Túl sötét a bőre, én vagyok az apja egyáltalán?
Egy apa az interneten kér tanácsot azért, mert szerinte ötéves kisfiának túl sötét a bőre ahhoz, hogy a gyerek az övé legyen. Azt kérdezte: végeztethet-e apasági vizsgálatot ezzel az indokkal?
Az apasági tesztekről.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az orosz apa a Redditen osztotta meg a történetét, amiben elmondta, hogy sok éven várt arra, hogy ahogy a gyerek változik, úgy talán egyre jobban hasonlít majd rá – de sajnos semmi javulás nem következett be ezen a téren.
A nevét elhallgató férfi azt írta, hogy a felesége flörtölt az egyik kollégájával, ezért a házasságuk első éveiben komoly gondjaik voltak a hűség és az egymás iránti bizalom terén. Most pedig az teszi kissé paranoiássá, hogy a kisfiú bőrszíne nagyon hasonlít ennek a bizonyos férfi kollégának a bőrtónusához, ezért inkább apasági vizsgálatot kérne, annál is inkább, mert ő és a felesége is inkább világos bőrűek. „Először azt gondoltam, hogy nem ritka, ha az újszülöttek bőre sötétebb a szokásosnál, azt hittem, ez valami pigmentációs dolog az újszülött babáknál, de a bőrszíne idővel majd a miénkhez hasonlóvá válik. De sajnos hiába vártam erre” – írta. Majd így folytatta: „A házasságunk elején nem mindig volt hűséges hozzám, és elég sokszor rajtakaptam, hogy flörtöl a munkatársaival, Végül együtt maradtunk, nem volt könnyű, de én örültem, hogy így alakult, és úgy tűnt, hogy a feleségem is megbánta a dolgot. A problémám most az, hogy a fiam bőrszíne erre a férfiéra emlékeztet, ettől pedig én rendkívül paranoiás vagyok.”
Mit néznek az apasági teszt során?
Az apasági teszt annak megválaszolására szolgál, hogy az adott apa-gyermek páros valóban vérségi kapcsolatban áll-e egy mással. Az apasági teszt alapját az képezi, hogy két személy között az örökítő anyag, a DNS annál nagyobb hasonlóságot mutat egymással, minél szorosabb a vérségi kapcsolat az adott két személy között. Az öröklődésért felelős kromoszómák egyes szakaszai egyedi, csak az adott személyre jellemző jegyeket mutatnak – hasonlóan az ujjlenyomatunkhoz. Két ember kromoszómakészlete tehát soha nem egyezik meg egymással teljes mértékben (kivéve az egypetéjű ikreket), de több-kevesebb hasonlóságot mutathat. Ha az adott két személy szorosabb rokonsági kapcsolatban van egymással, akkor többet, ha távolabbi rokonok, akkor kevesebbet.
A genetikai állományon belül úgynevezett markereket vizsgálnak (hogy pontosan hányat, az az adott teszt típusától is függ). Ha egyáltalán nincs egyezés a markerek között, akkor teljes biztonsággal kizárható, hogy az adott férfi a gyermek apja (ilyenkor a markerek alapján meghatározott index értéke 0). Ha az index értéke 0-nál nagyobb, akkor az apaság valószínűsíthető, sőt akár 99,99 százalékos biztonsággal igazolható.
Apasági vizsgálatot több okból is kérhet valaki. Előfordulhat – ahogyan a fenti esetben is −, hogy az apában kételyek merülnek fel arra vonatkozóan, hogy valóban tőle származik-e a gyerek. Vannak esetek, amikor hagyatéki eljárás során válik szükségessé megbizonyosodni arról, hogy az örökség valójában kit illet.
Apasági tesztek régen és most
Érdekességként még elmondom, hogy az első apasági teszteket csaknem 100 évvel ezelőtt, az 1920-as években végezték. Az első vizsgálatok alapját a vércsoportok felismerése képezte, amikor az 1900-as években a kutatók kimutatták, hogy különböző vércsoportok (A, B, AB és 0) léteznek, és az, hogy valakinek milyen a vércsoportja, genetikai szabályok szerint öröklődik. Két nullás (0) vércsoportú szülőnek például csak nullás vércsoportú gyermeke születhet, míg ha mindkét szülő B vércsoportú, akkor gyermekeik csak B vagy 0 vércsoportú lehet. Ez a módszer még meglehetősen nagy hibahatárral működött, hiszen a teljes népesség mindössze 30 százalékánál lehetett az eredmény alapján kizárni azt, hogy az adott felnőtt az adott gyerek szülője-e.
Később az úgynevezett HLA tesztekkel a pontosságot 80 százalékra tudták növeli, így jutottunk el a korszerű módszerekkel a 99,99 százalékos, sőt még ennél is magasabb bizonyossági arányig.
Értelemszerűen a szülő ez esetben mindig az apát jelenti, hiszen az anya személye mindig biztos.
(A fotó nem a történet szereplőit ábrázolja.)
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!