Sziámi ikrek szülei vagyunk – együtt vagy külön?
Egy újszülött világra jövetele nemcsak hatalmas boldogság, de legalább ennyire hatalmas stresszel is jár. Problémák csak duplázódnak, sőt hatványozódnak, ha ikrek születnek. De belegondolunk-e, milyen hétköznapi problémák elé állítja a szülőket az, ha valamelyik testrészünknél „összenőtt” babáik születnek, akiket köznapi kifejezéssel sziámi ikreknek is szokás nevezni. (Bár a probléma igazából ott kezdődik, hogy nem is igazán korrekt leírása a helyzetnek az, hogy ezek a babák összenőttek, de erről majd a cikk végén írok részletesebben...)
Előbb ismerkedjünk meg egy sziámi ikerpár szüleivel, akik beavatnak bennünket abba, milyen egyedi feladatok elé állítja őket nap mint nap az, hogy ilyen kegyetlen játékot játszott velük a sors, mégis hogyan lehet megtalálni a boldogságot ebben a szituációban is.
Tetszett? Kövess és lájkolj a Facebookon!
Callie és Carter 3 éves ikerpár, az amerikai Idahóban élnek édesanyjukkal, a 27 éves Chelsea-vel és édesapjukkal, a 26 éves Nick-kel. Eddig szokványos történet is lehetne, amitől nem az, hogy a két kislány szegycsontjánál összenőve született, és az életfontosságú szerveken is részben osztoznak egymással, ráadásul abból az időből is kifutnak, amikor még egyáltalán el lehet gondolkodni a meglehetősen kockázatos szétválasztó műtéten.
Chelsea egy tévéműsorban beszélt a minden napjaikról, többek között arról, hogy már a ruhavásárlás sem egyszerű mutatvány az ikreknek.
„Sehol nem árulnak olyan ruhákat, melyeket sziámi ikerpár is tudna viselni”
– mondja, aztán beavatja a nézőket abba is, mennyire különbözik habitusában és temperamentumában a két kislány:
„Callie igazán szemtelen és szereti utasítgatni a többieket, igazi kis házi drámakirálynő. Ezzel szemben Carter a megtestesült nyugalom. Nagyon jó dolog látni, mennyire megértik egymást annak ellenére, hogy a természetük tűz és víz.”
Az is kiderült a műsorból, hogy a lányok egyelőre nem élik meg túlságosan negatívan a helyzetüket, sokat játszanak bátyjukkal, és kedvenc elfoglaltságuk, ha úszni mehetnek az anyukájukkal.
Egyelőre hatalmas dilemma a szülők számára, hogy beleegyezzenek-e a szétválasztó műtétbe vagy hagyják, hogy a két kislány örökre összenőve élje le az életét. Az előbbi opció előnyei nyilvánvalóak, ám a műtét nagyon kockázatos lenne, és talán nem is élnék túl a gyerekek, hiszen bélrendszerük jórészt közös, és mivel jelenleg összesen két láb áll rendelkezésükre a mozgáshoz, a műtét azt jelentené, hogy fél lábbal kellene aztán élniük. Ezzel kapcsolatban nemcsak a szétválasztó műtétekben nagy tapasztalatokkal rendelkező kórházak, például a londoni Great Ormond Street kórház orvosaival konzultálnak, hanem korábban hasonló műtéten átesett ikrek szüleivel is.
„A legnagyobb félelmünk az, hogy egyiküket vagy mindkettőjüket elveszítjük”
– mondja az édesanya, aki eddig egyértelműen elutasította a műtétet, de most, hogy közeledik a lányok negyedik születésnapja, még egyszer alaposan át kell gondolniuk a döntésüket, hiszen aztán már nem is lesz lehetőség a szétválasztásra. És nagyon is hétköznapi kérdések merülnek fel a szülőkben, olyanok, melyek minden szülőben felmerülnek, csak ők esetleg könnyebben adnak választ azokra:
„Milyen munkahelyet fognak így találni? Mire lesznek képesek az életben és mire nem? És mi lesz a párválasztással, egyáltalán: egy vagy két fiú lesz majd a párjuk?”
Ám ennél banálisabb problémák is felmerülnek, melyekről ugyancsak nyíltan beszél az édesanya:
„A gyomruk nem közös, mindkét kislánynak saját gyomra van. Ezért nem nagyon értjük azokat a helyzeteket, amikor az egyikük eszik valamit, majd a másikuk elkezd hányni.”
Ahogy nőnek és fejlődnek a lányok, úgy állítják egyre nehezebb problémák elé a szülőket:
„Próbálnának járni, de ez is nehezebb nekik, mint egy szokványos gyereknek. Elég pontosan tisztában vannak vele máris, hogy különböznek más gyerekektől, többször rá is kérdeznek, hogy ők miért ilyenek, miért vannak összenőve egymással.”
