top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Vakcina után ölelés receptre – járvány idején

Azt hiszem, hogy arról, ami most a világban zajlik, mindenki mindent elmondott. Ezért a mostani cikk nem akar semmi több lenni, „csak” egy kis léleksimogató, járvány idejére. És nem utolsósorban arról szól, hogy a statisztikákon, le- és bezárásokon ott van valami, amiről sokan megfeledkeznek: mentális egészségünk.

Mert jó lenne, ha ép szívvel és lélekkel vészelnénk át a remélhetőleg már nem sok időt, amikor végre visszakapjuk mindazt, amitől szép és élhető az élet.

 

A történet egy nagymamáról, Evelynről szól, aki Bronxban él, immár majdnem egy éve teljesen magányosan, hiszen a járvány miatt hosszú hónapok óta nemhogy nem ölelhette magához unokáit, de még csak nem is találkozhatott velük. Féltették őt és ő is féltette magát a vírustól.

„Előtte állandóan együtt voltunk – meséli a lánya, Laura. – Átjött hozzánk ebédelni, aztán csak ült a kanapén, egyik oldalán az egyik unokájával, a másik oldalán a másikkal. Nem csinált semmi különöset, „csak” ültek ott együtt, és szeretgette őket.”

Amikor végre hozzájutott a vakcinához, mindenki fellélegzett egy kicsit a családban, hogy végre vége a bezártságnak számára, ismét találkozhat szeretett unokáival. Evelyn azonban továbbra is félt, nem tudott szabadulni a szorongástól, ami csaknem egy éve a lelkébe költözött. Legidősebb unokája, Ataret aggódva figyelte a nagyit:

„Nagyon nehéz volt tudni, hogy ott él egyedül a lakásában, nap nap után, nem találkozik senkivel, nem ölelhet meg senkit, még csak meg sem érinthet senkit. De túl ideges volt, túlságosan félt továbbra is a testi közelségtől, az öleléstől. Hiába mondtuk neki, hogy ha már megkapta a vakcinát, akkor találkozhatunk végre, hiszen addigra már mi is sorra kerültünk az oltási sorban.”

Ataret ezért azt találta ki, hogy elment Evelyn háziorvosához és beszámolt neki a helyzetről.

„Azt mondta a doktornő, hogy receptre írja fel az ölelést a nagyinak. Nagyon meglepődtem, amikor valóban egy receptet nyomott a kezembe, amiből kiderült, hogy ezt szó szerint értette. A papíron ugyanis ez állt: Nyugodtan ölelje meg az unokákat!”

A recepttel felszerelkezve Laura és Ateret meglátogatták Evelyn.

„Elolvasta, mi ál la recepten, és látszott, hogy abban a pillanatban átszakadt benne a gát, eltűnt belőle a félelem és szorongás. És végre, egy év óta először, ismét megölelhettük egymást.”

Fotó: Adobe Stock


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Az Anyás-Apás témába vágó cikkeiért ide kattints!


0 hozzászólás
bottom of page