, ameddig nem lesz hozzá minden feltétele adott. Na szóval ezért, mert épp a nők presszionálják ennyire egymást.”
Egy férfi is megszólalt a kérdésben, aki egyetértett azzal, hogy ez úgy megalázó a férfiak számára, ahogy van:
„Nagyon gyakori, hogy nők (kb. 30 felett) hirtelen gyereket akarnak. Ha nincs senkijük, akkor kb. az első palit stoppolják, aki hajlandó nekik gyereket csinálni. Na most férfi szemmel nézve ez óriási csapda, hiszen akkor az a nő nem az ÉN gyerekemet akarja, hanem EGY gyereket akar. Óriási a különbség, sok ilyet látok.”
Az egyik kommentelő szerint a szeretethiány az oka mindennek:
„Én úgy gondolom, hogy ezek a nők nagyon szeretethiányos állapotban vannak, hiszen nincs harmonikus párkapcsolatuk, és tudat alatt azért szeretnék a gyermeket, hogy azt szerethessék és az viszontszeressen.”
Más szerint az áll a háttérben, hogy a szépség 30 felett már elkezd megkopni, azt pedig túl sok férfi vallja, hogy a nők olyanok, mint a tej, férfiak pedig mint a nemes bor:
„Az, hogy a nőknek egyre nehezebb párt találni a kor előrehaladtával, az sajnos statisztikai tény. Ne érts félre, a párkereséshez belső faktorok is szerepet játszanak, de a vonzalomkeltéshez egy nőnek elég csak szépnek lennie. Na már most a szépség sajnos a kor előrehaladtával bizony megkopik. Alapvetően nem vallom a „nő alvad, mint a tej, a férfi meg nemesedik, mint a bor” elvet, mert érdekes mód mindig kopaszodó, elhízott férfiaktól hallottam.”
Egy hasonló cipőben járó 25 éves nő pedig elgondolkodtató kérdéseket sorakoztat:
„25 éves vagyok, és tudom azt, hogy szeretnék gyereket és családot egyszer, jelenlegi elképzelésem szerint 30 és 35 között valamikor. A kérdéseim a következők: meddig kellene várnom arra, hogy a párom eldöntse, hogy szeretne gyereket vagy sem? Tegyük fel, hogy várok 30 éves koromig. Mit kellene tennem, ha 30 évesen kiderül, hogy a párom nem szeretne gyereket? Mondjak le arról az életről, amit szeretnék és legyek gyerekmentes az ő döntése miatt? Vagy esetleg próbáljak egy olyan párt találni, aki szintén családalapításban gondolkozik? Szerinted ma egy 30 feletti nőnek milyen esélyei vannak ilyen téren?”
Neked mi a véleményed?
Forrás: Reddit
Fotó: Shutterstock