Végül szó esik a kezdetekről, arról, hogyan derült ki, hogy a babák nem egészségesek, hogyan zajlott a szülés, illetve hogyan zajlottak az első hetek-hónapok:
„A 8 hetes ultrahangon tudtuk meg, hogy sziámi ikreink lesznek. Nem voltunk erre az egészre mentálisan felkészülve, rendkívül stresszesek voltunk miatta. Aztán olyan hirtelen történt minden, a szülés a kórházban, amikor úgy tudod, hogy mindössze 1-2 napnyi életre hozod a világra a gyermekeidet. Temetésre készültünk, aztán a lányok mégis élni akartak. Hatalmas sokként ért bennünket, de tiszta szívünkből szeretjük őket attól a pillanattól kezdve, amikor megérkeztek.”
A sziámi ikrekről
A sziámi ikrek mostanában amiatt került az érdeklődés középpontjába, hogy néhány éve egy magyar orvoscsoport vállalkozott a bangladesi ikerpár kockázatos szétválasztó műtétjére. A hírek szerint Rabeya és Rukaya a körülményekhez képest jól van, és már visszatért abba a kis faluba, ahonnan útnak indultak, hogy normális életet biztosíthassanak gyermekeiknek.
A statisztikák szerint több millió szülésre jut egy sziámi ikerpár születése. Ezek az ikerpárok általában nem élik túl a csecsemőkort, és jelenleg mindössze 12 ilyen ikerpár él a világon. Köztük van például a 20 éves Carmen és Lupita Andrade, akiket nem lehetett annak idején szétválasztani. Főiskolán tanulnak, és Carmen jogosítványt is szerzett, ám mindketten folyamatos egészségi problémákkal küzdenek.
A sziámi ikreket azért nem helyes „összenőtt” ikreknek nevezni, mert valójában nem arról van szó, hogy valami összenőtt, aminek nem kellett volna, hanem valami nem vált szét, aminek szét kellett volna válnia a magzati fejlődés során.
Ennek megértéséhez röviden vissza kell menni az emberi élet kezdetéig és ahhoz, hogyan is jönnek létre az egypetéjű ikrek.
Az egyedfejlődés kezdetén a megtermékenyült petesejtből kialakuló csíracsomó osztódni kezd. Egypetéjű ikrek akkor alakulnak ki, ha az osztódás során ez a csíracsomó kettéválik, így egyetlen megtermékenyített petesejtből két embrió fejlődik ki. Sziámi ikrek pedig akkor születnek, ha ez a kettéválás mégsem teljes, hanem némi összeköttetés van a két fejlődő embrió között. Ez minden 5-6 millió szülés közül egyben fordul elő, tehát rendkívül ritka. A sziámi ikrek a legkülönbözőbb testrészeikkel csatlakozhatnak egymáshoz, a fejükkel, a hátukkal vagy bárhogyan. Vannak szimmetrikus sziámi ikrek, amikor az ikerpár két tagja mintha egy tengelyes tükrözés eredménye lenne, illetve aszimmetrikus sziámi ikrek, amikor az egyik iker sokkal fejletlenebb, csökevényesebb a másiknál.
Sziámi ikrek mindig is voltak
Az első nyoma valaha is élt sziámi ikreknek valószínűleg egy 120 millió éves fosszília. Feltételezik, hogy a kétarcú Janus isten ihletője is egy sziámi ikerpár lehetett. Az első ismert sziámi ikerpár az 1100-ban született Mary és Eliza Chulkhurst, akik az angliai Kentben születtek és 34 éves korukban haltak meg. Úgy történt, hogy May meghalt, miután – legalábbis a legenda szerint – 6 órával később “együtt jöttünk, együtt is megyünk” felkiáltással Eliza is követte őt. Valószínűbb azonban, hogy az egyik ikerpár halála után a közös testben olyan szervi károsodások következtek be, illetve mérgező bomlástermékek szabadultak fel, melyek hamarosan az ikerpár másik tagjának a halálát is okozták. Az első leírás Magyar sziámi ikerpárról a XVIII. századból származik: a Szőnyben élt Gófitz Ilona és Judit, akik mindössze 22 évet éltek.
És hogy honnan jön a sziámi iker elnevezés? Miért éppen Sziám? Nos, a névadók Csang és Eng Bunker, akik 1801-ben születtek Thaiföldön, akkori nevén Sziámban. Ők kalandos életet éltek egyébként: először mutatványosként járták a világot és így keresték a kenyerüket, majd amerikai állampolgárságot szereztek és egy amerikai farmon telepedtek le. Nem kevesebb, mint 21 gyermekük született, és 1864-ben 63 éves korukban haltak meg.
Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó
radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró
Ne feledd, hogy az oldalon olvasható tartalmak nem helyettesítik az orvosi szakvéleményt!