Április elseje: ne viccelj azzal, ami másnak halálosan komoly!
Na most, hogy tisztáztuk, hogy szerencsére eszem ágában sincs becsukni az Anyavilág blogot, egy találós kérdéssel jövök: tudod, mi az egyik leggyakoribb áprilisi tréfa mostanság, a közösségi média korában? Pedig nem minden vicc a másik oldalon, ami innen jó poénnak tűnik. Egy blogger megint arra figyelmeztet, hogy az egyik legnépszerűbb április elsejei megosztás mélyen hasíthat ismerősök, de akár teljesen ismeretlenek lelkébe.
Jó vicc-e viccből azt füllenteni az ismerőseidnek, hogy terhes vagy?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Manapság, amikor jórészt a közösségi oldalakon kommunikálunk ismerőseinkkel, az egyik legnépszerűbb bolondok napi tréfává nőtte ki magát a pozitív terhességi tesztről készült poszt. Aztán amikor az ismerősök gratulálnak vagy épen meghökkenve érdeklődnek, lehet a szemükbe nevetni: április bolondja, május szamara! Pedig ez sok ember számára egyáltalán nem vicces.
Most éppen a Motherly oldalon írt egy nő arról, hogy míg pár éve maga is viccesnek találta párja ilyen jellegű viccelődését a Facebookon, most, pár év múlva már korántsem tartja annak. Akkor párja találomra letöltött egy Google-fotót, amin a terhességi teszt kétcsíkos volt, hogy megviccelje az ismerősöket. A nő akkor maga is nevetett ezen, ma már nem. Hogy mi változott közben? Telnek az évek, és nem sikerül teherbe esnie. Éppen ezért ma már nincs olyan hangulatban, hogy nevetni tudna azon, hogy mások azzal viccelnek, ami neki nagyon is komoly dolog az életében. Ő is hivatkozik arra a két évvel ezelőtti Fcaebook-posztra, amiben egy Kayla Lee Welch nevű nő azt kérte, hogy senkinek ne jusson eszébe a pozitív terhességi tesztről készült fotó, amikor azon töri a fejét, hogyan csapja be a Facebook népét április elsején.
Ne maradj csendben, ne gyászolj egyedül!
Kayla Lee Welch akkor azt írta: Nem viccesek a terhességről szóló álhírek április elsején, a bolondok napján. A vetélés valódi arca ilyen, amit itt láttok. Egy héttel ezelőtt elkezdtem vérezgetni. Meggyőztem magam arról, hogy nincs semmi baj, hiszen első terhességemben is tapasztaltam hasonlót. De most más lett a végkifejlet. Igyekszem minél később ágyba kerülni, mert ha lefekszem, akkor hirtelen egyedül találom magam a gondolataimmal. Az eszemmel képtelen vagyok elszakadni attól, ami összetörte a szívemet. Semmi mást nem tudok, mint sírni. Sírni egészen addig, míg teljesen elzsibbadok és már semmit sem érzek. Dühös vagyok és minden felidegesít, de képtelen vagyok megmagyarázni, miért. Igyekszem megnyugvást találni abban, hogy a kisbabám semmi mást nem tapasztalt életében, mint szeretetet. Végtelenül hiányzik nekem valaki, akivel soha nem találkozhattam. Olyan fájdalom ez, amit nem tudok leírni. Hogyan lehet gyászolni valakit, akivel soha nem találkoztunk?”
A terhességről szóló áprilisi tréfákra rátérve ezt írja: „Kérlek, kétszer is gondoljátok meg, mielőtt állítólagos terhességetekkel igyekeztek megviccelni ismerőseiteket. Egy perc jókedvért összetöritek mások szívét.” Majd egy #pregnancyisnotajoke („a terhesség nem vicc”) hashtaggel zárta a posztot.
Az újabb terhességről hírt adó egy évvel későbbi így emlékezett az egy évvel ezelőtt történtekre: „Valami összetört a lelkemben, hónapokra a padlóra küldött és hirtelen mély depresszióba taszított. Aztán megértettem, hogy a sors miért vette el tőlem a kisbabámat, és lassan-lassan a kezdtem kikecmeregni a gödörből.” Arra biztatja a sorstársait, hogy hasonló helyzetben ők is hallassák a szavukat: „Kérlek, ne maradjatok csendben, ne magatokban gyászoljatok, beszéljétek ki az érzéseiteket, ha nincs senki más, akkor itt vagyok nektek én. A fájdalom nem szűnik, de jobb lesz, ezt megígérhetem.”
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!