top of page
  • Szerző képeVendégszerző

Szeretnéd, ha a gyereked olyan lenne, mint a többiek? Levegő, tűz, föld vagy víz?

Te szoktad másokhoz hasonlítani a gyereked? Szeretnéd, ha nem lenne visszahúzódó, hanem ugyanolyan magabiztos és a véleménye mellett bátran kiálló személyiség lenne, mint az osztályban pár gyerek? Lehet-e a gyerek „parancsra” más, mint saját maga? Van-e egyáltalán értelme másmilyenné alakítani a gyereket, mint amilyennek született?



Mit mond erről a pszichológia? Erről szól vendégszerzőnk mai írása.


 

Az egyik szülői értekezleten egy láthatóan zaklatott szülő azt szerette volna megtudni, hogy 12 éves gyermeke miért nem olyan, mint a többi gyerek. Elmondása szerint a kisfia túlságosan félénk, nem tudja pontosan kifejezni magát, és nincsenek barátai.

„Magába zárkózik. Nem vesz részt semmilyen közös tevékenységben. Mindig csendben van. Szeretném, ha olyan lenne, mint a többi gyerek, akik játékosak, magabiztosak és bátran eligazodnak a világban.”

Ehhez az anyukához hasonlóan sok szülő öntudatlanul is mindig mások gyerekeihez hasonlítja gyermekét. Ez pedig nagy hiba, mert minden gyermek egyedi, és a nevelésükhöz más-más megközelítésre van szükség. Ismered a gyermeked? Ismered a személyiségjegyeit? Szántál már időt arra, hogy megállapítsd, miben jó, mi az, ami felbosszantja, és milyen környezetben érzi jól magát?


A pszichológiában volt egy olyan nézet, mely szerint az agyban két félteke van (jobb és bal), amelyek különböző feladatokat látnak el. Korábban úgy tartották, hogy egyes emberek inkább a bal agyféltekéjüket használják, ami azt jelenti, hogy őket objektívebbnek, analitikusabbnak, logikusabbnak és rendszeretőbbnek látja a környezetük, és belőlük lesznek a tudósok és kutatók. A többiek inkább a jobb agyféltekéjükkel működnek, emiatt inkább szubjektívnek, kreatívnak, érzelmesnek, gondolkodónak, intuitívnak és kifejezőnek tűnnek, vagy nevezzük őket művészlelkeknek.


Erről az elméletről később kiderült, hogy mítosz. Ami azonban nem mítosz, az a temperamentum. Mi a temperamentum? A temperamentum a személy veleszületett viselkedése, amely abban mutatkozik meg, ahogyan a környezetére reagál. Ezt a genetika határozza meg (körülbelül 20-60 százalékban), míg a többit a környezet. Egyesek a temperamentum és a személyiség szavakat egymás szinonimájaként használják, pedig a két fogalom különbözik egymástól. A személyiség a viselkedés és az érzelmek összessége. A temperamentum ezzel szemben a személyiséged egyik összetevője. Míg a személyiség az életkor, a körülmények vagy a tapasztalatok függvényében változik, addig a temperamentum stabilnak tűnik.


Négy elsődleges temperamentum létezik, amelyeket először a görög filozófusok, Hippokratész és később Galénosz írtak le. Mindannyian rendelkezünk a négy közül egy domináns temperamentummal. A gyermekeid is. Egyesek lehetnek szangvinikusak (vidám gyermek), kolerikusak (eltökélt gyermek), melankolikusak (komoly gyermek) vagy flegmatikusak (érzékeny gyermek). Mivel a szülői magatartás nagyban befolyásolja a gyermek fejlődését, e temperamentumok megértése lehet az egyik kulcsa annak, hogy a szülő a gyermekéhez igazítsa szülői stílusát, és így segítse gyermekét a megfelelő szociális működés és kompetencia kialakulásában.


