Keresési eredmények

Már sokszor volt szó különböző történekek apropóján, miért van az, hogy az emberek nagyítóval figyelik, hogy a ismerős vagy ismeretlen anyák hogyan nevelik a gyerekeiket és igen kritikusan meg is nyilvánulnak, ha valamivel nem értenek egyet – sokszor egyszerűen csak azért, mert ők másként csinálják. Nem jobban vagy rosszabbul, egyszerűen másként. És sajnos nagyon sokszor éppen olyanok, akik maguk is anyák, ezért nekik kellene legjobban tudni, hogy ez mennyire romboló, önbizalomgyilkos dolog lehet. Ennél már csak az a „jobb”, amikor kettős mérce érvényesül, azaz az anyákat ugyanazért megszólják, amiért az apákat ünneplik és agyondicsérik. Egy ausztrál mamablogger éppen egy ilyen sztorit mesélt el. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! Constance Hall ausztrál blogger története mindennél jobban példázza, mennyire különböző szemüvegen keresztül nézik az emberek az anyukákat és az apukákat. Egy több mint 73 ezer reakciót hozó vírusszerű Facebook-bejegyzésben arról mesél, hogy mi történt, amikor egy barátnős vacsora közben ki kellett cserélnie a babája pelenkáját. „Kimentem a mosdóba, de nem volt pelenkázóasztal. Gond egy szál se, mert az étterem egy parkban volt, ahová jó messzire kimentem, leterítettem valamit a fűre és tisztába tettem a kicsit. Nem nagy ügy.” Mármint neki nem nagy ügy, de nem mindenkinek: „Fél óra múlva odajött hozzám egy nő, és azt mondta, hogy látta, hol cseréltem pelust, és legközelebb használjam inkább a pelenkázót. Amikor felvilágosítottam, hogy ilyen nem volt az étteremben, azt mondta, hogy a következő sarkon van egy mozgássérült vécé, és ott találok pelenkázóasztalt.” A mamablogger nem is tagadja, hogy nem válogatta meg a szavait, amikor visszavágott a neki ilyen bunkó és tolakodó módon beszóló idegennek. De ez csak a történet első fele. A következő hétvégét ugyanis éppen abban a parkban töltötték a férjével, amikor megint pelenkát kellett cserélniük. „Mondtam Billnek, hogy most ő következik, erre ő leterített valamit a fűre és azon tette tisztába a babát.” Most azonban egészen más reakciók ütötték meg a fülüket, mint egy héttel korábban: „Egy csapat nő sétált el mellettünk, az egyik azt mondta: Hűha, micsoda szuper apuka!!!! Ez már igen! Bill pedig úgy érezte magát, mintha valami hőstettet vitt volna véghez.” Itt jön a kettős mérce, amiért a bloggeranyuka az egész sztorit elmesélte: „Tulajdonképpen meg sem lepődtem rajta, mert kezdek hozzászokni, hogy ugyanazért, amiért egy anyát megszólnak, az apát az egekig magasztalják. Hozzászoktam, hogy suliba menet elítélő pillantásokat kapok pár perces késés miatt, míg Bill elé éppen hogy vörös szőnyeget nem terítenek és zenével nem fogadják, hogy méltóztatik elvinni a gyerekeket reggel. Ha egy apa viszi magával a gyerekeket a boltba bevásárolni, akkor csodálattal nézik, milyen jól összeegyezteti egymással a feladatokat, ha egy anya teszi ugyanezt, akkor „csak a munkáját végzi”. Mi, mint társadalom, ilyenek vagyunk, hogy hatalmas nyomást helyezünk a nőkre, hogy tökéletes és hibátlanok legyenek, miközben az apákkal szemben meglehetősen alacsony elvárásokat támasztunk a szülői feladatok terén.” De a félreértések elkerülése végett a végén még tisztázza: „Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az apák nem érdemelnek dicséretet. Imádom hallani, amikor Billt dicsérik azért, amit a gyerekeinkért tesz. De lássuk meg azt is, ha egy anya áll jól helyt a gyerekei mellett, és ne ünnepeljük az apákat azért, ami az anyától természetes, sőt amiért egy anyát simán megszólunk.” Neked előfordult már olyan szituáció az életedben, amikor beszóltak valamiért, amiért gyermeked apjának nem, sőt ő akár még csodálatot is kivívott vele? Forrás: Parents Fotó: Freepik Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Ezek is érdekelhetnek: Vadidegenek miért szólnak bele, mit csinálok a gyerekemmel? Miért érezzük azt, hogy szülőként meg- és elítélnek bennünket? Én jobban tudom, hogyan neveld a gyerekedet... Rossz anya szemétkajával eteti kövér gyerekét? És ha igen, közöd? Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

