Szülő vagy hóeke?
Ma egy érdekes szülői attitűdről szeretnék írni, melyet az angol nyelvben csak „snowploughing” („hóeke”) nevelésnek neveznek. Ez jól ki is fejezi a dolog lényegét: a szülő hóeke módjára csak megy és megy, minden akadályt eltakarítva a gyerek útjából.
Miért veszélyes ez?
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Az úgynevezett hóeke szülőt első pillantásra nem sok minden különbözteti meg egy átlagos szülőtől. Teljesen szokványos szülőként saját gyerekét látja a legkülönlegesebbnek, megbeszéli a problémákat a gyerek pedagógusával, a gyerek szabadidejét pedig mindenféle tanórán kívüli tevékenységgel tölti tele.
A pszichológusok szerint azonban vannak szülők − apák és anyák egyaránt − akik amolyan hóeke módjára működnek: feltartóztathatatlan gépként mennek előre és minden akadályt elhárítanak a gyerek útjából ahhoz, hogy a gyerek mindenben sikeres legyen. Ennek az a legnagyobb veszélye, hogy a gyerek nem tanulja meg kezelni a kudarcokat, a frusztrációkat és az elszalasztott lehetőségeket.
A hóeke típusú szülői attitűd nem új dolog, hiszen már évekkel ezelőtt például cikk jelent meg róla az The Australian című lapban, melynek a szerzője azt magyarázta, hogy az ilyen, mindig akadálymentes, kitaposott utat járó gyerekek hajlamosak a szorongásra, a függőségre és a nárcizmusra. Pedig − ahogy mondani szokták − a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és ezek a szülők sem akarnak mást, mint a lehető legjobbat a gyereküknek.
A hóeke szülők azok, akik a még meg sem született gyereket máris felvehetik az elit óvoda várólistájára, majd a gyerek világra jövetele után mindig úgy alakítják a feltételeket, hogy szemük fényének már kisded korábban sem kelljen szembesülnie olyan dolgokkal, amelyek frusztrációt kelthetnek benne. Ez a szülői attitűd még inkább felerősödik, amikor a gyerek iskolába lép: a szülők tevőlegesen közreműködnek abban, hogy a gyerek házi feladat a mindig hibátlan legyen (magyarul: sokszor ők maguk csinálják meg, amit a gyereknek kéne), később bocsánatkérő és magyarázkodó leveleket irkálnak az iskolának, ha a gyerek késlekedik a beadandóval, szaktanácsadót fizetnek azért sok-sok pénzért, hogy a gyerek egyetemi felvételi anyaga hibátlan legyen, sőt az igazi keményvonalas hóekék még az egyetemi professzorokat is hívogatják, ha nem értenek egyet a vizsgán kapott osztályzattal. Mármint azzal a jeggyel, amit majdnem felnőtt gyerekük kapott a vizsgán
Ha minden akadály elhárítanak a gyerek útjából már kezdetektől fogva, ez csak szorongóvá, bizonytalanná teszi őt, és felnőve is képtelen lesz megbirkózni a való élet kihívásaival − figyelmeztetnek a pszichológusok.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!