• Anyás-Apás

Tizenegy vetélés után tíz gyerekem van – és itt nem állunk meg

A pár kilenc évig próbálkozott gyermekvállalással, ez idő alatt tizenegy várandósság végződött vetéléssel. Mindenki azt mondta nekik, hogy soha nem születhet vér szerinti gyermekük. Most mégis tíz gyerekkel élik a mindennapjaik: négy vér szerinti és hat örökbe fogadott gyereket nevelnek. De nem zárják ki azt sem, hogy tovább bővül majd a létszám.

Történet endometriózisról, vetélések soráról, csodáról és örökbefogadásról.

 

Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!


Alicia 40 éves, Joshua két évvel idősebb nála, New Yorkban élnek. A pár kilenc évig próbálkozott a várandóssággal, ez idő alatt 11-szer kellett megélniük a vetélés csalódását és gyászát. Az ok: Aliciánál súlyos, négyes stádiumú endometriózist diagnosztizáltak az orvosok. A párt letaglózta a hír, hogy talán soha nem lehetnek szülők, a sors azonban másként rendelkezett.


A mostanra 12 fősre bővült nagy család története 2010-re nyúlik vissza, amikor is – a borúlátó orvosi jóslatok birtokában – az örökbefogadás mellett döntöttek. Első örökbefogadott gyermekük Alex volt, aki most 15 éves. Négyévesen került a családba, a New Yorkban élő szülők egészen Dél-Dakotáig utaztak érte.

„Furcsa érzés volt, hogy elutazol itthonról, aztán pár nap múlva egy kisfiúval érkezel vissza. De nem tudom leírni, mekkora hatalmas boldogság volt, hogy végre gyermek van az otthonunkban. Izgatottan szaladt be a szobába, és a nevünket kiabálta nagy örömmel. Bennünket pedig hihetetlen boldogsággal töltött el, hogy ő van nekünk.”

De azt is elárulják a szülők, hogy nem volt mindig könnyű, különösen kezdetben, hiszen ez az egész egy hatalmas tanulási folyamat volt számukra is. Mivel korábban soha nem volt gyerekük, sok mindenről elsőre fogalmuk sem volt, hogyan fogjanak egyáltalán hozzá.


A következő hatalmas fordulatot az jelentette, hogy alig hat nappal azután, hogy Alex beköltözött az otthonukba és az életünkbe, Aliciának két csík jelent meg a terhességi teszten.

„Órákon keresztül képtelenek voltunk magunkhoz térni, annyira hihetetlen volt.”

Így született meg teljesen sima terhesség után 2012-ben Zoey, aki most 9 éves.

De mivel az orvosok továbbra is kitartottak amellett, hogy a természetes terhesség esélye minimális, egy évvel később újabb gyermeket fogadtak örökbe. Ám az örökbefogadást újabb terhesség és szülés követte, majd egy ikerpár örökbefogadása. Ők utóbbiak hárman annyira egyformák nagyon sok mindenben, hogy a szülők szerint olyan, mintha hármasikreik lennének.


A meddőségről itt olvashatsz az Anyás-Apáson, az endometriózisról itt, a vetélésről itt, az örökbefogadásról pedig itt.


Úgy tűnik, hogy a terhességek valamit helyre billenthettek Alicia hormonháztartásában, mert a következő terhesség minden különösebb nehézség nélkül létrejött, ami azonban nem akadályozta meg őket újabb gyermekek örökbefogadásában.


Így érkeztek sorra a vér szerinti és a szívükből született gyerekek, nem utolsósorban azért, mert az első gyermek érkezése óta eltelt időben megszokták a népes családdal járó „őrületet”, a sokszor káoszos mindennapokat, ami nélkül ma már el sem tudnák képzelni az életüket. Alicia azt mondja, hogy a konyhában néha úgy érzi, mintha egy egész hadseregre főzne, és már nem is emlékszik, mekkorák a „normális” adagok. Ma már meg sem tudnánk oldani a mindennapi logisztikát a 15 személyes kisbusz nélkül sem, amivel hozzák-viszik a gyerekeket.

„Egy állandóan bolond összevisszaságban leledző házban élünk, de tökéletesen hozzászoktam, és semmiképpen sem csinálnám másként. Néha nagyon hektikus az életünk, és minden tudásomra szükségem van, hogy megfelelő mederbe tereljem a dolgokat. A gyermektelenségre kárhozatal gondolatával töltött hosszú évek után azonban élvezem, hogy kinyílt a szívem arra, hogy annyi gyereket szeressek és neveljek, ahányat csak tudok. Biztos vagyok benne, hogy bár mára már 12 fősre bővült a családunk, nem állunk meg tíz gyereknél, biztosan örökbe fogadunk még néhányat.”

A végén azonban néhány szót ejt a kezdetekről is:

„Az esküvő után rögtön a családalapításon kezdtünk gondolkodni, azon hogyan valósíthatjuk meg álmainkat. De a meddőség és az ismétlődő vetélések nyomán hamarosan egy sötét veremben találtam magam, elszigetelve, egyedül a gyász és a veszteség érzésével. Ez valami olyasmi, amit a legtöbb ember meg sem tud érteni, csak azok, akik maguk is átéltek hasonlót.”

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró

Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!


Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!

0 hozzászólás