Egy fiatal anya egy bulvárlapnak panaszolta el, hogy nem érti, vadidegenek honnan veszik a bátorságot, hogy az utcán megállítva véleményt mondjanak arról, hogyan bánik a gyermekével. No, nem arról van szó, hogy egy járókelőnek kellett lefognia kezét, hogy ne üsse meg a gyermekét. Egyszerűen csak úgy találta egy éppen arra járó, hogy túl melege van a babának a babakocsiban. És ezt legott fontosnak tartotta az anya tudomására is hozni. A fiatal anya szerint elég problémát okoz neki traumatikus szülésének emléke, nem hiányzik, hogy fű-fa-virág lépten-nyomon megkérdőjelezze anyai alkalmasságát is. Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon! A 29 éves anya éppen egy hónapos kisfiát tologatta a babakocsiban egy szép napfényes napon, amikor egy vadidegen nő vette a fáradságot, hogy eredeti menet irányát megváltoztatva megforduljon az autójával, visszakanyarodjon és mellette lelassítva, az ablakon kiszólva számon kérte rajta, miért terített egy kendőt a babakocsira. Szerinte egészen nyilvánvaló, hogy a kisfiúnak túl meleg van így, és nem is kap elég levegőt. Az anya azt is elmondta, hogy egyáltalán nem tesznek jót neki ezek a kéretlen passzív-agresszív tanácsok, hiszen még traumatikus szülésének élményét sem tudta feldolgozni. Azt is kiemelte, hogy különösen károsak az ilyen beszólások azoknak az anyáknak, akiknek a szülés utáni depresszióval is meg kell küzdeniük. „Óriási szerencse, hogy nem egyedül voltam, hanem egy barátnőmmel. El sem tudom képzelni, hogyan oldottam volna meg ezt a helyzetet egymagam, biztosan azonnal könnyekben törtem volna ki és sírva rohantam volna haza.” Aztán azt is elmondta, hogy egyáltalán nem könnyen vállalkozik arra, hogy kimozduljon az otthonából. „Nagyjából két óránkba telt, hogy összeszedelőzködjünk és elinduljunk. Már az is óriási dolog, hogy egyáltalán ki mertem mozdulni itthonról, de csak annyit értem el vele, hogy valaki megkérdőjelezte anyai képességeimet. Az emberek olyan könnyen mondanak ilyeneket, de legtöbbször bele sem gondolnak, milyen hatást váltanak ki a szavaik, mennyire le tudják rombolni a sokszor egyébként sem könnyű helyzetben lévő anyák önbizalmát.” Kiderült, hogy egy vékony kendő miatt akadt ki az ismeretlen nő, holott az anya többször is ellenőrizte, hogy a napfény ellen a babakocsira telített kendő alatt minden rendben van a babával. „Állandóan ránéztem a babára, egészen biztosan nem volt túlságosan melege. Ez az asszony pedig a másodperc tört része alatt megítélte a helyzetet, és azt gondolván magáról, hogy mindent jobban tud, ítéletet mondott rólam mint anyáról is.” Az anya azt is elárulta, hogy ez volt az első alkalom a szülés óta, hogy egy idegen késztetést érzett arra, hogy tanácsot adjon neki az utcán, de más anyáktól már számtalan hasonló történetet hallott. „Amint elkezd látszódni rajtad, hogy gyermeket vársz, azonnal megindul a kéretlen tanácsok áradata. Elhiszem, hogy az emberek többsége jót akar, de például ez az asszony még csak nem is látta a kisfiamat, hiszen éppen az út túloldalán haladt, amikor akcióba lépett. Elképesztő, hogy az emberek mennyire el sem tudják képzelni, hogy az anyák igenis odafigyelnek a gyermekünkre, még akkor is, ha egy felületes szemlélő számára ez nem úgy tűnik.” Megoldásnak azt látná, hogy legalább az anyák megértéssel és segítőkészséggel fordulnának a többi anya felé, hiszen ők azok, akik a saját bőrükön érzik, mennyi kétellyel és bizonytalansággal teli ez az időszak, ezért mindennél jobban szükségük van a megerősítésre. Ezzel kapcsolatban nincsenek rossz tapasztalatai, hiszen saját édesanyjától, az ismerősök köréből és netes csoportoktól rengeteg tanácsot kért és kapott, amikor valamilyen konkrét dologban bizonytalannak érezte magát, ám az ilyen kéretlen „jóakarók” csak kiskorúsítják és elbizonytalanítják anyai képességeiben és döntéseiben, még ha sokan jót is akarnak ezzel. Úgy látja, hogy ha valakinek gyermeke születik, akkor hirtelen ismerősök és ismeretlenek is feljogosítva érzik magukat, hogy beleszóljanak az életébe. „Úgy gondolják, hogy innentől akár vadidegenekhez is odamehetnek az utcán, hogy tanácsokat osztogassanak neki. Azt gondolom, hogy ez az asszony is azzal az érzéssel hagyott ott, hogy aznapra kipipálta a jó cselekedetet, hiszen segítséget nyújtott egy tapasztalatlan kismamának. Pedig valójában éppen az ellenkezőjét tette.” Fotó: Adobe Stock Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt! Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

#momshaming #dadshaming #bodyshaming Szerző: Dr.

még nála is egy évvel fiatalabb, beteges és nyeszlett Abdulah lett, Nadia egy picit jobban járt egy Mohamed