…és végül kihal az összes bohóc
A bohóc „szakma” kihalásra van ítélve, mert manapság a gyerekek szívesebben látnak Disney-szereplőket vagy kalózokat a születésnapi partikon. A bohócok szakmai szervezete Angliában is megkongatta a vészharangot. Hamarosan már egyetlen bohóc sem lesz? Remélhetőleg a bohócdoktorok még sokáig velünk maradnak.
És egy kis bohóctörténelmet is hoztam.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Emlékeim szerint én soha nem szerettem a bohócokat. Amikor csak csetlettek-botlottak a cirkusz színpadán, inkább szánalmat éreztem, mint vidámságot. De a vidámnak szánt jelenetekben sem sok vicceset találtam – ahogy emlékszem. De arra biztosan, hogy a cirkuszi repertoárból mindent jobban szerettem a bohócjeleneteknél, ezeket csak kötelező rossznak tekintettem az előadások során.
Úgy tűnik azonban, hogy bohócnak lenni manapság sem vidám hivatás, hiszen egyre kisebb a kereslet a bohócokra. Az a helyzet, hogy manapság a bohócok többsége már nem cirkuszi porondokon lép fel, hanem szülinapi partik és egyéb gyerekesemények meghívottjaként. Márpedig a gyerekeknek már nincsen igényük a bohócokra, sokkal szívesebben látják szülinapi meglepetésvendégként valamelyik Disney-mese szereplőit vagy vad kalózokat – panaszkodik a brit bohócszervezet vezetője. Az egyik legrégibb szakmai szervezet vezetője azt mondja, komoly veszélyben van a bohócszakma, hiszen – fizetőképes kereslet és érdeklődés hiányában − hamarosan a teljes kihalás fenyegetheti. Az 1946-ban alapított Clowns International mindössze körülbelül 100 regisztrált tagot számlál a szigetországban, ami nem sok, ráadásul a létszám folyamatosan csökken.
„A nyilvántartásunk szerint a bohócok többsége gyerekpartikra meghívott bohóc, és a bohócoknak csak a töredéke lép fel cirkuszi porondokon. Az idők azonban változnak, és míg korábban a bohóc volt az egyetlen opció, ha a szülők meglepetésvendéget terveztek egy születésnapi zsúrra vagy más gyerekeseményre, addig manapság a határ a csillagos ég, gyakorlatilag bármilyen karaktert odavarázsolhatnak a partira. A gyerekek viszont már nem kíváncsiak a bohócokra, sokkal jobban örülnek például egy Disney-karakter felbukkanásának” – mondja Mattie Faint, a Clowns International képviselője.
Bohócok régen és most
Londonban külön múzeuma is van a bohócszakma törtételmének, mely most külön kiállítással emlékezik meg a cirkusz világának 250. évfordulójáról.
A bohócok eredetét kutatva majd’ öt évezredet kell visszamennünk az időben, egészen Egyiptomig, ahol a mai bohócok elődjének az udvari bolondokat tekinthetjük. Kína első császára is tartott saját udvari bolondot, a görögöknél pedig az elmeháborodottak járták bizarr öltözékben az utcákat. Az ókori Rómában már három típusa volt az udvari bolondoknak: a sannio (tréfacsináló), a stupidus (a paródia mestere) és a scurra (aki valamilyen testi fogyatékossággal élt). A XIV. századi Törökországban élt egy Nasr el-Din nevű udvari bolond, Timur Lenk uralkodó mókamestere.
Bohócnak vagy udvari bolondnak lenni nem számított biztonságos foglalkozásnak, mivel legtöbbször ami a szívükön, az a szájukon – ezt pedig sok uralkodónak nem tetszett, és sokszor kivégzéssel „honorálták” a produkciót. A „clown” (bohóc) szót állítólag Shakespeare írta le először a szonettjeiben, 1500 körül.
A mai „modern” bohócok a XIX. században jelentek meg először, először a színházakban, majd onnan egyre inkább az utcára szorultak, és utcai előadások keretében adták elő pantomimre emlékeztető produkcióikat. Ekkor is három karakter különül el élesen a bohócokon belül: Pierrot, a reménytelenül szerelmes, Harlequin, az ostoba, de vidám vidéki fickó és Columbine, az egyetlen női szereplő.
Az első cirkusz 1768-ban alakult, ahol hamarosan igény támadt arra, hogy valamivel kitöltsék a lovas produkciók közötti időket. Ezzel virágzott fel a bohócok kora.
Bár úgy tűnik, hogy a bohócok vidámságot hoznak az életünkbe, a megítélésük korántsem ilyen egyértelmű. A sheffieldi egyetem úgy tíz éve készített egy felmérést, melyben megkérdezték a gyerekektől, hogy a gyermekkórház falára festett bohócfigurák tetszenek-e nekik. A többség azonban nem vidámnak vagy viccesnek, hanem inkább „furának” nevezte a bohócokat.
A bohócok negatív megítélését erősíti, hogy sokszor nem egyértelműen pozitív hősök a különböző alkotásokban, nem ritka, hogy nem jóságos, hanem inkább kárörvendő figurák. És végül a hollywoodi filmipar sem kedvezett a kedves bohócok figurájának, hiszen sok bohócot ruházott fel negatív tulajdonságokkal, gondoljunk csak Jokerre…
A bohócdoktorok viszont mindig kedvesek
A bohócokhoz köthető negatív sztereotípiák alól talán csak a gyermekkórházakban időről-időre felbukkanó bohócdoktorok a kivételek, akiknek alapelve, hogy a nevetés gyógyít. Az első bohócdoktor Patch Adams volt az 1970-es években, akiről Robin Williams főszereplésével film is készült. A szervezett bohócdoktorkodás 1986-ban kezdődött. A bohócdoktorok előadásának alapja, hogy a gyerekek nyelvére parodizálják a sokszor szigorú kórházi rutint, ezzel segítve őket a fájdalmas és félelmetes beavatkozások körüli mítoszok eloszlatásában és nem mellesleg arra a pár órára el is terelik a gyerekek figyelmét betegségükről.
Annak, hogy a humor és a nevetés gyógyít. tudományos alapja is van, hiszen a vidámság endorfinok felszabadulásával jár, melynek egyik hatása, hogy csökkenti a szervezetben a stresszhormonnak is nevezett kortizol szintjét – ezzel enyhítve a stresszt. Emellett az endorfinok természetes fájdalomcsillapítóként is hatnak.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!