Öröm az ürömben: járvány idején szültem
Bizonytalanná vált az életünk, korábban bombabiztosnak vélt dolgok veszítik el érvényüket – a járvány idejére vagy talán örökre. Próbálom elképzelni, milyen lehet ez a helyzet azoknak, akik éppen ebben az ingataggá világban készülnek életük talán legszebb és legfontosabb eseményére.
Fogadjátok szeretettel egy háromgyerekes édesanya beszámolóját arról, milyen volt járvány idején szülni.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
„Egy hónappal ezelőtt éppen a 38. hétben jártam, és semmi más nem volt bennem, csak szorongás, düh és félelem. És persze bizonytalanság, mert a kórházi protokollok nemhogy napról napra, hanem szinte óráról órára, sőt percről percre változtak. Először látogatási tilalmat rendeltek el a kórházakban, aztán egyéb korlátozásokat is bevezettek. Például azzal kapcsolatban is, ki lehet jelen a szülésnél. Egyáltalán nem így képzeltem harmadik gyermekem születését.
Az Anyás-Apás koronavírus-világjárvánnyal foglalkozó korábbi cikkeiért ide kattints!
Két héttel később kézenfogva sétáltunk be szülészetre a férjemmel. Mindketten maszkot viseltünk, és figyelmeztettek bennünket, hogy nem is vehetjük le azt. De nemcsak mi viseltünk maszkot, hanem mindenki a kórházban az orvosoktól a nővéren és a szülésznőkön keresztül a takarító nénikig mindenki. Ettől annyira személytelen lett minden. Minden annyira más volt, mint az első két szülésemnél, amikor nem voltak maszkok. Nem voltak rémisztő protokollok. A szülés után rengeteg látogatót fogadtam, egy nagy örömünnep volt az egész, mindenki jött-ment körülöttem.
Most egészen más volt. Csak a férjem és én. A szobában csend volt. Nem voltak látogatók, nem volt káosz. Csak mi ketten beszélgettünk egymással, sok év óta először kettesben.
Úgyhogy most utólag azt mondom, hogy ennek így kellett történnie. Jó volt így. Járvány idején szülni: eső után szivárvány. A szülés után csak mi hárman voltunk, a babát a hasamra tették, béke es nyugalom lengett körül, senki nem zavart meg bennünket az örökös jövésmenéssel pont akkor, amikor senkire nem volt szükségünk. Csak mi és a baba. Tökéletes pillanat.
Az Anyás-Apás szüléssel foglalkozó korábbi cikkeiért ide kattints!
Már másnap hazamentünk, de a járványhelyzetben elrendelt távolságtartás miatt egyáltalán nem fogadtunk vendégeket, és mi se mentünk sehova. A két nagyobb gyerek is otthon volt, nem volt reggeli kapkodás, hogy jaj csak el ne késsenek az iskolából. Nem voltak hosszú távú terveink vagy menetrendünk, és a közeli jövővel kapcsolatosban különösebb elvárásaink sem.
A két nagyobb tesónak volt ideje, hogy megismerkedjenek az új jövevénnyel. Nem akartunk kilépni házból, így semmi okom nem volt azon görcsölni, hogy nézek ki a szülés után.
Szóval azt tanácsolom azoknak, akik most készülnek szülni, hogy lazítsanak. Vegyenek egy mély levegőt. Éljék meg a pillanatot, élvezzék azt, ami van, és ne azon keseregjenek, ami most nincs. Könnyen lehet, hogy nem minden úgy fog történni, ahogyan elképzelték. De biztos vagyok benne, hogy ők is megtalálják az örömet az ürömben, a csodát ebben a káoszban, ami most jellemzi mindannyiunk életét."
(A fotó illusztráció.)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!