Úgy hordozd a legkisebbeket, mint kenguru a kölykét!
A koraszülött vagy pici újszülötteket lehetőség szerint közvetlenül a gondozó által viselt hordozóban kell elhelyezni – áll az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legújabb ajánlásában, mely szerint a „kenguruzás” a legoptimálisabb a túlságosan korán és/vagy túlságosan kis súllyal világra jött babák számára.
A módszer lényege, hogy a pici korababák egészségi állapota és túlélési esélyei jelentősen javulnak, ha lehetőségük van arra, hogy közvetlenül érintkezzenek az édesanyjuk vagy gondozójuk bőrével.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az új iránymutatás jelentős változást képvisel a korábbiakhoz képest, és minden olyan csecsemőre vonatkozik, aki a terhesség 37. hete előtt vagy 2,5 kilogrammnál kisebb súllyal született – kivéve azokat, akiknek légzéstámogatásra vagy gépi lélegeztetésre van szükségük, vagy akik sokkos állapotban vannak.
A kengurukról elnevezett kenguruhordozás arról kapta a nevét, hogy az ausztráliai óriás kenguruk újszülöttjeiket körülbelül 8 hónapig az erszényükben hordozva szoptatják, nevelik, miközben a kis kenguru a születéskori 1 grammos súlyát 2-4 kilogrammig növeli. Kezdetben kizárólag az erszényben tartózkodik és anyatejjel táplálkozik, majd erősödve, növekedve hosszabb-rövidebb időre elhagyja a biztonságot nyújtó erszényt.
Ez az embergyerekeknél úgy valósítható meg, hogy a koraszülött vagy kis súlyú újszülötteket a gondozó által viselt hordozótáskába csomagolják ahelyett, hogy inkubátorba vagy melegítőbe helyeznék őket, és itt történik a stabilizálásuk és lehetőség szerint kizárólagos szoptatásuk.
A WHO korábbi hasonló ajánlásai is azt tanácsolják, hogy a kenguruzás előtt mindenképpen szükséges a baba állapotának stabilizálása inkubátorban vagy melegítőben, ami a megszületés után átlagosan 3–7 napon keresztül az anyától való fizikai elválasztást jelent. Mivel a koraszülötteknek nincs testzsírjuk, sokuknak gondot okoz a saját hőmérsékletük szabályozása, és a légzéshez orvosi segítségre lehet szükségük.
Ennek ellenére a kutatások egyre inkább azt jelzik, hogy a kenguruápolást közvetlenül a világra jövetel után elkezdve javulhat a táplálás, és csökkenhet a fertőzések és a hipotermia (a testhőmérséklet veszélyes csökkenése) kockázata. A The New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban tavaly közzétett tanulmány szerint a kenguru anyai gondozás születés utáni azonnali megkezdése évente további 150 000 életet menthet meg világszerte.
A kenguru módszer
A kenguru-módszert (KMC – kangaroo mother care) két gyermekorvos – Rey és Martinez – mutatta be Bogotában (Kolumbia) azokra az esetekre, amikor az inkubátoros ellátás nem állt rendelkezésre a koraszülöttek számára.
Bár a kenguru-módszer célja eredetileg a legnagyobb problémát jelentő a kihűlés elkerülése volt (a babákat édesanyjuk mellkasára fektették, takarókkal betakarták, így biztosítva a megfelelő testhőmérsékletet számukra, így a kihűlés következtében előforduló csecsemőhalálozás 70%-ról 30%-ra csökkent az 1000–1500 grammos súllyal született babák körében!), a módszer további alkalmazásával rengeteg egyéb pozitív hatására derült fény.
Miért fontos a kenguru-módszer a koraszülötteknek?
A módszer lassan három évtizedes alkalmazása és kutatása azt mutatja, hogy a KMC több, mint az inkubátoros ellátás egy alternatívája. A hatékonysága több területen is bizonyított, mint például a testhőmérséklet stabilizálásában, a szoptatásban és a kötődés kialakításában, hogy csak a legfontosabbakat említsem.
A kenguru-módszer korai, megszakítás nélküli és hosszan tartó bőrkontaktust jelent a baba és (elsősorban) az édesanya közt. A babát nem választják el édesanyjától születése után (vagy csak nagyon rövid időre, olyan vizsgálatok idejére, melyek máshogy nem végezhetőek el), hanem ha lehetőség van rá, akkor azonnal, de legkésőbb a baba állapotának stabilizálása után a mellkasára helyezik. Kizárólagos szoptatás jellemzi (ideális esetben), bár azok az édesanyák is alkalmazhatják, akik egészségügyi vagy egyéb okokból nem tudnak/akarnak szoptatni. A módszer a kórházban megkezdhető és az otthonba bocsájtás után is könnyedén folytatható, természetesen utógondozást igényel.
Fotó: Dreamstime
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!