top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Életfogytiglani börtönt kapott a kisfiát halálra rázó apa – a megrázott baba szindrómáról

Ha nem is élete végéig, de a brit törvények értelmében minimum 16 évig marad az az apa, akit úgy felmérgesített 9 hetes kisfia sírása, hogy dühében annyira erősen megrázta a babát, hogy a baba meghalt. A 34 éves Leon Mathias azt állította, hogy nem bántotta a gyereket, és ő mindent megtett, hogy megmentse az életét, amikor észrevette, hogy egyszerűen csak leállt a légzése.

Talán soha nem derül ki pontosan, mi történt azon a végzetes napon, de az a legvalószínűbb, hogy a férfi túl erősen rázta meg a babát, ezért a kisfiú halálát az úgynevezett megrázott baba („shaken baby”) szindróma okozhatta. A történet megrázó és szerencsére nem mindennapos, de az üzenet minden felnőtt számára világos kell, hogy legyen: soha, semmilyen körülmények között ne rázz meg egy csecsemőt? Méregből se! Játékból se!

 

A sheffieldi bíróság meghallgatta a tragikus ügy részleteit, mielőtt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte az apát.


Miután azon a novemberi napon hazaért a munkából, az apa beszállt a kádba úgy, hogy a 9 hetes babát is magával vitte, miközben élettársa a földszinten beszélgetett valakivel. A férfi a nyomozás során azt állította, hogy megpróbálta megmenteni a kisfiú életét, miután a babának a kádban hirtelen leállt a légzése. A nyomozók és az orvosszakrétők szerint azonban egészen más történhetett: az apa erősen megrázhatta a kisfiút, valószínűleg azért, mert elfogyott a türelme a baba sírása miatt. A rázástól szenvedett a baba olyan sérüléseket, hogy leállt a légzése és elveszítette az eszméletét.


A szülők mentőt hívtak, azonban a kórházban az apa elhallgatta az orvosok elől, hogy valójában mi történt a babával.

„Ahelyett, hogy megpróbálta volna megmenteni a fiát azzal, hogy elmondja a személyzetnek, mi történt, inkább hallgatott. Még akkor is a saját bőrét próbálta menteni ahelyett, hogy minden információval segítette volna a kórházi személyzetet az életmentésben”

– fogalmazott a bírónő az ítélethirdetés során.


A baba életét sajnos a szakszerű ellátás ellenére sem sikerült megmenteni, néhány nap múlva meghalt. A boncolás megállapította, hogy a gyermek agyvérzést szenvedett az agyában és a szeme mögött, valamint három helyen eltörtek a lábai. Az egyik törés feltehetően a fejsérülés körül történt, a másik kettő pedig napokkal korábban. Az orvosszakértő szerint a sérülések a baba megrázására, illetve a végtagok csavargatására és a gyermek fejjel lefelé lóbálására lehetnek visszavezethetők.


Bár az apa védője azzal érvelt, hogy a baba megrázása csak egy pillanatnyi dühkitörés következménye volt, és Mathias valójában jó apja volt a kisfiának és „szeretetteljes kapcsolatot" ápolt a családjával”, a bíróság ezt nem tekintette mentő körülménynek az életfogytiglani börtönbüntetés kiszabásakor. Az ítélet indoklásában a bíróság rámutatott, hogy az apa tettére nem magyarázat, hogy aznak rossz napja volt a munkahelyén.

„Mindannyiunknak együtt kell élnünk tetteink következményeivel. Ön az egész eljárás során nem tanúsított megbánást. Soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mi történt, azt viszont tudjuk, hogy a kisfia az ön keze által szenvedett el katasztrofális sérüléseket. Örülök, hogy ma igazságot szolgáltattunk”

– emelte ki a bírónő az ítélet kihirdetésekor.


Megrázott baba („shaken baby”) szindróma

A megrázott baba szindróma akkor jön létre, ha a pici csecsemőt valaki játékból vagy bántásból erősen megrázza vagy dobálja. A sérülés kialakulási mechanizmusa arra vezethető vissza, hogy a pici csecsemő feje a testéhez képest aránytalanul nagy, ráadásul a kisbaba a nyakizmok gyengesége miatt még nem is képes olyan biztosan megtartani a fejét, mint akár néhány hónappal később. Az agy és az agyburkok között úgynevezett hídvénák futnak, melyek erőteljes rázás vagy mozgatás, illetve a fej gyors mozgását követő hirtelen lefékeződés hatására elszakadnak, vérzés alakul ki, így az agy nem jut elegendő vérhez, és oxigénhiányos agykárosodás alakul ki.

Milyen tünetei vannak a megrázott baba szindrómának?

A tünetek elég sokfélék lehetnek, előfordul aluszékonyság vagy – éppen ellenkezőleg – ingerlékenység, légzési vagy táplálási problémák, hányás, sápadt vagy kékes színű bőr, görcsrohamok, bénulások, eszméletvesztés, kóma.

A tüneteket nem feltétlenül kísérik külsérelmi nyomok a testen, mivel – mint ahogy írtam is – a súlyos állapot kialakulásához elegendő a csecsemő erőteljes megrázása.


Milyen tényezők hajlamosítanak megrázott baba szindrómára?

A statisztikák szerint fokozza a kockázatot, ha

  • a szülő irreális elvárásokat támaszt a babával szemben (olyan viselkedést vagy reakciót vár el tőle, amire a baba életkoránál fogva még nyilvánvalóan nem képes);

  • a szülő maga is nagyon fiatal vagy egyedülálló;

  • a szülő erősen stresszes személyiség;

  • a szülő alkohol- vagy drogfogyasztó vagy zűrös partnerkapcsolatban él;

  • a szülő depresszióban szenved;

  • ezen kívül a statisztikák szerint a férfiak inkább hajlamosak erősen megrázni egy pici babát, mint a nők.

Milyen következményei lehetnek a megrázott baba szindrómának?

Még akár enyhének tűnő rázás is súlyos következményekkel járhat, és visszafordíthatatlan károsodásokat, akár halált okozhat. Ha túl is éli a baba, nem ritka, hogy egész életére kiható károsodást szenved, mely lehet bénulás, részleges vagy teljes vakság, fejlődési elmaradás, tanulási problémák, görcsrohamok stb.

Hogyan előzhető meg a megrázott baba szindróma?

Fontos, hogy minden szülő tisztában legyen, hogy a baba megrázásának nagyon komoly következményei lehetnek. Aki tudja magáról, hogy stresszes vagy könnyen elveszíti önuralmát, az már a baba születése előtt önismereti és relaxációs tréningekkel gyúrhat a szülés utáni első hektikus hónapok megpróbáltatásaira. Fontos, hogy ha úgy érzed, hogy mindjárt elveszíted a kontrollt az indulataid felett, akkor helyezd a babát biztonságba vagy bízd őt egy másik felnőtt gondjaira, míg lecsillapodsz és ismét ura vagy önmagadnak.

Ne feledd, a baba megrázása, a megrázott baba szindróma utólag SEMMIVEL nem indokolható!


Fotó: South Yorkshire Police


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Ezek is érdekelhetnek:


Comments


bottom of page