Nézzük meg részletesen az egyes temperamentumokat és a gyermek megfelelő neveléséhez szükséges nevelési tanácsokat.

 

Szangvinikus (levegő)

Ezek a gyerekek „szociális pillangók”, akik egyik érdeklődési körből a másikba repülnek. Szabad szelleműek, pezsgő életűek, szórakoztatóak és boldogok. Könnyen szeretnek és könnyen szerethetők. Ők az a fajta, akikkel mindenki szívesen van együtt. Imádnak csoportokban lenni. Felnőttkorukban ők a társaság közepe. A figyelmük rövid távú, impulzívak, szervezetlenek, hiszékenyek és határozatlanok.

A szülők abban segíthetnek az ilyen gyereknek, hogy egyszerre csak egy dologra koncentráljanak, fegyelmet és felelősségtudatot neveljenek beléjük anélkül, hogy túlságosan kritikusak lennének. Hagyjanak nekik időt a szórakozásra, de ügyeljenek arra, hogy gyermekük kövesse a viselkedési normákat. Tanítsuk meg nekik a konfliktuskezelés egészséges és megfelelő módjait is. Szükségük van figyelemre, szeretetre és elfogadásra.

 

Kolerikus (tűz)

Ők általában erős akaratú és határozott, domináns gyerekek. Választanak egy irányt, és azt követik. Célokat tűznek ki, és azokat szívósan és elszántan elérik. A siker és a verseny hajtja őket, hogy a legjobbak legyenek, hogy ők legyenek az elsők, hogy az osztály legjobbjai, a legjobbak legyenek. Magabiztosak, és általában vezetőkké válnak. Ő az, akik dühös lesz, ha az öccsük jobb jegyeket kap, mint ő, még akkor is, ha az öccse alacsonyabb osztályba jár. Dührohamot kap, ha elveszít egy sakkjátszmát. Türelmetlen másokkal szemben is, és könnyen frusztrálttá válik az emberek lassúsága miatt.

Az ilyen gyerek terelgetése kihívást jelent, mert elszívják a szüleik energiáját. Sokat segíthet, ha új feladatokat adunk nekik, határokat szabunk és elismerjük az elvégzett feladatokat. Legyünk rugalmasak, és adjuk meg a gyermeknek az irányítás érzését.

 

Melankolikus (föld)

Ezek a gyerekek általában aprólékosak, jól neveltek, komolyak és tartózkodóak. Nagyon óvatosak, érzékenyek, analitikusak és megfontoltak. Vállalják a feladatot és jól végzik azt. Nagyon szervezettek. Független gondolkodásúak. Szeszélyesek, depressziósak és önzőek is lehetnek.

A melankolikusok neveléséhez az kell, hogy a szülők bevonják őket a tevékenységekbe, például a játékokba. A szülőknek tiszteletben kell tartaniuk a gyermek struktúra és rutin iránti igényét, hagyniuk kell, hogy kifejezzék a véleményüket, és ítélkezés nélkül meg kell hallgatniuk őket. Bátorítsuk a művészeti tevékenységeket, neveljük őket önuralomra és arra, hogy érvényre juttassák az érzelmeiket, de tanítsuk meg nekik, hogy mi a helyénvaló.

 

Flegmatikus (víz)

Befelé forduló, elégedett, nyugodt, higgadt gyeereke, akik nem szeretik felborzolni a kedélyeket. Megbízhatóak, jó hallgatóságot jelentenek, kiegyensúlyozott a természetük. Azonban közömbösek és engedetlenek is lehetnek

Tanítsuk meg a flegmatikus gyermeket felelősségre, és használjunk kedves, motiváló szavakat. Ne hagyjuk, hogy elvesszenek a tömegben csak azért, mert csendesek. Szükségük van önbecsülésre, megértésre és érzelmi támogatásra.

 

Andi

Fotó: Freepik


Ezek is érdekelhetnek:


Comments


bottom of page