top of page
  • Szerző képeAnyás-Apás

Vadidegenek miért szólnak bele, mit csinálok a gyerekemmel?

Egy fiatal anya egy bulvárlapnak panaszolta el, hogy nem érti, vadidegenek honnan veszik a bátorságot, hogy az utcán megállítva véleményt mondjanak arról, hogyan bánik a gyermekével. No, nem arról van szó, hogy egy járókelőnek kellett lefognia kezét, hogy ne üsse meg a gyermekét. Egyszerűen csak úgy találta egy éppen arra járó, hogy túl melege van a babának a babakocsiban.

És ezt legott fontosnak tartotta az anya tudomására is hozni. A fiatal anya szerint elég problémát okoz neki traumatikus szülésének emléke, nem hiányzik, hogy fű-fa-virág lépten-nyomon megkérdőjelezze anyai alkalmasságát is.

 

A 29 éves anya éppen egy hónapos kisfiát tologatta a babakocsiban egy szép napfényes napon, amikor egy vadidegen nő vette a fáradságot, hogy eredeti menet irányát megváltoztatva megforduljon az autójával, visszakanyarodjon és mellette lelassítva, az ablakon kiszólva számon kérte rajta, miért terített egy kendőt a babakocsira. Szerinte egészen nyilvánvaló, hogy a kisfiúnak túl meleg van így, és nem is kap elég levegőt.

Az anya azt is elmondta, hogy egyáltalán nem tesznek jót neki ezek a kéretlen passzív-agresszív tanácsok, hiszen még traumatikus szülésének élményét sem tudta feldolgozni. Azt is kiemelte, hogy különösen károsak az ilyen beszólások azoknak az anyáknak, akiknek a szülés utáni depresszióval is meg kell küzdeniük.

„Óriási szerencse, hogy nem egyedül voltam, hanem egy barátnőmmel. El sem tudom képzelni, hogyan oldottam volna meg ezt a helyzetet egymagam, biztosan azonnal könnyekben törtem volna ki és sírva rohantam volna haza.”

Aztán azt is elmondta, hogy egyáltalán nem könnyen vállalkozik arra, hogy kimozduljon az otthonából.

„Nagyjából két óránkba telt, hogy összeszedelőzködjünk és elinduljunk. Már az is óriási dolog, hogy egyáltalán ki mertem mozdulni itthonról, de csak annyit értem el vele, hogy valaki megkérdőjelezte anyai képességeimet. Az emberek olyan könnyen mondanak ilyeneket, de legtöbbször bele sem gondolnak, milyen hatást váltanak ki a szavaik, mennyire le tudják rombolni a sokszor egyébként sem könnyű helyzetben lévő anyák önbizalmát.”

Kiderült, hogy egy vékony kendő miatt akadt ki az ismeretlen nő, holott az anya többször is ellenőrizte, hogy a napfény ellen a babakocsira telített kendő alatt minden rendben van a babával.

„Állandóan ránéztem a babára, egészen biztosan nem volt túlságosan melege. Ez az asszony pedig a másodperc tört része alatt megítélte a helyzetet, és azt gondolván magáról, hogy mindent jobban tud, ítéletet mondott rólam mint anyáról is.”

Az anya azt is elárulta, hogy ez volt az első alkalom a szülés óta, hogy egy idegen késztetést érzett arra, hogy tanácsot adjon neki az utcán, de más anyáktól már számtalan hasonló történetet hallott.

„Amint elkezd látszódni rajtad, hogy gyermeket vársz, azonnal megindul a kéretlen tanácsok áradata. Elhiszem, hogy az emberek többsége jót akar, de például ez az asszony még csak nem is látta a kisfiamat, hiszen éppen az út túloldalán haladt, amikor akcióba lépett. Elképesztő, hogy az emberek mennyire el sem tudják képzelni, hogy az anyák igenis odafigyelnek a gyermekünkre, még akkor is, ha egy felületes szemlélő számára ez nem úgy tűnik.”

Megoldásnak azt látná, hogy legalább az anyák megértéssel és segítőkészséggel fordulnának a többi anya felé, hiszen ők azok, akik a saját bőrükön érzik, mennyi kétellyel és bizonytalansággal teli ez az időszak, ezért mindennél jobban szükségük van a megerősítésre. Ezzel kapcsolatban nincsenek rossz tapasztalatai, hiszen saját édesanyjától, az ismerősök köréből és netes csoportoktól rengeteg tanácsot kért és kapott, amikor valamilyen konkrét dologban bizonytalannak érezte magát, ám az ilyen kéretlen „jóakarók” csak kiskorúsítják és elbizonytalanítják anyai képességeiben és döntéseiben, még ha sokan jót is akarnak ezzel. Úgy látja, hogy ha valakinek gyermeke születik, akkor hirtelen ismerősök és ismeretlenek is feljogosítva érzik magukat, hogy beleszóljanak az életébe.

„Úgy gondolják, hogy innentől akár vadidegenekhez is odamehetnek az utcán, hogy tanácsokat osztogassanak neki. Azt gondolom, hogy ez az asszony is azzal az érzéssel hagyott ott, hogy aznapra kipipálta a jó cselekedetet, hiszen segítséget nyújtott egy tapasztalatlan kismamának. Pedig valójában éppen az ellenkezőjét tette.”

Fotó: Adobe Stock


Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


0 hozzászólás

Comments


bottom of page