Új biomarkert azonosítottak endometriózisban – de mit jelent ez?
Megszületett a diagnózis: endometriózis. A beteg ilyenkor igyekszik minél többet megtudni betegségéről, interneten keresgél, szakcikkek értelmét és lényegét próbálja kihámozni. Ahogyan a tudomány halad, úgy kerülnek napvilágra újabb és újabb adatok. „Noninvazív biomarkert azonosítottak az endometriózis felismerésére” – csillant meg egy új diagnosztikai lehetőséget az egyik tudományos közlemény.
De tulajdonképpen miről is van szó?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az endometriózisról röviden
Az endometriózisról ez alkalommal nem írok részletesebben, csak a legfontosabbakat ahhoz, hogy megérthessük az új diagnosztikai módszer lényegét. Az endometriózis okairól, tüneteiről itt olvashatsz részletesebben.
A nagyon sokszínű klinikai képpel járó endometriózist az okozza, hogy a méhnyálkahártyasejtek egy része nem normális helyén – a méh üregében – található, hanem a test legkülönbözőbb helyein tapad meg, alkot kisebb-nagyobb sejtcsoportokat és okoz az endometriózis-sziget elhelyezkedésétől függően tüneteket: fájdalmas menstruációt, kismedencei fájdalmat, vizelet- vagy székletürítés kapcsán észlelt panaszokat.
Máig nem tisztázott, hogy mi okozza azt, hogy méhnyálkahártya sejtjei nem a méhben, hanem a szervezetben máshol tapadnak meg. Számos elmélet létezik – ami egyszersmind az is jelenti, hogy egyik elképzelést sem támasztják alá megdönthetetlen bizonyítékok, egyelőre csak találgatásokra hagyatkozhatunk. A legnépszerűbb teória szerint a menstruációs vér a normálissal ellentétes (retrográd) irányban áramolva a hasüregbe vagy akár a test távoli pontjára sodródnak, ahol megtapadva ugyanúgy működnek és hatnak rájuk a női hormonok, mint ha „rendes” helyükön a méh üregében lennének.
Mik azok a biomarkerek?
Egy betegségnek sokféle jele lehet. A legismertebbek a klinikai tünetek vagy panaszok, melyekkel az a gond, hogy jórészt szubjektívek, nem feltétlenül lehet belőlük következtetni egy és csak egy betegségre, és nincs olyan objektív módszer, mellyel pontosan és reprodukálható módon meg lehetne határozni mértéküket, súlyosságukat. Nagyban javítja azonban az adott kórkép diagnosztikájának esélyét, ha sikerül egy olyan paramétert társítani az adott betegséghez, mely specifikusan arra a betegségre jellemző és objektíven mérhető.
Ezek az úgynevezett biomarkerek („biológiai markerek”), melyek a szervezetből nyert vizsgálati anyagokból (vérből, szövetekből stb.) meghatározhatók, jelenlétük alapján az adott betegség fennállása igazolható, koncentrációjuk változása alapján akár a kezelés sikeressége is nyomon követhető vagy a betegség kiújulása idejekorán felismerhető.
A legegyszerűbb és a beteg számára a legkényelmesebb, ha a biomarker meghatározásához szükséges anyag begyűjtése nem igényel a szervezetbe való durva – invazív − beavatkozást (például műtétet vagy sebészeti szövetvételt), hanem például egyszerű vérvétel is elegendő. Ez utóbbi esetben noninvazív biomarkerekről beszélünk.
Az endometriózis biomarkere: a galektin-9
Éppen egy hazai munkacsoport nevéhez fűződik annak felismerése, hogy az endometriózisos sejtcsoportok a normális szöveteknél lényegesen nagyobb mennyiségben termelik a galektin-9-nek nevezett anyagot. A galektinek olyan speciális fehérjék, melyek fontos szerepet játszanak a sejtek mozgásában, növekedésében és egymáshoz tapadásában, illetve a sejtek pusztulásában. Az emelkedett galektin-9-szint egyszerű vérvételt követően a vérből meghatározható. Azt találták, hogy az endometriózisban szenvedő nők vérében a galektin-9 szintje kórosan magas. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy valószínűleg maguk az endometriózis-gócok termelik a galektin-9-et a szokásosnál nagyobb mennyiségben.
Az új felfedezésről szóló cikkek szinte kivétel nélkül megemlítik a most azonosított biomarker, a galektin-9 kiváló szenzitivitását (érzékenységét) és specificitását (fajlagosságát). Anélkül, hogy e két fogalom részleteibe belemennénk, ez a két érték az adott diagnosztikai módszer pontosságát adja meg: egyrészt azt, hogy a végül endometriózisnak bizonyuló esetek hány százalékában pozitív a teszt eredménye (azaz emelkedett a galektin-9 szintje), illetve azt, hogy pozitív teszteredmény birtokában mekkora az esélye annak, hogy az emelkedett galektin-9-szint hátterében valóban endometriózis, nem pedig más betegség áll. Ha egy diagnosztikai módszer szenzitivitása és specificitása is kiváló, akkor egy pontos és megbízható módszerről beszélhetünk.
Végül meg kell említeni, hogy a galektin-9-meghatározás noninvazív jellegének különös jelentősége van annak fényében, hogy az endometriózis diagnosztikájának egyetlen biztos módszere jelenleg a laparoszkópia (hastükrözés), mely invazív eljárás. Ezt válthatja fel a galektin-9 meghatározása, amennyiben a további kutatások is azt igazolják, hogy biztonsággal hagyatkozhatunk erre a tesztre az endometriózis megerősítésében vagy kizárásában.
Forrás: Fertility & Sterility
Fotó: Adobe Stock
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!