Te tudod, mennyi cukrot eszik a gyereked?
Azt mondom, gyerekkori elhízás, te azt mondod, cukor. Én azt mondom, családi étrend, te azt mondod anya. Az egészséges étrend összeállításához viszont alap lenne, hogy a szülők legalább hozzávetőlegesen tisztában legyenek azzal, valójában mennyi cukrot tartalmaz az az élelmiszer, melyet leemelnek a polcról és később a család asztalára tesznek.
Egy felmérés szerint a szülőket ebből a „tárgyból” meg kéne buktatni, fogalmuk sincs, mennyi cukor van például a naponta a gyerek ételére nyomott kecsöpben, nem is szólva az „egészséges” élelmiszerekről.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az elhízás egyre nagyobb probléma már gyerekkorban, nem véletlenül nevezik az elhízás „járványának” is. Az iparilag fejlett országok közül például az Egyesült Államok nagyon nem áll jól e téren, ott az általános iskolás korú gyerekek 18 százaléka elhízott, azaz minden 5-6 gyerek közül egy. De ne örüljünk, nálunk se jobb a helyzet, és még nem is vagyunk a lejtő alján. Az elhízás – felnőtt- és gyerekkorban egyaránt – egy soktényezős egyenlet végeredménye, kialakulásában számos körülmény játszik szerepet. Bár sok tekintetben nincs egyetértés a szakemberek között, abban mindannyian többé-kevésbé egyetértenek, hogy a jelentős cukorfogyasztás mindenképpen ludas abban, hogy egyre több a kövér gyerek.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 2015-ben egy ajánlást tett közzé, mely szerint az étrendünket úgy kell összeállítani, hogy abban a kalóriabevitel kevesebb mint egytizedét fedezzék a cukrok – és ez minden életkorra vonatkozik, nem csak a gyerekekre!
Igen ám, de egy gyerek – különösen egy kisgyerek − nem maga állítja össze az étrendjét, hanem a szülei mondják meg, mint kell és mit szabad ennie. Ahhoz viszont, hogy ez az étrend ne tartalmazzon túlságosan sokat a testsúly szempontjából legártalmasabbnak tartott cukorból, a szülőknek bizony fel kell tudniuk mérni, hogy melyik élelmiszerféleség mennyi cukrot tartalmaz, illetve legalább megközelítő pontosságú rálátással kellene rendelkezniük arról, hogy valójában mennyi az a cukormennyiség, amit a gyerekük naponta elfogyaszt. Enélkül ugyanis eleve vesztett csata a gyermekkori kövérség elleni küzdelem.
De képesek-e a szülők megfelelni ennek a feladatnak?
Egy elhízástudományi szaklapban (International Journal of Obesity) most megjelent adatok szerint mi, szülők rosszul vizsgáztunk ebből, hiszen a többség képtelen volt felmérni, hogy a leggyakoribb élelmiszerféleségek mennyi cukrot tartalmaznak. Ha pedig azt sem tudjuk, mennyi cukor van bennük, azt honnan tudnánk, mennyi cukrot eszik a gyerekünk egy nap?
A Max Planck Intézet vizsgálatába 305 olyan családot hívtak meg, melyekben legalább egy, 6 és 12 éves kor közötti gyerek nevelkedik. Minden gyerek esetében kiszámították a testtömegindexet, azaz a testsúly és a testmagasság viszonyából számított mérőszámot. (Biztosan mindenki kívülről fújja, de azért leírom a testtömegindex, azaz a BMI erősen leegyszerűsített kiszámítási módját: a kilogrammokban kifejezett testsúlyt oszd el a méterekben kifejezett testmagasság négyzetével. Gyerekeknél ez ennél egy kicsit bonyolultabb, de most ne menjünk bele a testsúly szerinti percentilisekbe, egyelőre elég lesz ennyi.) Ezután megkérték azt a szülőt, aki elsődlegesen felelős a családi élelmiszervásárlásokért – ez legtöbbször, de nem mindig az anya −, hogy töltsön ki egy egyszerű kvízt, melyben a kérdések a különböző népszerű élelmiszerek cukortartalmára vonatkoztak, volt közöttük pizza, kecsöp, üdítőitalok – csupa olyan enni- és innivaló, melyeket a gyerekek gyakran fogyasztanak. Hogy könnyebb legyen a becslés, azt kérték, hogy a szülők kockacukrokban fejezzék ki az általuk becsült cukortartalmat, ahol minden kocka körülbelül 3 gramm cukornak felel meg.
Nem, a szülők nem képesek megfelelni ennek a feladatnak
A szülők megdöbbentően nagy aránya, körülbelül háromnegyedük (azaz minden négy szülő körül három) alulbecsülte azoknak az élelmiszereknek a cukortartalmát, melyeket egyébként nap mint nap a gyerekük tányérjára tesznek vagy a poharukba töltenek. A legnagyobb melléfogások éppen az „egészségesnek” kikiáltott és reklámozott enni- és innivalók esetében történtek. A szülők több mint 90 százaléka például alulbecsülte a joghurtok cukortartalmát, mégpedig átlagosan 7 kockacukornyival, ami nem kevesebb, mint 60 százalékos tévedésnek felel meg. Ezt a szerzők annak tulajdonítják, hogy egy csomó terméket – tipikusan például a 100 százalékos(nak nevezett) gyümölcsleveket, a joghurtokat, a tejdesszerteket vagy a müzliket – a gyártók és a forgalmazók az egészségesség misztériumával vonják körbe a reklámjaikban, ezzel alaposan félrevezetve a szülőket. Ennek megoldása lenne a közlekedési lámpákhoz hasonló egyszerű színkód az élelmiszerek csomagolásán, ahol a piros szín jelezné a nagy cukortartalmú élelmiszereket, a zöld szín pedig azokat, melyekben legfeljebb kevés cukor van. Másik megoldásként azt javasolják a szerzők, hogy a szülők maguk cukrozzák a gyereknek szánt ételeket, például sima joghurtból és gyümölcsből otthon készítsék frissen a gyümölcsjoghurtot, mézzel vagy esetleg édesítőszerrel ízesítve, így egészen közvetlenül látnák, mennyi cukor kerül bele.
És hogy a cukortartalomra vonatkozó információnak nem csak elméleti jelentősége van a gyerekkori elhízás szempontjából, mi sem bizonyítja jobban, hogy éppen a kövér gyerekek szülei lőtték rendre a legnagyobb bakot az élelmiszerek cukortartalmának felmérésekor.
Ami persze nem jelenti azt, hogy minden gyerek elhízik, akiknek szülei nincsenek legalább körülbelül tisztában a leggyakoribb élelmiszerek cukortartalmával, mindenesetre figyelmeztető jelenség.
Forrás: Max Planck Institute
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!